A múlt héten a Decathlon által szervezett Galyatető 50 túrán indultam, két éve már voltam ezen a távon, meg még a 25-ösön vagy 10 éve. Megintcsak kifogtam egy hidegfrontos hétvégét, kellemes túrázós időben bíztam. Reggel a kocsit a kalandparkban tettem le, onnan sétáltam le a kempingbe a rajthelyre. A rajt gyorsan ment, kaptam egy szép, de újfent nem túl hasznos és nem túl környezetbarát, A3-as méretű vastag fényes papírra nyomtatott itinert, amit csak egy kicsit volt könnyebb kezelni, mint a Sárga 70-en kapott vastag füzetet. Az itiner tartalmában első ránézésre jónak tűnt, ahogy az egy Decathlon szintű szervezőtől el is várható, de a túra közben azért kezdtek kibontakozni a Pelikán túrára hajazó ellentmondások.
A Kozmáry-kilátó és a Mátrafüredi főút melletti ellenőrzőpont után az itiner szerint a Csepegő-forrás ep. következett, de ezt sem a térképvázlat, sem a bélyegzőhely nem jelölte, és nem is volt semmi a forrásnál, szóval ezen hamar túltettem magam. A Kékestető felé emelkedve a Kis-kőnél volt még egy ellenőrzőpont. A túra elején időnként elkezdett csapkodni az eső, de csak pár percre, a csúcs felé közeledve bele is másztam egy felhőbe, a tetőn nem sok mindent láttam, a toronynak is csak a körvonalai látszódtak.
Lejtmenet az MCSÉT-hez hasonlóan a sípályán Mátraháza felé, a felhők alá szállva lent a parkolóban az egyik bódénál megálltam egy kávéra, onnan a Hatökör-ura ellenőrzőpont következett, sorban az ötödik, itt még követhetők voltak a pontok 😀. Napközben sem lett sokkal melegebb, csak néha sütött ki a Nap rövid időre, Galyatető ep. következett egy lankás emelkedőn, itt nem volt köd. Mátraalmásig lejtmenet, a faluban valahol egy ellenőrzőpontot kellett keresni, de a Decathlonnak sem sikerült tájfutó bójákkal jelezni ezek helyét, pedig szerintem még forgalmaznak is ilyeneket... Szóval Almáson úgy sikerült megtalálni a pontot, hogy épp ott kóvályogtam, ahonnan szembe jött a pontőr, mert nem volt épp nem volt a helyén, nekem meg egyből észre kellett volna venni az út szélére rakott széket, mint ellenőrzőpontot...
Na mindegy, a 7. ep. is meg volt. A faluban egy közterület felügyelő dakszli járőrözött, akkurátusan körbenézve minden portánál, hogy rendben vannak-e a dolgok. Az a gusztustalanul meredek Galyavári emelkedő következett, utána Piszkés-tető és Mátraszentlászló. A bélyegzőhelyek innentől váltak kissé kaotikussá, mert a 8. pont volt elvileg Mátraszentlászló, de ennek helye sem volt a lapon, csak egy mozgó pont nevű, oda bélyegzett, aztán a Mátraszentimrei frissítőpont meg már a lap szélére bélyegzett, mert nem volt neki helye (9. ep). Feltöltődve - bár ezen a túrán nincs menet közben zsíroskenyér meg ilyesmi, csak nassolnivaló - vitt tovább az utam a 
-en, majd az itiner szerint a 
és a ST jelzéseken. A - elágazásban egy fára tűzve volt egy mozgó ep. (mozgó fa?) feliratú lap egy 33-as számmal, amit itt hirtelen nem tudtam, hogy mi akar lenni, így simán felkanyarodtam balra a -re, mert az itiner is ezt mnondta és nem mellesleg a letöltött nyomvonal is erre irányított. Amikor itt jártam, páran elfutottak mellettem, de ők egyenesen mentek, utánuk szóltam, hogy szerintem balra , de csak mentek tovább. Arra nem emlékszem, hogy egyenesen volt-e szalagozás, az tuti, hogy a -en nem volt.
Amikor a -en felértem az Üvöltő-bércre ott nem találtam semmit, nem volt ellenőrzőpont (két éve még volt). Itt néztem meg a kapott térképvázlatot, az meg azt mutatta, hogy lent egyenesen kellett volna továbbmenni a -en és a 10. ellenőrzőpont a Szalajkaháznál van. Persze ezt az ellenőrzőpontot se az itiner nem jelezte, bélyegzőhelye sem volt és a nyomvonal sem ment a Szalajkaház felé... A bércen jobbra fordultam a ST jelzésre a nyomvonal szerint, majd egy elágazásnál a nyomvonalról letérve visszamentem a Szalajkaházhoz, ahol persze egy darab ellenőrzőpont sem volt. Itt már idegállapotban voltam, mert nem tudtam, hogy most akkor hol van a rohadt ellenőrzőpont, tovább mentem a -en, elvileg a volt vaddisznótelepnél volt a következő pont, innen ennek is volt megint bélyegzőhelye. Ezt meg is találtam, itt is egy szám volt a fára kötözve, ezt beírtam a helyére, meg akkor itt esett le, hogy a korábbi 33-as szám is egy igazolópont lehetett, így azt is felfirkáltam a lap szélére.
Lajosháza felé ereszkedtem a 
jelen, innentől nem volt több komplikáció az útvonalban. Lajosházától a 
-en emelkedtem Farkas-kút felé, tűrhetően sikerült a felmenetel, szakadt rólam a víz, mint az állat. Az emelkedőt leküzdve a kempinget már hamar elértem. A túrát 11:06 alatt teljesítettem, a célban kiderült, hogy minden pontot érintettem, amit kellett, de ez az itiner-térképvázlat-bélyegzőhelyek-letöltött nyomvonal kvartett nem igazán volt szinkronban egymással. Szerintem nem kéne ekkora kihívásnak lenni ezeket pontosan elkészíteni, hogy ne őrüljön meg az ember tőle menet közben...
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.