Tavaly egy fosós vírus miatt nem tudtam elindulni a Less Nándor emléktúrán, így már nagyon vártam, hogy idén végre újra rajthoz állhassak, immár 9. alkalommal. Most is a 63-as távot választottam, kell még kilométer a lábaimba, novemberben Iszinik 100, már beneveztem, úgyhogy nincs kecmec 😃.

Reggel 6-kor 10 fok körüli tiszta időben rajtoltam, az út kb első harmada kisebb hullámzásokkal tarkított és már jól ismert Cserépváralja, Nagykúp kaptárkő, Kő-völgy, Perpác, Oszla útvonalon. Hamar eltelt ez a tizenpár kilométer, a reggel felvett pulcsit már a kaptárkőnél ledobtam, felvenni sem kellett volna. Oszlánál szokásosan zsíroskenyeres frissítőpont volt, hastömés közben jól megfigyelve a következő célt, ami ilyenkor következik. Izós vízzel felfrissülve vágtam neki az ominózus -nek, nagyon jól haladtam fölfelé, egy csomó szuszogó embert megelőztem (nem mintha én nem szuszogtam volna 😆), szakadt rólam a víz a 12 fokban is, de 15:05 alatt felértem a meredeken, majd' 1 percet javítva a saját időmön 😁.

A nagy kört megkezdve, az Odvas-Bükknél levő elágazást kicsit átalakítva találtam, a vadregényes, keskeny ösvényt végigdózerolták, a túraút végén korábban hagyott 5 méter magas farakást eltüntették. A Hosszú-völgyi erdészkunyhó után nemrég járt -en találtam magam, de most az út végén nem jobbra (mind tudjuk, hová vezetne ez 😉), hanem balra, a Tebe-puszta felé orientálódtam. Innen hosszan aszfaltos, vagy legalábbis nyomokban aszfaltot tartalmazó út vitt előre, Tebe-pusztától meg csak simán kövekkel teli szekérút, amit nem annyira kedvelek. Egészen Répáshutáig tartott a szar köves út, felüdülés volt felmászni a Balla-barlanghoz 😎. Továbbindulva nyugtatóan hatott, hogy nem balra a Katalin-völgyi dzsungel, hanem egyenesen a Bánya-hegy felé emelkedtem. A Katalin-völgyet majd jövő héten, a Sebes Pisztrángon úgyis megkapom, ezúttal ráadásul felfelé...

Szóval a Bányahegyi parkolónál zsíroskenyerezés, izo pótlás jött, aztán irány a Három-kő felé. Legutóbb itt néhány bringás jött szembe ki tudja, milyen tervvel a fejekben, ezúttal csak magamban kerülgettem a sziklákat meg a kidőlt fákat. Három-kő után Tar-kő bámészkodás, most kimondottan sokan voltak fent, nem láttam még itt ennyi embert, le is léptem gyorsan. Lefelé a Stimecz-ház felé vitt az utam, itt újabb frissítőpont volt. Tovább a kéken, az új kéken, nem a sínek között bukdácsolva, majd balra el a -en. Oldalvölgy, újabb emelkedés kezdődött a Völgyfő-házig, nem volt vészes, innen a első része meredekebb, majd lankás-dzsungeles. Megint Ódorvár, még világosban, igaz vagy két héttel korábban voltunk, mint legutóbb, de időben is sokkal jobban álltam. Még sütött a Nap, de már nem volt sok a naplementéig, Bükkzsércig még elérek lámpa nélkül - gondoltam, aztán valahol a szőlőskerteknél álltam meg előkotorni. Nem kellett erős fény, sőt az erdőből kiérve a fűút menti bicikliútra le is kapcsoltam, szépen ragyogott a Telihold.

A Nyomó-hegynél az erdőben újra lámpát kapcsoltam, még ez a 150 méternyi emelkedő volt hátra, aztán lejtmenet a célig, megint lámpa nélkül. 13:48-as idővel értem célba, ami vagy 45 perccel gyorsabb, mint legutóbb 😊. Jól alakul a forma a 100-asra 😉.