Sulyok Gábor túrablogja

Úgy esett, hogy idén újra találkozott január utolsó szombatja (Téli Mátra) és a Telihold környéke (Bükki Kihívás). Mivel a Téli Mátra nálam fix pont már 2009 óta, a Bükki Kihívást pedig ki nem hagynám, sikerült összehozni a kettőt 1 napra. A Kihívás, éjszakai túra lévén, 15 órától indul, de addigra nem értem volna át Felsőtárkányba, így most a 45-ös táv helyett a 30-asra neveztem, annak a rajtja 17 órakor van. Szóval, ha meg lehet csinálni 1 teljesítménytúrát 1 nap, akkor miért ne lehetne ezt dupla műszakban művelni? 😁

Szóval szombat reggel 7 óra körül már Mátrafüreden készülődtem, az iskolába beérve még kávét sem kértem, gyakorlatilag átsuhantam a rajthelyen, kijőve a kezemben az itinerrel. Elvileg 7:30-tól indulna az L-es táv, de sosem problémáztak még, ha korábban értem oda, most sem, negyed 8 körül 2-3 fokban, szitáló esőben indultam útnak.

A héten változékony idő volt, de elég sokat melegedett, így már számítottam sárra, de azért a macskák is velem tartottak. Talán ez az a túra már, ahol térkép nélkül is megy az útvonal, persze most szinte végig sokan voltak körülöttem. A kőbánya felé vezető út ha nem száraz, akkor csatak sáros, ez utóbbi teljesült most is, utána már barátságosabb volt. Lajosháza előtt van egy rövid meredek lejtő a patak előtt, tartottam tőle, de nem volt vészesen csúszós. Lajosházán keresztülnyargalva röptében magamhoz vettem egy müzliszeletet és egy mandarint, ez utóbbi már megpucolva a számban volt, mire a hely másik oldalán átkeltem a kisvasút sínjein 😂.

Mátraszentimre felé emelkedve kezdett szilárdabb halmazállapotot felvenni a sár és a szitáló eső is, a táj fokozatosan szép porcukor bevonatot kapott, valahol a falu előtt a macskákat is felvettem, mert már jeges szakaszok is voltak. Frissítés után további emelkededés következett Piszkés-tető és Galyatető felé. Szép havas, zúzmarás volt minden, a tájra sejtelmes köd ült. Galyatető után lejtmenet következett, a Csór-hegy oldalában volt a következő pont. Jóval előttem valaki(k) benézték a jelzést és lekanyarodtak a szekérútról, jól letaposva a havat az egyébként teljesen rossz ösvényen, így aztán mindenki arrafelé ment, mert én is csak lefelé néztem, hogy mikor hová lépjek. Szerencsére a kitérő nem volt nagy kerülő, hamar visszatértünk a szekérútra, nem sokkal épp az ellenőrzőpont előtt.

Hamarosan elértem a Vörösmarty turistaházat, frissítés után irány Mátraháza, onnan már végig lefelé a piroson Mátrafüred felé. A talaj lassan visszaváltott sárra, a macskákat is levettem, a szokásosan jeges szakaszok sem csúsztak, a lejtmenet végig csak épp sáros volt, nem volt csatakos dagonya. Utolsó pontom az erdő közepén a Gyökeres-forrásnál volt, onnan már csak pár kilométer volt a célig.

14:11-kor értem célba 6:57-es idővel, ami pontosan 1 perccel lett jobb, mint a tavalyi időm 😃. Mivel jó korán beértem, belefért a célvisrli ebéd gyanánt, aztán kávé és vissza a kocsihoz, irány Felsőtárkány.

16 óra körül értem át, így volt még 1 órám a rajt előtt. Épp a női elit ciklokrossz VB ment az Eurosporton, így az első 2 kört megnéztem a kocsiban (Blanka VB 4. helyezett lett végül), aztán összeszedelőzködtem a második menetre. A Bükki Kihívás útvonala évről-évre változik, ráadásul a 30-as távon még nem mentem, így itt azért figyelni kellett az útvonalat.

17-kor rajt, légkürt nélkül!?, a futós csoport gyorsan el is tűnt a szemem elől, szokásosan a Varróház felé vitt ki az útvonal a faluból. Itt most nem volt szúróbélyegző, a jelzésen mentem tovább a Stimecz-ház irányába. A jelzés tavaly még a kisvasút mentén vitt, amit eléggé utáltam, a talpfák és kövek között bukdácsolni, de ezt most áthelyezték a nem messze tőle levő szekérútra, az jóval kényelmesebb volt. A kisvasút végállomásától (Stimecz-ház) tovább a kéken a Samassa-házig, itt volt az első pont. Még annyira éjszaka sem volt, de az éjszakai zöldségleves egyébként is csak a 45 kilométereseknek jár a Tamás-kúti ponton, mi azt nem is érintettük, úgyhogy a leves most ugrott. A kéken továbbindulva, még mielőtt megközelítettem volna Tamás-kutat jobbra kanyarított a térkép a jelzésre.

Ez teljesen visszafordított, majd a jelzésen balra fordulva hamar leértem a Barát-rétre, ahol a Karthauzi kolostor emlékkeresztnél volt a szúróbélyegző. Itt egy nagyobb tömeg gyűlt össze, minden felől emberek jöttek, de nekem a jelzésen kellett továbbindulni, majd balra fel a -en. Ez is egy ismerős kaptató, a Vasbánya-tető felé visz, fentebb már itt is havas volt az út, a macska nem kellett. Ismerős útvonalon, a jelzésen vitt az utam a Kaptárkő Egyesület menedékháza felé, a Kövesdi-kilátóhelyen át. A Kövesdi-kilátó felé emelkedve felvettem a macskákat, mert itt-ott csúszott, de a jég nem volt vastag, alatta sár meg falevelek voltak és feszt beleragadt a jég, így hamar levettem, mert nem könnyebb az emelkedő, ha közben két kiló jég lóg a talpamról 😂.

A frissítés után a Nagy-Eged felé vitt az útvonal, továbbra is a piroson, majd át a jelzésre, a szúróbélyegző a nagy keresztnél volt. Innen szép kilátás nyílt Egerre, és ezt a szép élményt most nem rontotta el holmi galád köves meredek lejtő, mint a Tortúrán vagy a Kaptárkövek túrán, a , majd a és jelzéseken vitt le az út a faluba, végig lankás terepen. A hegyről elindulva lefelé elég hamar megláttam a falu fényeit, de a cél még vagy 5 kilométerre volt, és már elég lassan fogytak a méterek.