Tavaly lázasan, betegen sikerült ezt a túrát végigszenvednem valami rémes 12 órás idővel, most ennél jóval élvezhetőbb és persze gyorsabb napra készültem. Az útvonal most is változott a tavalyihoz képest, az Istállós-kő mászás megmaradt, a Szilvási-kőt most kihagytuk, cserébe újdonságként kaptunk szép Katalin-völgy mászást.

Reggel 6-kor szokásosan kihalt a Szalajka-völgy, a vízesésben szinte semmi víz nem volt, a fejemen annál több már a barlang felé emelkedés közben is a 9 fokban. Az első pont érintése után rövid technikás lejtmenet, majd folyamatos, olyan "sohavégetnemérős" mászás kifelé a völgyből. Még a lejtmenetnél félrevezetett egy idétlenül elhelyezett jobbra jelzés, és még ösvény is volt abba az irányba, de az irány pont az ellenkezője, mint kellett volna. A kitérő jelzetlen ösvény egyébként a Szalakja-forráshoz és a Felső-tóhoz visz le, de szerencsére hamarabb szólt az órám, hogy nem jó helyen vagyok.

A csúcsról lefelé a Káposztáskert-nyeregnél frissítőpont várt, utána az Őserdő, Toldi-kapu felé vitt azt utam, a Tar-kő ezúttal kimaradt, egyből Tamás-kútig ereszkedtem, ahol ugyanazok a pontőrök fogadtak, mint a Less Nándin 😃. Frissítés után dzsungel emelkedő, de utána nem a Vögyfő-ház, hanem Pazsag felé. Majd megyek még arra nemsokára a Tortúrán 😁. Pazsag után legalább nem kellett koncentrálni a dzsungel elágazásra, ahol a és a jelzés szétválik, most a sárgán kellett egyenesen továbbmenni, ami egyenesen a Katalin-völgybe vitt, felfelé Répáshuta irányába. A dzsungel ezúttal újdonságként hatott, mert itt eddig csak lefelé jöttem, a Bükkinyúlsz! útvonalának elmaradhatatlan szakasza 🤣.

Répáshután a Vadász presszóban frissítőpont, irtó finom, FRISS almás rétessel és, ha már ott voltam ittam egy kávét is. Kb. 10 kilométeres szakasz jött Jávorkút irányába, ahol elvileg frissítopont volt az egyik büfében. Tavaly is volt Jávorkúton pont, de akkor más irányból jöttünk, és "rendes" pontőrös frissítőpont volt. Ehhez képest most betették egy kicsi büfébe, ami tele volt emberrel, a pultnál sor állt, a pultos meg egy vemhes lajhár sebességével darálta a forgalmat, szóval vagy negyedórát ott dekkoltam egy nyamvadt pecsétért, a frissítést inkább nem kértem. Jobb lett volna kitenni egy szúróbélyegzőt és kész. Miután megszabadultam, kicsit visszafelé, majd be az erdőbe Bánkút felé. Itt most nem volt pont, viszont már csak lefelé vitt az út, a Cseres-tetőnél még egy utolsó szúróbélyegzővel.

Már reggel elhatároztam, hogy most 10 óra alatt be fogok érni, és ezt sikerült is tartani, még a reggeli eltévelyedéssel és a Jávorkúti kínlódással is 9:46-os idővel, szuper 4,7 km/h-át átlaggal hoztam azt idei Pisztrángot 😊.

Még mindig állati jó ez a jelvény 😀: