A MCSÉT 2026-os kiírásából kihagyták a 40-es távot, a Mátrahegy túrán feltettem a szervezőknek a nagy kérdést, DE MIÉRT? Jött is a válasz, nem ízlett nekik a 40 kilométeresekre várni hajnalig, így aztán meg sem hirdették. Szerencsére nem csak én hiányoltam a távot, sok panaszt kaptak, ezért pár nappal később mégiscsak lett 40-es táv, de a 19 órás rajtot előrehozták 17:30-ra. Valószínűleg a kavarás miatt, de végül csak vagy 40-en indultunk ezen a távon, a korábbi rajt viszont mindentől függetlenül jó ötlet volt, mert nem torlódott fel az összes táv indulója. A rajt/cél is máshol volt most, az egyetem Gyöngyös határában levő nádfedeles épülete helyett bent a városban a B épületben volt, itt azért jóval több volt a hely.

Szóval fél 6 körül elrajtoltunk, miután az időmérést biztosító turaidok.hu oldal fejlesztője vagy nem tudom kije, a rajt pillanatában jött rá, hogy nem is működik a rendszere, ott fogott hozzá barkácsolni a programot, hogy egyáltalán el tudjunk indulni. Jó fejlesztő lehet, alaposan tesztelt programmal érkezett... Na, végül csak útnak indultunk, az útvonal egyébként ugyanaz volt, mint szokott, a tracket elnézve hiányzott belőle a Kozmáry-kilátó, de az itineren meg rajta volt. Na, de ez még odébb volt. Az ócska GPS-es új telefon miatt most vittem a régit is, azzal térképeztem - na nem mintha nagyon kellett volna - meg azzal rögzítettem az utat, az újjal meg fotóztam. A két telefonos megoldás helyett lehet, hogy veszek egy órát, ami térképezni is tud (azokkal nem megyek sokra, amik csak egy ordas nyilat mutatnak, hogy merre kell menni), csak ilyenből nincs sok, meg nem is annyira olcsó, szóval még agyalok rajta.

Cseplye-tető, Sár-hegy, Mária kápolna. Fura volt a keskeny ösvényeken a ritka forgalomban, viszont a korai indulás miatt jó meleg is volt még a felmenetel közben. Mátrafüred felé vaddisznók sprinteltek egy kerítés mögötti részen. Füredről a -ön kezdtem meg az emelkedést a Kékes felé, még bőven világosban, korábban etájt kapcsoltam mindig lámpát. A Bene-vári Balaton szelet után folytattam utamat felfelé, már nem volt meleg, pont jó volt az idő, a terep száraz volt. Még a vaddisznók környékén megelőzött 2 túrázó, őket az emelkedőn utolértem, nem utoljára. Sötétedett már, amikor felértem, elővettem a lámpát, de nem kapcsoltam még fel, a sípályás lejtmenetet még letudtam világítás nélkül. A sípályán muflonok bandáztak, néhányan beszaladtak az erdőbe, de páran kint maradtak, próbáltam őket megörökíteni, valamennyi csak látszik belőlük 😃.

A sípályáról leérve, Mátraházán nasiztam, a 2 túrázó csak pecsételt és ment is tovább, aztán a falu határában volt némi tanácstalanság, hogy merre is megy a jelzés, mutattam nekik az utat a kivilágított hangulatos ösvényen a szanatóriumig, onnan a fiatal erdőn keresztülvezető keskeny ösvényen, ezt is imádom 😊. Valahol megelőztek ketten, majd ahol a hotel mellett jobbra felvisz a jelzés, megálltam a Holdat fotózni, közben jöttek visszafelé az erdei úton. Nem figyelték, hogy jobbra kanyarodik a jelzés, csak az órájukra hagyatkoztak, ami nem mutatta a jobb fordulót. Na igen, ezért nem jók semmire ezek a nyilas navigátorok. A hátam mögött felfelé - mondtam nekik, majd én is utánuk indultam. Mátrafüredig még két ellenőrzőpontot érintettem, a faluban a Kozmáry-kilátó felé közeledve azon gondolkodtam, hogy, ha csak az óra után mennek, akkor a kilátót tutira ki fogják hagyni. Majdnem így is lett, az elágazásban azon tanakodtak, hogy az itinernek higyjenek vagy a tracknek. Éppen odaértem, így újfent irányt mutattam, balra a kilátó felé - mondtam.

A kilátó ellenőrzőpont után megint tanácstalanok voltak, hogy merre kell menni, láthatóan sosem jártak még a környéken, de azért illene tudni térképet olvasni még track nélkül is... Megmutattam nekik a helyes irányt, Sástó felé és megelőztem őket. Sástó felé közeledve villámlás kezdődött és az ég is többször megdörrent. Az ellenőrzőpontnál épp zsíroskenyér majszolásban voltam, amikor a 2 túrázó is odaért, meg utána úgy rendesen el is kezdett ömleni az eső. Nem úgy nézett ki, mint ami hamar elállna, ezért akksit cseréltem a lámpában, mert nem akartam fél órával később a szakadó esőben kínlódni vele, felvettem az esőcuccot és továbbindultam Lajosháza felé. A 2 társnak láthatóan nem volt esőcucca, mert csak ott ültek, megint csak kissé tanácstalanul. Innen egy jódarabig nem láttam őket. A Farkas-kút felé egy mezőn visz át az ösvény, ez most marha jó volt, mert a szakadó esőben alig láttam valamit, térképezni lehetetlen volt, mert a nyomorult telefon kijelzője 2 csepp víz miatt is már használhatatlan, szóval mentem nagyjából valami kitaposott ösvény félén, és sikerült is tartani az irányt.

A szakadó eső miatt a terep egyre sarasabb lett, ennek nem örültem, mert Lajosháza felé a meredek, köves és szinte mindig rohadtul csúszik. Szerencsére nem volt csúszós, itt utolértem jónéhány túrázót a rövidebb távokról. A Lajosházi turistaház mögött volt az ellenőrzőpont, ahogy szokott, a pontőrök és pár túrázó a sátrak alá húzódva várta, hogy csendesedjen az eső, de még nem akart. Én továbbindultam, mert én meg ott dekkolni nem akartam, már úgyis gatyáig vizes voltam (egy segg fölöttig érő esőkabátom van, most vettem épp egy hosszabb poncsót), szóval tök mindegy volt 😂. Az utánam a -en lefelé csúszkálókat útbaigazítottam az ellenőrzőpont felé, majd továbbmentem az Őrlőmű, Cserkő-bánya felé. Valahol az Őrlőműi letérőnél jártam, amikor elcsendesedett, elállt az eső, szépen kente neki vagy 1 órán át. Itt nem volt nagyon sáros az út, a bányát elmellőzve Haluskásra értem, majd átvágtam Gyöngyössolymoson. A falu után a szőlőültetvények között vitt az utam a Bába-kő irányába, na itt végig utálatos, ragadós sár volt, az ellenőrzőpontot meg elmosta az eső, a pontőrök kijjebb jöttek, egy kocsiban vártak és pecsételtek.

Farkasmályon át már a cél felé közeledtem, a lámpám lemerült, ilyenkor a legkisebb fokozaton még világít egy darabig, így nem cseréltem akksit, mert már közel volt a cél és itt hébe-hóba közvilágítás is volt, meg a Hold is próbált világítani a felhők között. Nyúlmálynál rutinszerűen mentem volna a nádfedeles épület felé, de most az épp megint utolérő 2 túrázó szólt, hogy nem arra kell menni; és valóban, most igaza volt az órájának 😄, volt még vagy 1 kilométer tovább a cél felé.

9 órás idővel értem célba, ami pár perccel több volt a tavalyinál, viszont a rajthely változás miatt a táv is több volt egy kicsit, szóval a szakadó eső és a sár ellenére jól mentem.