Szombaton második alkalommal indultam a Vérkör teljesítménytúrán. Egy kicsit sűrű lett ez a hétvége, mert pénteken Monokon kihelyezett értekezletünk volt, ami azt jelentette, hogy kb. éjjel fél 12-kor értem haza Anyuhoz (onnan némileg közelebb van Oroszlány, mint itthonról), az éjféli ágybaesés után 2:30-kor már csörgött is az ébresztő, szóval nem aludtam túl sokat. A rajthelyre időben megérkeztem, 6 óra előtt nem sokkal szépen sorbaálltunk, majd kolompjelzésre elindították az első sporttársat, én 6:03-kor hagytam el a sportcsarnokot.
A tavalyihoz képest hidegebb időt jósoltak, így most vittem egy pulcsit is, na, meg riogattak már napokkal korábban hidegfronttal meg még hóeséssel is így április 5-ére, ezért biztos-ami-biztos, tettem el kesztyűt és sálat is. Tavaly nagy tempóban kezdtem, ami a végére jól vissza is ütött, próbáltam most visszafogottabban menni az elején, de ez nem nagyon sikerült, mert vitt magával a tömeg, meg nem is olyan jó érzés, amikor már az első kilométereken mindenki megelőz.
Az első két ellenőrzőpontig gond nélkül ment minden, aztán az idő is melegedni kezdett, ekkor a szél sem fújt még, és Gánt előtt egy hosszú egyenes szakasz vitt pont Nappal szemben én meg azzal küzdöttem, hogy ne aludjak el menet közben, a(z egyik) mentális mélypontot is sikerült igen hamar elérni. Emlékeztem rá, hogy Gánton tavaly volt kávé, ebben most is bíztam, és szerencsére "úgy is lett", leültem kicsit az árnyékba és elkortyoltam a frissen főzött dupla tejeskávémat a pontra kért csokifrissítéssel együtt.
Már a pontról elindulva éreztem a koffein jótékony hatását, fel is ébresztett és a hangulatomon is sokat javított. Persze az igazi hangulatjavító az volt, amikor Gánttól a Gém-hegy felé kapaszkodva egy rég nem látott kedves túratárssal találkoztam 😊. A Gém- és Öreg-hegyet elhagyva egy 90 fokos jobbost vett az irány, ezt sikerült kiegyenesítenem, úgy elmerültem a gondolataimban, hogy nem figyeltem a szalagokat és egyenesen mentem tovább az erdei úton, jöttek utánam néhányan, akik szintén nem nézték a jelzést, csak engem követtek, szóval az egész sort sikerült elvinnem egy kis kirándulásra 😂. Szerencsére nem kellett teljesen visszafordulni, mert épp ott jött a 
jelzés, ami visszavitt a helyes útra és egyébként utána ezen a jelzésen is kellett továbbmenni, kb. 10 percet buktunk ezen a kitérőn, szóval nem volt gáz.
A Csákvári hot-dogos frissítés már nagyon jól esett, eléggé éhes voltam, ide kértem egy Powerade-t is, bár sok hasznát nem éreztem magamon, legalább folyadékpótlásnak jó volt. Teletöltöttem a kulacsomat és folytattam az utamat Új-osztás felé. Ez megint egy fejben küzdős szakasz volt, az álomkór is megint elért és eléggé lelassultam, jó sokan meg is előztek, nehéz volt koncentrálni, itt erősen előjött az a fejben dől el dolog. Nem adtam fel, mentem tovább, a pontot elérve tapsviharral köszöntöttek, ami nagyon jól esett. Egy kicsit itt is leültem, előkotortam a vésztartalékból az egyik Pocket Coffe-t és már az az egy korty kávé is újra visszarántott az ébren levők közé.
Csákányospuszta felé bandukolva egy meredek emelkedőn egy idősebb túratársam lábfájásra panaszkodott, adtam neki egy gyors fájdalomcsillapítót, majd a következő ponton utolért és elmondta, hogy hatott a gyógyszer és így simán végig tudja csinálni, én meg nagyon örültem, hogy segíthettem 😇. Még Csákányospuszta felé tartva a szél is feltámadt és egyre hidegebb is lett, így a völgyből kiérve és az utolsó pont, Vértessomló felé kanyarodva újra felvettem a pulcsit és a fejlámpát is előkészítettem. Most jóval hamarabb kellett lámpát kapcsolnom, mint tavaly, de ezen nem csodálkoztam, éreztem magamon is, hogy most jóval lassabb vagyok. A Somló ABC előtti kódot lefotózva megkezdtem a túra utolsó szakaszát, ami Oroszlány felé egy nyitott szántóföldön vitt keresztül vagy 2 kilométeren, végig csuma hideg oldalszélben. Én ugyan nem vagyok fázós, de itt majd' szétfagytam, nagyon vártam már, hogy végre beforduljunk az erdőbe.
Oroszlányon keresztülnyargalva fél 11 körül értem célba 16:23-as idővel a tavalyi 15:42 után, de hát üsse kavics, ez is bőven szintidőn belül volt. A sportcsarnokban szintén tapssal és gratulációk hadával fogadtak, volt, aki személyesen is gratulált, ami nagyon-nagyon jól esett 😊. Sajnos célkávé nem volt, így az Oroszlányi tankolást kötöttem össze még egy frissítővel, aztán valamikor 1 óra után értem haza Anyuhoz, de legalább már nyugodtan aludhattam délelőttig, az sem zavart, hogy a szomszédban ordít a tévé...
