A múlt héten egy könnyed, de mégsem teljesen sík 40 kilométert teljesítettem a Naplás teljesítménytúrán. A 40-es táv Szilasligetről (Kerepes) vitt Cinkotára, de a logisztika nem okozott különösebb nehézséget. A célnak helyt adó Cinkotai tájház nem volt messze a 8-as HÉV Ilonatelepi megállójától, a rajthely meg konkrétan a megálló mellett volt. Ezúttal sikerült megfelelő menetjegyet vennem arra a csotrogány vonatra.

Felhős 10°C-ban indultam útnak kicsit a HÉV mellett, majd a Szilas-patak mentén a forrásvölgyben, az első kódos pont is itt volt. Hosszabb városi séta jött Kerepesen át a büdös 3-as főút mellett, mígnem a jelzésen jobbra elhagytam a betondzsungelt. A Bolonka-erdő ellenőrzőpont után a és a jelzésen folytattam utamat, a Gödöllői repülőteret majd egy szeméttelepet (micsoda látnivalók...) elmellőzve jelzetlen, de jól szalagozott ösvények következtek a Szárítópusztai-víztározó és a vasútig.

Az épp közeledő vonatot megvárva és a vasúti megállón átnyargalva egy jelzés bukkant fel, de az a kék nem az a kék, az innen jóval Északabbra visz és nem is tartottunk ki mellette túl sokáig, egy jobbkanyar után a Gödöllői Arborétumnál el is hagytuk. Itt megálltam hirtelen, mert a szalagozás bevitt az arborétum területére és a tájfutó bóját (hatalmas piros pont, hogy minden pontnál volt bója! 👍) is bent láttam, előtte meg emberek sorakoztak a pénztárnál. Na, ez így érdekes lesz - gondoltam, de, amikor meglátott a pénztáros néni, egyből mondta, hogy mehetek befelé, nem kell jegyet venni, valamiért ránézésre levette, hogy a tt-n vagyok 😀.

Az igazolás után a ST jelzés vitt ki egy hátsó kapun, pontosabban a jelzés a kapu előtt elkanyarodott, de mi hátul kimehettünk, résnyire nyitva hagyták kaput. Tovább szalagos szekérutakon, aztán meglepetésre jött még egy nagykapu, de azon lánc volt. Előttem egy túratárs az erdőbe vezető szalagokat nézte, de az nekem már messziről nem volt szimpatikus, így a kapu felé mentem, elég lazán volt láncolva, szóval simán kifértem volna rajta a lánc alatt átbújva, de közelebb érve láttam, hogy nincs is lelakatolva, szóval kiakasztottuk és simán kimentünk, utána persze visszaakasztottuk a láncot. Az úton balra fordulva figyeltem, hogy a szalagok hol akartak kihozni, hát b+, a kerítésen volt egy lyuk és azon kellett volna kíbújni, mint a vaddisznók... 🐗

Isaszeg szélén vittek a szalagok a következő ellenőrzőpont felé, ismét keresztezve a vasúti fővonalat, ahol értelemszerűen megint meg kellett várni egy vonatot. Az ellenőrzőpont után a víztározó tavacskái között vitt az út és itt ismerőssé vált a környék, tavaly a Péceli Dombok Között túra érintette ezt a szakaszt. Továbbhaladva a jelzésen beugrott, hogy tavaly itt valahol rohadtul elnéztem egy alig észrevehető jobbos letérőt és abban a pillanatban felnézve rá is jöttem, hogy pont ott vagyok, de most a szalagok szépen vittek a jó irányba, mert egyébként a jelzések nagyon ritkák itt. A felhőzet fokozatosan felszakadozott, kisütött a Nap és kellemes meleg lett. A Mogyorós-vögy után visszatérve az M31 északi oldalára Nagytarcsa következett, itt egy cukrászdában volt az ellenőrzőpont, frissítésként egy finom linzerrel 😋.

A süti kiélvezése után egy számomra nem annyira kellemes szakasz következett, egy hosszú, puccos házakkal teli utca vitt ki a faluból. Olyan utca, ahol a lakók egymásra licitálva hajigálták tele a házat, a kerítést mindenféle halloweeni marhasággal, tisztára olyan volt, mint valami idétlen amerikai filmben. Az utcát végre elhagyva az M0-s autópályát is kereszteztem, majd megérkeztem a túra névadójához, a Naplás-tóhoz. Szép, kiépített környék, bicikliúttal, padokkal, sokat lehet bámészkodni. A tóban elég kevés volt a víz, ez látszott a parton és a túlfolyónál is, vagy 1 méterrel volt alatta a vízszint. Utamat a túlfolyó elvezetőcsatornája, egyben a Szilas-patak mentén folytattam. Egy utat keresztezve kicsit balra kellett volna tartani a bicikliútra a patak jobb oldalán, de a leírást nem mindig szoktam olvasni és egy szalag pont szemben volt kirakva, így a patak bal partján mentem tovább, mígnem egyszercsak elfogyott az ösvény alólam. Tanakodtam, hogy visszafordulja-e, de elég messze volt és kicsit jobbra egy réten keresztül találtam egy másik ösvényt, ami irány szerint jó felé vitt, nemsokára újra rá is találtam a kijelölt útra.

Már Cinkotán voltam, hamar el is értem a célt a tájházban. 7:25 alatt jártam végig ezt a 41 kilométert, ezzel ebben az évben is átléptem a 2000 TTT pontos határt 😊. Felkészül: Iszinik 100.