Nézegetem már egy ideje, hogy majd melyik túra 100-as távját próbáljam meg egyszercsak, és talán az Iszinik lesz a kiválasztott, mert 25 órát ad a 100 kilométerre, míg pl. a Kinizsi csak 24-et. Igen, jól látod: Iszinik <=> Kinizsi, leírva is, meg az útvonal is (majdnem) ugyanaz, csak visszafelé. A Gerecsében, Pilisben eléggé ritkán járok, mert bazi messze van, most beneveztem az 50-es távra egy terepszemlére. Persze, az 50-es táv a 100-as könnyebbik fele, de jó volt ez mostanra.

A túra Szárligetről indul, az 50-es táv célja Mogyorósbányán, a 100-asé Budapesten van. Sajnos a hátránya ennek a túrának, hogy nem körtúra és nincs szervezett busz a rajtba, így aztán elég sokat agyaltam, hogy hogy a francba jutok majd el Mogyorósbányáról Szárligetre. A célból a rajtba buszozást hamar elvetettem, mert 2-3-szor kellett volna átszállni a csatlakozások között egy csomó várakozással. A kiírásban szerepelt, hogy este Dorogra mikor megy busz, de az sem volt nyerő, mert Mogyorósbányáról a kb. 17-kor induló busz (amit nem terveztem elérni 😂) után csak fél 8 körül jött a következő, ráadásul nem közvetlenül ment Dorogra, hanem átszállással, még abban is vagy 3/4 óra várakozással. A kb. 100 féle verzió közül persze most is olyat választottam, mint senki más, de ez nálam már csak így van, mint a Sárga 70-en 😄. A kocsit végül Tokodon tettem le a templomnál, ott felszálltam az Esztergom (és Dorog) felől érkező buszra, amivel a bicskei vasútállomásig utaztam, majd onnan vonattal 2 megálló volt Szárliget. A tokodi buszos start persze azt jelentette, hogy a célból még majd oda át kell mennem. Kijelöltem magamnak egy kb. 5 kilométeres utat ( jelzés), annak nagyrésze lejtmenet/sík volt. Egyébként a 100-as távosok is Tokod felé indultak tovább Mogyorósbányáról, konkrétan a tempom mellett kanyarodik az út, ahol hagytam a kocsit, de ők végig a jelzésen mentek, ami hosszabb is és jóval nehezebb is a másiknál.

Szóval a buszról Bicskén egy másik sporttárssal szálltam le, ő Dorogról jött, ott vett ki szállást, aztán a vonatunk 7 óra után ért Szárligetre, itt már jó sokan szálltunk le és vonutunk a faluház felé. 7:30-kor rajt, azt már le se írom, hogy mikor indultam itthonról 😮 ... miután elrajtoltam még egy másik nagyobb csapat érkezett az állomás felől. A vasúti gyaloghidat ismét érintve kb. Kelet felé hagytam el a falut, a nem kevés úton töltött idő után némi megkönnyebbülést jelentett, hogy itt se nagyon kellett a jelzések színével és formájával törődni, mint a Sárga 70-en, itt Mogyorósbányáig szinte végig a jelzést kellett követni. A falut elhagyva bemelegítő mászással kezdődött a kaland, a Hajagos (ezen a környéken elég sok ilyen nevű hegy/domb/akármi van) csúcsát érintve, némi sík és lejtmenet után átbújtam az M1-es autópálya alatt. Ezután az első ellenőrzőpontig (Somlyóvár) Észak felé vitt az utam, nagyrészt felfelé.

Az időjárás eléggé lehangoló volt, ködös és tisztább területek váltották egymást, a ködös, erdős területeken a fákon lecsapódó és lecsöpögő víz miatt sáros volt az út, miközben a tisztább részeken majdnem száraz. Az itiner jelezte, hogy feltételes ellenőrzőpontok is lehetnek az útvonalon, de velük nem találkoztam, az 50-es szakaszon nem voltak.

Somlyóvár után Koldusszállás felé vitt az utam továbbra is a kéken. A lejtmenet a második ellenőrzőpont után hosszabb emelkedőbe kezdett a 3. pontig, de nem volt vészes 1-2 meredekebb szakaszt leszámítva. A Bánya-hegynél amerikai hot-dog volt a menü, itt lehetett kérni forró teát is (700 pénzért), de nagyon jól esett a hidegben a hidegvíz helyett.

A Gerecse hegyet Nyugat felől megkerülve Pusztamarót felé mentem tovább, jól haladtam, most szándékosan nem spóroltam, fel akatram mérni a terepet (és magamat) már a 100-asra gondolva. Persze az én jónak ítélt tempóm sem volt túl gyors mások számára, így is elég sokan előzgettek. Sokan voltak egyébként folyamatosan, nem nagyon volt olyan kilométer, hogy ne lett volna előttem vagy mögöttem valaki, már, ha láttam egyáltalán valakit a ködben 😀.

Reménykedtem benne, hogy a cél felé közeledve oszlik a köd, mert még a szupercellás zivatart is jobban kedvelem kint a terepen, mint a sötétben a tejfelködöt. A világosban elég kimerítő ködben menni, de sötétben, amikor a fejlámpa visszaverődő fényétől még annyit sem látni, mint világosban, még rosszabb. Pusztamarót után egy szakaszon távvezeték mentén vitt az út, amit elég rendetlenül hagytak maguk mögött a "szakemberek". Azt értem, hogy gallyazni kell a fákat a vezeték miatt, de, hogy csak annyit csinál a büdös parasztja, hogy 2 méter magasan kettévágja a fát, aztán ahogy esik, úgy puffan, és konkrétan otthagyja, ahogy ledől, az felettébb felháborító. Legalább darabolná fel és adná oda a rászorulóknak tüzifának, merg rendezné egy kicsit a terepet (ha már kéktúra ráadásul), de annyi esze van, mint 3 döglött csirkének...

Valahol Péliföldszentkereszt előtt jártam az erdőben, amikor lámpát kellett kapcsolnom és szerencsére errefelé már nem volt köd. A falutól váltotta a kéket a jelzés egy darabon, vagy 5 kilométer volt már csak a célig, még a Mogyorósbányai-nyeregre (ha jól emlékszem a nevére) kellett felkapaszkodni, onnan már csak gurulni kellett lefelé.

Fél 6 körül értem célba, 10 óra alatt teljesítettem az 50 kilométert, ami bizakodásra ad okot, talán menni fog jövőre a 100-as. Az itiner 12 órát ajánl az első 50-re, így 13 marad a második, nehezebb felére. Azt hiszem, ha lassabbra fogom majd az elejét olyan 11 óra környékére, akkor menni fog 😉.

Célbaérkezésem után persze még hátra volt a Tokod felé vezető 5 kilométeres levezetés, és igen, nem értem volna el a Dorog felé menő 17 órás buszt, tehát jól terveztem, mert így nem kellett 2 órát várnom arra a buszra, aminek a csatlakozására is 45 percet kellett volna várni. Azt nagyon utálom... egy helyben dekkolni, inkább megyek még egy kicsit ... 😊