Jó néhány éve már, hogy utoljára jártam a Népek Tavasza túrán (2017-ben), többször voltam már itt, aztán valahogy elsikkadt, pedig minden évben megrendezik március 15-én, kivéve 2013-ban, amikor át kellett ülni másik gépjárműbe 🤣. Idén a KPSE is meghirdette a túrát, így újra beneveztem a 26 kilométeres távra (ez régebben 30 volt).
Reggel 7-től lehetett indulni, ott is voltam időben Miskolcon a Majális Parkban, ahogy szoktam, 1-es rajtszámmal sikerült rajtolni. Az útvonal szintrajza leegyszerűsítve emelkedő a feléig (Örvény-kő), majd lejtmenet a célig. Első ellenőrzőpontom a Zsófia-kilátónál volt, pár kilométer után már elkezdtek utolérni a futók, de itt nem volt gond az úttal, szinte végig széles szekérutakon vitt a jelzés, így simán tudtak előzni. A kilátó alatt egy kicsit bedurvult az amúgy jól vehető emelkedő, cikk-cakkban vitt az út, mintha a Stelviót másznám 😆.
Igazolás után felmentem a kilátóba, nem voltam még itt, szép panoráma nyílt Lillafüredre és a Hámori-tóra. Innen sem volt még pihenés, az út tovább emelkedett hol lankásabban, hol meredekebben. A következő pont a Csókás-pihenőnél volt, a rövid táv (bocsánat, a szervezők "hosszú" távnak hívják 😉) ellenére 8 ellenőrzőpont volt, így szokatlanul sűrűn követték egymást. Innen egy rövid szakaszon azonos útvonalon vitt az oda-vissza út, de szembejövővel még nem találkoztam, elmellőztem a Nyulászi vadászházat, itt majd visszafelé lesz igazolás.
A két út szétvált, irány a Magos-kő további meredekebb emelkedőkkel. A hegytetőn kódfelírós pont volt és pazar kilátás Nyugat felé. Ez még mindig nem a teteje volt, kicsit Észak felé tartva újra egy oda-vissza szakasz következett, itt már voltak szembejövők, az első futók már visszafelé tartottak. Egy kis hurok következett az Örvény-kő felé, az igazolás után visszafelé indultam a hurok másik oldalán, innen végig lefelé.
Lefelé a Nyulászi vadászháznál frissítőpont volt, majd az Andó-kúthoz tettem egy kis kitérőt. Itt az éppen zajló fakitermelés mellett kódfelírós pont is volt, meredek emelkedőn kapaszkodtam vissza az útra és tartottam tovább a cél felé. Az Ortás-réti ellenőrzőpontnál már az állatkert közelében voltam, azt elmellőzve a Királyasztaltól kicsit lejjebb volt az utolsó kódfelírás, majd szűk 1 kilométer után a célt is elértem a Csanyik-völgyi erdei iskolánál.
Gyorsan vége lett a 26 kilométernek, 12:08-kor értem célba. Itt volt zsíroskenyeres kalóriapótlás és kávé is, amin viszont meglepődtem, hogy sem papír alapú sem digitális oklevelet nem kaptunk 😕. Korábban mindig volt oklevél és már az sem zavar, ha nem nyomtatott, de az furcsa volt, hogy csak egy kicsit féloldalasan préselt kitűzőt kaptam 🙁.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.