Fotógaléria

Fotógaléria > Teljesítménytúrák > Vadrózsa teljesítménytúra

Vadrózsa teljesítménytúra

A múlt hétvégén a Vadrózsa teljesítménytúra 50 km-es távját céloztam meg. Az augusztus végi Bazalt túra óta szerencsére érkezett egy hidegfront, így jóval kellemesebb volt az idő. A túra rajt/cél helyszíne a Rózsaszentmárton határában található E-303 kotrógépnél (bányászati emlékmű) volt, az 50-es távon 7 órától lehetett indulni, erre sort is kerítettem 7:01-kor.

A túrát Selyp felé a közúton kezdtük, nem rajongok az aszfaltért egy túrán, de kb. 1 km múlva elhagytuk és ráfordultunk a P+ jelzésre. A Kopasz-hegy oldalában levő feltételes ellenőrzőpontot hamar elértem, bélyegzés, cukorka után indultam is tovább a Somlyó-hegyen található pontig. Az ellenőrzőponttól a hegyről lefelé egy legelő mellett vitt az utam, ahol kíváncsi pacik 🐎 követtek a tekintetükkel.

A következő pont a Széleskői-tónál (Apci tengerszem) volt, ahol friss, finom szőlővel 🍇 kedveskedtek a pontőrök. A tótól továbbindulva kisebb emelkedő, majd pihentető szakasz következett a Kis-hegyet elmelőzve, majd erőteljes lejtmenet után megérkeztünk a Szurdokpüspökit Gyöngyöspatával összekötő útra. Itt Szurdokpüspöki felé fordulva először még az út melletti erdei úton, majd a közúton kellett továbbhaladni a következő ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzés és újabb szőlőellátmány felvétele után az aszfaltúton kellett továbbmenni Szurdokpüspöki felé kb. másfél kilométert. Újfent nem voltam boldog a sok aszfalttól, ráadásul az út szűk és forgalmas volt tele önjelölt Fittipaldikkal mindenféle büdös, rom kocsikkal és idióta sofőrjeikkel, akiknek esze ágában sem volt lassítani és beljebb húzódni, miközben az út szélén libasorban haladtak a túrázók. Szóval ez a rész nem nyerte el a tetszésemet, konkrétan életveszélyes volt, nem bánom én, ha valaki versenyezni akar, csak tegye ezt a versenypályán, tőlem a lehető legmesszebb! Ráadásul túrázni jöttem, nem buzi kocsikat kerülgetni meg a bűzüket szagolni, kapok én ebből éppen eleget hétköznap... 🤬

Szurdokpüspökire beérve legalább le lehetett menekülni a járdára, majd a falu másik végén egy jobbkanyarral ráfordultunk a pincesorra, ahonnan megkezdtük az emelkedést a Muzsla csúcsa felé. Ez a szakasz az itiner szerint 7,3 kilométeren emelkedett 704 métert, az átlagban kb. 10%, persze ez abból állt, hogy voltak pihentetőbb meg izzasztóbb, 20-30%-os szakaszok. A Muzslán átbukva a nyergen volt a következő ellenőrzőpont, itt nápolyival pótolhattuk az elveszített kalóriát.

Hosszú lejtmenetet egy kisebb dombocska követett, melynek tetején (Prédikáló-tető) volt a következő ellenőrzőpont zsíroskenyérrel, lilahagymával, sóval (nyamm :)). Innen újabb lejtmenettel folytatódott az utam, nem is akármilyennel. A János várától egy rövid, de intenzív szintvesztéssel járó szakasz következett, ami nem csak meredek, de poros, kavicsos, azaz baromi veszélyes volt. Szerencsére a szervezők gondoltak a túrázók biztonságára és hevedert feszítettek ki a fák között, amibe kapaszkodva szépen le lehetett ereszkedni, így csak egyszer taknyoltam el 🤣

Némi hullámzás közben egy újabb tanya és a hozzá tartozó legelő mellett vitt az utam, itt nem lovak, hanem bivalyok és szamarak kíváncsiskodtak. Igazából a bivalyok saját magukkal és a kajálással voltak elfoglalva, a szamarakat viszont érdekelte, hogy mi történik körülöttük. A legelő után ismét a már bejárt Szurdokpüspöki úton találtam magam, ahol az Eszter-forrási ellenőrzőpontot lehetett megint érinteni. Ugyan itt most nem kellett bélyegezni, de lehetett még vizet, szőlőt szerezni. Ismét Szurdokpüspöki felé kellett továbbmenni, de most a falu előtt balra letérve kezdődött az utolsó izzasztó etap, a Nagy-hársas mászás. Most ugyan sokkal jobb idő volt, mint a Bazalton, augusztus végén, de azért így is rohadt melegnek éreztem az időt, szakadt rólam a víz, ez a mászás már eléggé szenvedősre sikerült, de azért csak felértem. Itt feltételes ellenőrzőpont volt, azaz nem volt, így be lehetett célozni lefelé az utolsó ellenőrzőpontot, a Rózsaszentmártoni pincesort.

A bélyegzés után már csak az utolsó szakasz volt hátra, nem más, mint 4,5 kilométer aszfalt, a faluig, illetve azon keresztül a kotrógépig, ahová 18:47-kor érkeztem meg, 11:46 alatt sikeresen teljesítve a távot. Mondanom sem kell, a múlt heti kudarc után nagyon jól esett az elismerés 😊

Útvonal: - klikk ide -



Kapcsolat

0 hozzászólás

FIGYELEM! Nincs jogosultságod új hozzászólás beküldésére!
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.