Szombaton a Szekszárdi-dombságban jártam első Bartina túrámon. A túra a 27. rendezés volt, de a Dombay óta tudom, hogy ez nem mindig jelenti azt, hogy tudják is, mit csinálnak. A rajtban kapásból kávéval kezdtem, ez már egy jó jel volt 😁.

6 óra után pár perccel indultam, ez a túra is városi bemelegítő emelkedős sétával kezdődött, az első ellenőrzőpont még bent a városban a Babits emlékháznál volt. Utam intenzívebb emelkedésbe kezdett a Cserhát-tetői kilátó felé. A kilátóhoz a szőlőskertek között vitt a jelzés betonozott, de most inkább jeges utakon. Eszemben volt még itthon, hogy most már elteszem a hómacskákat, de persze, elfelejtettem, itt jól jött volna 🤨.

A kilátó után jelzetlen, de legalább látható, sárga színű szalagokkal tűzdelt úton mentem tovább, a nagyobb elágazásokban ráadásul iránytáblákat is kiraktak. Kisebb hullámzással a jelzésen elértem a következő pontot a Bati-keresztnél. Frissítés után felmentem a kilátóba bámészkodni, eléggé fújt a szél, ugyan nem volt hideg, 1-2 fok, de az arcsimogató szél miatt nem időztem fent túl sokat. Lejtmenetes szakasz következett Kakasd felé a , majd a jelzésen.

A faluban letudott szúróbélyegzős igazolás után, a -en valami névtelen dombon átbukva értem el a Sötét-völgyi erdészházat, ahol újabb frissítés várt. Ezután újabb 100 méteres tüske következett a szintrajzon a következő pontig, majd még egy és már lent is voltam Grábócon frissíteni. Ez a szakasz ismerős volt a két évvel ezelőtti Bodri túráról. A Bükkös-erdőnél levő maxi frissítőpont előtt összefolyt az összes táv mezőnye, amúgy a 41-esen nem voltunk olyan őrölt sokan, de innen aztán csúcsforgalom volt a célig. A frissítőponton volt tea mellett mindenféle forralt bor is volt, amit naná, hogy kihagytam, mert nem vagyok boros meg a cél is közel volt már, a rajtpálinkát jobban kedvelem 😉.

Innen már nem volt nagyobb emelkedő, de a sok ember miatt nem volt könnyű haladni. A rövid távokon sokan családdal, gyerekekkel jöttek ki - nagyon helyesen - őket sokszor az útszéli mély havon keresztülvágva tudtam előzni. A napsütötte utak már csak 1-2 helyen csúsztak, a szőlőültetvények mentén és a városba visszaérve volt még egy-egy szúróbélyegző, majd hamar elértem az iskolában a célt.

Jó időt mentem az első Bartinámon, szerencsére nem volt dagonya, de a hómacskát máris előszedtem a szekrényből, szombatra tutira fog kelleni a Prédikálószék mászáshoz. Ez egy jól szervezett túra volt, még a célkaja beburkolása is gördülékenyen ment 😆.

Bartina 41

41 km

842 m

08:23

4.9 km/h

Kattints a dobozra a részletes adatokért!