A múlt héten nyár végi túrára érkeztem a Zemplénbe, Suhaj Laciék túrájára. Pont jó túrázós idő volt még reggel, 17 fok körüli hűvösben álltam rajthoz a 40 km-es távon.
Tavaly voltam már ezen a túrán, így nagyjából megvolt az útvonal fejben, Rostallótól ÉNY felé indultam a 
jelzésen, majd a Rostallói elágazásnál a 
-re kanyarodva DNY felé folytattam utamat. Ezen a túrán csak 1 őrzött pont van a Mlaka-réten, amit kétszer érintünk, első alkalommal 24 kilométernél, ami kb. pont jó helyen van.
Addig még a Pengő-kövi elágazástól kezdett kisebb körön érintettem Regécet, itt a kék kutakból tudtam vizet venni, kulacsot tölteni. Közben azért óvatosan melegedett az idő, a kis kör körbejárása után az elágazásnál rövidebb távos túratársak csatlakoztak. Nemsokára a Pengő-kőre kapaszkodtam fel, aztán Nagy-Péter-mennykő, olyan 25 fok volt ekkor. Irány a Mlaka-rét, a frissítés után itt egy nagyobb kört kezdtem, előtte egy Sólyom-bérc mászással. Lefelé nem teljesen a jelzett úton, mindenhol tök egyforma volt, kövek közötte avarral. Aztán persze meglett az ösvény, leérve jobbra fordultam Középhuta felé.
A faluban víz- és sópótlás követezett, aszfalton vitt át utam Újhutára, majd a Gerendás-rét felé. Közben csak elértük a 30 fokot is. A Kerek-kő volt még hátra, majd a nagyobb kör is bezárul, a Mlaka-rétnél újabb frissítés után már Rostalló felé vettem az irányt a jelzésen.
Jól sikerült túra lett 4,9-es átlaggal, 10 percet faragtam a tavalyi időből.
Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned.