Kalandosan indítottam a második Sárga 70 túrámat, már az M0-áson egy benzinkúton megállva ért a felismerés, hogy cakkumpakk itthon hagytam a pénztárcámat iratokkal, bankkártyával, így a kávézás és kajálás elmaradt. Továbbindulva azon agyaltam, hogy a telefonon be tudnám-e állítani a kártyás fizetést, mert félig-meddig már be voltak rögzítve a kártyaadatok, csak azt az NFC-s marhaságot nem aktiváltam még sosem. Megálltam Budaörsön az Auchan parkolóban, aztán a telefont nyomkodva sikerült aktiválni és szerencsére emlékeztem a kártya 3 jegyű biztonsági kódjára, így már tudtam kaját venni és nem mellesleg, hazafelé tankolni. Iratok persze nem voltak nálam, de az annyira nem zavart 🤣.
A tavalyihoz hasonlóan a célnak helyt adó iskolánál tettem le a kocsit és kisétáltam az állomásra a 20:17-es Budapest Délibe tartó vonatra. A röpke 15 perces utamat 40 perces késéssel sikerült elkezdeni, a szolgáltatás színvonala mit sem változott, olyan, mint a lepukkant Budaörsi vasútállomás. Szerencsére az esztergomi vonatig volt idő még átsétálni a Széll Kálmán térre és ott villamosra szállni egészen a Nyugati pályaudvarig. Az esztergomi vonat legalább nem késett, bent állt az állomáson, a WC-ben meg az iszonyat húgyszag. Igaz nem értek hozzá, de szerintem nem lett volna nagy mutatvány az állomáson dekkoló vonatot kitakarítani az utasok felengedése előtt...
23 óra körül végre megérkeztem a rajthelyre, a sorom kivárása után 23:15-kor rajtoltam 5-6 fokban, pulcsiban, mert éjjelre-hajnalra 0 fokot ígértek. A városból kifelé be is melegítettem a Vörös-keresztnél levő első ellenőrzőpontig. Ja, idén a pecsétgyűjtő lapot belefűzték abba a nyomorult 20 oldalas, fényes papírra nyomtatott vastag füzetbe, amit alig bírtam belegyömöszölni a zsebembe. Még mindig nem értem, mi szükség van erre, ráadásul minden táv ugyanezt a füzetet kapta, szóval tök fölöslegesen kapták meg a rövidebb távok indulói a hosszabbak térképeit, szakaszleírásait... színes, fényes papírra nyomtatva. Igen, ezt így kihangsúlyozva, mert persze legyen benne leírás, meg egy térképvázlat, de sima géppapírra feketében nyomtatva is tökéletesen megfelelt volna, mint ahogy a többi túrán is.
Szóval a Vörös-keresztnél még rögtönzött obszervatórium is működött, egy távcső volt felállítva, amin keresztül vethettünk egy pillantást a Vénuszra. Egyébként szép telihold volt, a tisztásokon sokan lámpát lekapcsolva mentünk. Pilisszentlélek felé a telefonom megint megállt rögzíteni a tracket, de ezt csak jóval később vettem észre. Ugyanezt eljátszotta a múlt héten is, közben rájöttem, hogy a külső GPS vevő a ludas, amit azért próbáltam ki, mert a belső vevő sokszor elég pontatlan, de úgy látszik, hogy inkább annál maradok. Szóval emiatt a túra legnehezebb pontja, a Pilis-nyereg felé vezető emelkedőt nem rögzítette, így most azt nem tudom, hogy sikerült-e gyorsabban teljesíteni, mint tavaly. Csak a lejtmenetben vettem észre, hogy 8,6 kilométernél megállt a telefon, átváltottam a belső GPS-re és újra elindítottam. Az éjjel 0 fokra hűlt a levegő, a kesztyűk is előkerültek, de ennél több ruha nem kellett, szél szerencsére nem volt.
Az első frissítőpont, Klastrompuszta után a Fehér-hegy felé emelkedtem, utána a hot-dogos frissítőpont, Pilisvörösvár felé ereszkedtem. Eléggé elálmosodtam, a szokásos menet-közben-el-tudnék-aludni állapotban voltam, de már derengett az ég alja, a madarak ébredeztek és dalra fakadtak, egy kicsit meg is álltam őket hallgatni 😊. A faluban hot-dog volt a reggeli, aztán a szomszéd faluban, amivel igazából össze vannak nőve, az első nyitva tartó dohányboltba betértem egy kávéra. Utam Nagykovácsi mellett a Zsíros-hegy felé folytatódott, pecsételőpont volt a Muflon Itatónál. Hangulatos erdőben ereszkedtem Solymár felé, már tavalyról tudtam, hogy a falu határában van egy benzinkút, ezért előbb oda tértem be egy dupla kávéra, mert annak a dohányboltosnak nem volt sok hatása. Itt ellenőrzőpont is volt a főút túloldalán, ahol le is vetkőztem pólóra, mert már szépen melegedett az idő.
A kalandos Alsó-Jegenye-völgyben vitt tovább a jelzés még mindig kicsit lefelé, hogy aztán újra emelkedő következzen a Virágos-nyereg és az Újlaki-hegy felé. Hűvösvölgy következett 50 kilométernél, frissen sült pizzaszelettel és a jó időnek és az ünnepnek köszönhetően jó sok emberrel. Utamat a Nagy-Hárs-hegy felé folytattam, ez volt az utolsó hosszabb emelkedő. Az elején elment mellettem a gőzmozdony vontatta kisvonat. Szerettem volna levideózni a gőzmozdonyt, de addig forgattam a rohadt telefont, hogy sikerült valahogy leállítani a felvételt, mert persze pont a vonat nincs rajta. Utálom ezeket a szar tapizós kijelzőket, nem lehet úgy kézbevenni a nyomorult telefont, hogy közben ne nyomjak meg 120 olyan dolgot, amit nem akartam...
Szóval Nagy-Hárs-hegy, folytatás a Szépjuhászné, Kis-kőfej, majd a Sorrento-sziklák felé. Délután már jól befűtött a Nap, a sziklák oldalában már majdnem végig direktben sütött, aztán Budaörsre beérve meg teljesen. És még hátra volt a Törökugrató a város közepén, de onnan már nem volt messze a cél. 14:54-kor értem célba, azaz 15:40-es idővel a tavalyi 16:02-höz képest.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.