A Bükki Kihívás éjszakai teljesítménytúra 10. megrendezése alkalmából 2025-ben egy extra 90 kilométeres távot is indított a szervező, Kárpát Egyesület Eger. A Kihíváson már 3 alkalommal vettem részt ezt megelőzően, mind a 45-ös távon. Amikor ezt a kiírást megláttam, úgy éreztem, muszáj megpróbálnom, csábított a 24 órás szintidő, ami nem feszítette be annyira a tempót, mint mondjuk a Kinizsi Százas, ahol 100 kilométerre jut szintén 24 óra. Itt tehát elég volt 3,8 km/h-ás átlag a szintidőn belüli teljesítéshez, így, hát belevágtam, ki akartam próbálni, hogy tudom-e überelni a Vérkör 77 kilométeres távját. Bár pluszban "csak" 13 kilométer, időben jóval több pluszra számítottam, lévén a meghirdetett szintemelkedés azért itt majd' 3000 méter volt.
Nevezni a szokásos módon, előre meghatározott napon (november 30-án 20:00-kor) lehetett, a meghirdetett 40 fős létszámkorlát miatt iparkodni kellett. Ezt a kihívást gond nélkül abszolváltam még tavaly a zempléni Rákóczi Emléktúra 32 kilométeres távja után, szóval már csak az igazi kihívás, a 90 kilométer letalpalása volt hátra. Nem szoktam, de most foglaltam szállást Felsőtárkányban, így a szombati 6 órás rajt előtt sem kellett 3-kor kelni+vezetni, és a túra után sem kellett még majd' 2 órát hazavezetni hót fáradtan az ágybaborulás előtt.
A 90-es táv a rendes éjszakai 45-ös távból plusz előtte egy Szarvaskő-Bélapátfalva felé kanyargó 45-ös körből állt. Rajt 6-kor a túraközpontban (Faluház szokásosan), bár kihaltnak nem mondanám, a megszokott délutáni rajthoz képest kevesen (40-en) vágtunk neki a távnak. Most Nándi valamiért nem a légkürttel indította a csapatot, mint szokta 🤣. Eléggé kicsit volt a mezőny, így már a szokásos első ellenőrzőpont, a Varróház felé majdnem mindenki megelőzött. A 
-en a Les-ház, Szarvaskő felé vettük az irányt, ezen az úton még nem jártam korábban, illetve csak egy szakaszán, 2022-ben az Egri Bükk 54 hozott erre, de az hamar felkanyarodott a Guba-ház felé. Most arra nem mentünk, Szarvaskő előtt még a Les-háznál várt egy szúróbélyegző, igazából ezen az első körön csak Bélapátfalván volt 1 db őrzött pont, ami frissítőpont is volt, de igazából ekkor még nem is hiányoztak annyira a plusz frissítők, még reggel volt, friss voltam, mint a saláta 😎. Próbáltam visszafogott tempót menni, mert szokásom az elejét megnyomni, ami aztán persze mindig visszaüt.
Szarvaskőt szép napsütésben értem el, a vasútállomáson volt a szurka, aztán tovább a 
-en Bálapátfalva felé. Ha már felkapaszkodtam majdnem a Szarvaskői várig, egy kis kitérőt tettem, mert eddig mindig csak alulról láttam ezt a helyet a Kovács Beáta emléktúrákon. A fotózkodás után tovább a kéken Bélapátfalva felé, előbb az apátságnál volt szúróbélyegző, majd innen már nem messze a Peresznyei-háznál várt a frissítőcsapat, mint kiderült, utolsóként sikerült odaérni 😐.
Tovább a Katonasírok felé a -en, majd a kék-piros jelzéseken az Őr-kő-rét felé. Kb. 31 kilométernél volt az első Őr-kő-rét áthaladás, mert ezt a helyet a második kör is átszeli, én kb. 13 órakor értem ide, nem volt ám demoralizáló, amikor megláttam a futót az Őr-kő-ház felől haladni már a 
-on Bánkút felé 😒. Hát, ez egy ilyen játék... Az első körben nem érintettük a házat, szóval tovább a kéken a már ismerős Őserdő felé vezető technikás úton, Tar-kőt most nem érintettük, alatta a Toldi-kapun át, majd a -on le a Stimecz-ház felé vitt az utam. Itt egy nem egészen frissítőpont volt, de kaptam forró teát és továbbindultam a kisvasút mentén a Varróház, majd a túraközpont felé.
Kb. fél 5 volt, amikor ideértem, féltáv, hurrá - gontoltam, örültem neki, de még a másik fele hátra volt. Nándi már előtte pár perccel hívott, hogy merre járok, mert ugye tök utolsó voltam és utánam akarta indítani a 45-ös seprőket. A túraközpontban kérdezte, hogy továbbmegyek-e, naná - mondtam, nem éreztem magamon semmilyen problémát, kajáltam, kávéztam, aztán el is indultam a második körre, már sötétben.
Az utam újra a Varróház felé vitt, itt már nem kellett szúrni, az első pontom az Őr-kő-háznál volt, ahová a Pes-kő völgyön át vitt az út, amit már szintén ismertem. Kb. a Pes-kő-házig oké az emelkedő, de aztán begorombul. Itt már éreztem a bal lábamban némi húzódozást, de nem törődtem vele, hisz még csak ötvenakárhány kilométernél jártam, hol még a vége??? A ház előtt megint hívott Nándi, de erről csak SMS jött, hát nem nagyon van itt térerő, a háztól vissza tudtam hívni, rendes volt, aggódott, hogy minden oké-e. A seprők akkor értek oda, amikor indultam a háztól, ott voltak mögöttem, de nem stresszeltek vagy ilyesmi, hogy kapkodjam a lábaimat 😀. Ők is mindig megkérdezték, hogy mi a helyzet, amikor találkoztunk.
Az Őr-kő-réttől most Bánkút felé kanyarodtam a -et követve, már amikor megtaláltam a jelzést. Ez a szakasz eléggé kimerítő volt, főleg mentálisan. Mentünk már bele az éjszakába, az ösvény össze-vissza kanyargott a bokrok között, pár centi hó volt, ami helyenként jegesre volt taposva, a tisztább részeken fújt a hideg szél, nagyon vártam már azt a Bálvány csúcsot, ahol újabb szurkával kellett igazolni. Innen szerencsére nem volt messze a következő pont, a Nagymező síház felé valamivel lelkesebb voltam már, a majdnem Telihold egyre fényesebben világított, már amikor nem takarták a felhők. A síházban virslivel és jókedvvel vártak, így a mélypontot elhagyva folytattam utamat a Tamás-kúti turistaház felé. Menet közben láttam az ösvény mellett pár méterre két szempárt, nem láttam, hogy micsodák, csak a szemük világított, nem mozdultak, hangot sem adtak csak nyugodtan figyeltek.
Az újabb frissítőponton a Kihíváson szokásos éjszakai forró zöldségleves volt a menü, ami testnek és léleknek egyaránt jól esett, kb. Vérkörnyi távnál jártam, innen már csak 14 km volt hátra. A Karthauzi kolostor emlékkeresztje következett, mely már a Felsőtárkányi főutat jelentette, közel a cél - gondoltam. Innen 6km volt már csak és még 2 órám volt hátra, bizakodtam, hogy meglesz 😉. Tovább indulva a falu felé még hátra volt a Vasbánya tetőnél levő szúróbélyegző, így még egy utolsó kaptatós hajrá várt rám. Az emelkedőt leküzdve megadtam a kegyelemdöfést az itinernek, majd a -en megindultam lefelé fájó meg akármitcsináló térddel, lábbal, de már semmi sem állíthatott meg a célig, ahová 23:30-as idővel pontban 5:30-kor érkeztem meg. SIKERÜLT!!! 😃
Hát, nem mondom, hogy ezután minden héten 90 km, de nagyon jó volt, (majdnem) minden pillanatát élveztem, érdekes, hogy egy percig sem riasztott a 90 kilométeres távolság, az izmaimban nem éreztem fáradtságot, a boka- és térdizületeimet kínozta meg egy kicsit ez a túra, agyilag viszont nagyon kimerített 😴. Jövőre újra Kihívás, bár az előzetes információk szerint január 31-február 1-jén lesz, a 31-e nyilvánvalóan szombat, január utolsó szombatja meg Téli Mátra, így jó eséllyel ütközni fognak, szóval azt majd meg kell logisztikázni 😛.
