A múlt héten a Föld alatt és föld felett teljesítménytúrák 50A távján indultam jó kis harmadfokú hőségriadóban. E túra érdekességét a neve adja, amit szó szerint kell érteni, az egyes távok "B" útvonalai ugyanis a Baradla-barlangban vezetett szakaszon indulnak a jósvafői Vörös-tavi bejáratnál. A barlangtúra az első ellenőrzőpontig, a barlang jósvafői bejáratáig tart, a barlangtúrázók itt bukkannak fel újra a felszínen és innen az "A" távokkal megegyező nyomvonalon mennek tovább. Az "A" távon a barlangi szakaszt a felszínen teljesítik, én az 50-es táv felszíni változatát választottam. Egyébként a barlangi szakaszt választók sem bámészkodhattak sokat, mivel az "A" és "B" távok szintideje ugyanaz volt, bár a barlangban legalább nem volt hőségriadó...
7:05-kor rajtoltam, ellátmányként kaptam 1 almát, 1 müzliszeletet és fura módon már a túra kitűzőjét is. Az itineren furán számozott ellenőrzőpontok sorakoztak, a térképvázlaton és a letöltött nyomvonalon meg még annál is több pont volt megjelölve. Ez is jó lesz - gondoltam... A Vörös-tótól a 
, majd a 
jelzésen tartottam Jósvafő felé. A barlangi jegypénztárat kellett keresnem, mert ott van az OKT bélyegző, azzal kellett igazolni. Némi kóválygás után sikerült megtalálni, a sárgán tovább a Tengerszem mellett, majd a 
jelzésen a Malom-árkon át be a faluba. A második pont után a 
vitt ki a faluból egy igen szemetes utcán. Az erdőben egy hosszabb emelkedőn vitt az utam tovább, az idő melegedett, előkerültek az idegesítő repkedő bogarak is. Egy éles jobbkanyar után még mindig az erdőben jártam a 
-en, nemsokára a leírás figyelmeztetett a térkép és a GPS figyelmes használatára, mert a Béke-barlang felfedező ági bejárata következett, az órám jelezte is a közeledő pontot, de az istennek nem találtam a környéken semmilyen bejáratot. Valahol le kellett volna térni a jelzett útról, de a nyomvonal végig azon vitt (eléggé szedett-vedett volt az a letöltött nyomvonal, sok helyen köze nem volt az egyébként létező utakhoz). Barlang bejáratot nem találta, de bélyegzőhelye sem volt, így mentem tovább, ugyanennek a barlangnak a Szomor-hegyi bejárata felé, ami a harmadik helyett az itiner szerint a 7. ellenőrzőpont volt. Kódfelírás után folytattam utamat kicsit visszafelé, majd a Pitics-hegy felé kanyarodva.
A Pitics-hegy is meg volt jelölve a térképen és a nyomvonalon is, de itt sem volt ellenőrzőpont, a következő (4.) az Éger turistaszállónál volt. Ez sem őrzött, de kód sem volt, csak ráírták az ep. táblára, hogy "Fotózd le!", oké. A jelzésen haladtam Tornakápolna irányába, egyre hosszabb szakaszok vittek az erdőn kívül, már 30˚C felett jártunk. A jelzés a falu előtt elvileg balra kanyarodott, gyakorlatilag simán bevitt a főúton, amit nem bántam, mert legalább találtam egy kutat, itt tudtam kulacsot tölteni. A hőségriadó ellenére 1 azaz egy darab frissítőpont volt az egész 50-es távon, szerencsére vízvételi lehetőség volt bőven a falvakban, bár Tornakápolnát simán kikerüli az útvonal, ez nekem egy potyafrissítés volt 😁. Továbbindultam a zöldön, a Borház-tető után a 
-on Varbóc felé. A faluban a buszmegállónál volt újabb kódfelírás, ezután Szinpetri következett, a parókiánál volt elvileg egy őrzött pont, de ott senkit sem találtam, még a parókiára is bekopogtam, de nem jött ki senki. Mindegy, lefotóztam az ellenőrzőpont táblát (nem volt rajta kód) és újabb kulacstöltés után mentem tovább.
Hosszabb emelkedő vitt fel Szelcepuszta felé, de az ellenőrzőpontot hamarabb megleltem, mint ahol lennie kellett volna, ugyanis a turistaházat kiadták egy esküvő miatt és a pontőrök "nemkívánatosak" lettek. A pontra már a meleg miatt fáradó lábakkal érkeztem, itt volt víz és nasi frissítésként. Némi pihenő után több kilométeren vitt az utam a 
jelzésen a nyitott Szelce-völgyön át vissza Jósvafő felé 35-36˚C-os melegben . Aggteleken a barlang bejáratnál tudtam újra kulacsot tölteni, OKT bélyegzővel igazoltam a pont érintését, még egy nehéz emelkedő volt hátra a Baradla-tető felé, de már nem nagyon volt erő a lábaimban. Először meredek lépcsősoron vitt fel jelzés a barlang bejárata fölött sziklameredélyre, innen már lankásabb, de a sziklás terep miatt technikás emelkedőn vezetett a 
. Lejtmenet után még Aggtelek másik végén volt egy kódfelírós pont a Kövirózsa panziónál.
Innen kisebb hullámzásokkal vitt már a cél felé a jelzés, már ezeket a kicsi rövid emelkedőket is nehezen vették a lábaim, de sikerült szintidőn belül, 19:23-kor célbaérni.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.