Következő túrám megint új volt számomra, félig ismerős útvonalon. A Pilisi csapás 38 kilométeres távja Dobogókőről indult benne olyan nyalánkságokkal, mint a Vadálló-kövek és a Prédikálószék.
Egyes szakaszai a tavalyi cserkész túráról voltak ismerősek, bár az kicsit lágyabb útvonalon vitt le Dobogókőről a Lukács-árok felé. Most megkaptuk a rajt után a 
csuma jeges, meredek lejtőjét jó kis ködben, meg némi friss hóval. Szerencsére a múlt héten előre kikészítettem a hómacskákat, most anélkül irtó nehéz lett volna haladni, voltak jópáran csúszásgátló nélkül, de úgy legfeljebb gatyafékkel volt biztoságos a lejtmenet.
A Lukács-árokba leérve ismerőssé vált a szakasz, a 
jelzésen a Rám-szakadékot elmellőzve az első ellenőrzőpont, a dömösi Vadfaló étterem felé vitt az utam. Frissítés után lelkileg felkészülve visszafelé indultam, majd a már ismerős 
jelzésre fordultam. Ugyan a színek nem feltétlenül a nehézséget jelölik, de ide illik a piros szín 😏. A szakasz a Prédikálószékig csupán 2,3km, de az átlag 20%-os meredekségű (valójában a Vadálló-kövektől kissé kilankul, előtte vannak 35-40%-os részek is). A mászásért cserébe bíztam a szép kilátásban a Dunakanyar felé, de persze már félúton tejfelben voltam, így fel sem mentem a kilátóba, mert semmit sem láttam a ködben. Itt ugyan nem volt ellenőrzőpont, az majd Pilisszentlászlón következett, de ez volt a legrövidebb út, szóval nem lehetett lekispistázni az emelkedőt. Pilisszentlászlón a Kis Rigó vendéglőben volt a frissítés forró teával, forraltborral (még mindig nem..., majd nemsokára Vérkör, meg Zemplén Tavaszi rajtpálinka 😁).
Tovább a 
, majd a 
jelzésen Kiskovácsi felé, az ellenőrzőpont egy buszmegállóban volt keresendő. A falutól nem messze belebotlottam a Holdvilág-árokba (erről is sokat hallottam már), szuper hely, de sajnos nem volt időm nézelődni. Az árokból kimászva több táblával jeleztek egy ellenőrzőpontot, de az erdőben nem kellett volna lenni semminek, persze lehet, hogy feltételes pont, amit egyeébként illik ilyen intenzíven jelezni, hogy félálomban is megtaláljuk. Aztán kiderült, hogy a buszmegálló ellenőrzőpont került be az erdőbe, de oda legfeljebb a lábbusz tudott bemenni 😂.
Na, így legalább Kiskovácsit elérve nem kellett a faluban kóvályogni, egyből ráfordulhattam a Pilisszentkereszt felé vezető útra. ~~~~ 🎶🎶 ~~~~~ A következő pont a faluban volt a Felső kocsmában. Na ott nem játszottak semmilyen zenét, sőt vendég sem volt, viszont iszonyú húgyszag csapott meg, ahogy benyitottam 🤮 a pontőrök mindenféle füstölőkkel próbálták elnyomni a szagot és túlélni. Nem is értem, hogy sikerült ezt a helyet ellenőrzőpontnak kijelölni 😧. Na, gyors frissítés után menekültem is onnan, már csak az utolsó szakasz volt hátra, levezetésként vissza kellett kapaszkodni Dobogókőre a 
jelzésen. Ez a szakasz szintén ismerős volt a cserkész túráról.
A 9:30-as szintidőből 9:02 alatt teljesítettem a távot, a macskák szinte egész nap kellettek, anélkül nem értem volna be időben. Viszont a Vadálló-köves szakaszom negyedórával gyorsabb lett most a jeges úton, mint a tavaly tavaszi szárazon 😀. És már csak hármat kell aludni a kedvenc teljesítménytúrámig, a Téli Mátráig 😊 ... és a Bükki Kihívásig 😋😉.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.