Szombaton újra a Bükk meg félig-meddig a Heves-Borsodi-dombság ösvényeit koptattam a Kovács Beáta emléktúrán. Csípősnek ígérkezett a reggel, az odaúton a kocsi itt-ott 0-2 fokot is mutatott, odaraktam már a kesztyűket is, mert azt nem szeretem, amikor a kezem odadermed a túrabothoz.
7 óra körül indultam Egercsehi bányatelepről egyből nekikezdve a dombság rövid, de nem annyira lankás emelkedőinek. Az utam jelzetlen, de jól szalagozott szekérutakon vitt a szokott helyeken levő szúróbélyegzős pontokat érintve. Szarvaskőhöz közeledve beértem abba a szép erdőbe, amit annyira szeretek 😊, az út a falu közelében váltott határozott lejtmenetbe. Szarvaskőhöz közelítve most nem láttam a kilátót, amit egyébként nem érint a túra (pedig érinthetné is), de valamelyik évben arra kerültem, remélem megvan még és nem lett abból is tűzifa, mint a Bati-kereszt kilátóból 😒.
Szarvaskőn az Öko-Park panziónál zsírosdeszkás frissítés várt, majdnem féltáv, innen a hullámvasút helyett már "igazi" bükki hosszú emelkedő következett a Homonna-tisztásig. Kis kör a Beáta történetében említett útépítési emlékkő felé, majd újra a tisztásra érve, lefelé a Gilitka-kápolna, Mónosbél irányába. A kápolna előtt párszáz méterrel egy zümmögő rajon sikerült átvágni, nem láttam őket előtte, a rajba beérve egyből hátba is szúrt az egyik. Nem tudom, mik lehettek, valószínűleg lódarazsak, mert azért éreztem a helyét, a sima házidarázs csípését meg sem érzem.
A kápolnánál szokott néha lenni feltételes pont, most nem volt, Mónosbélen a szokásos szalámis szendvics volt a menü, innen újra a dombok között találtam magam. Meredek kaptató vitt fel az első névtelen dombra, aztán a hullámvasút folytatódott egészen a célig. Addig még azért volt hátra, itt mindig jól megnézem azt az 1 darab fát, ami a fehér kérgével és világoszöld lombjával szinte világít a többi növény között, nagyon jól néz ki 😀. Hamarosan az utolsó emelkedőt leküzdve, a Magas-hegyi ellenőrzőpontra értem. Van néhány olyan túra, ahol egy ellenőrzőponton valami különleges, visszatérő finomsággal kínálnak, ilyen a Magas-hegyi is, itt mindig van némi mézes dió 😋.
Az ízlelőbimbók kényeztetése után már nem sok volt hátra, Egercsehit a temető felől közelítettem, ezúttal hittem annak az iránytáblának ami látszólag a semmibe mutat és így egyből megtaláltam a temetőbe vezető ösvényt, tavaly itt kóvályogtam egy kicsit, mert a track másfelé vitt. A bányatelepre a reggelivel azonos úton jutottam vissza. Nagyon jó túra lett, délutánra egészen bemelegedett az idő, és a tavalyihoz képest pont 1 órát vertem rá saját magamra 😃.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.