A Kazinczy 200 emléktúra 4 db 50 kilométeres szakaszból áll, ebből kettő körtúra Füzéri bázissal. A Szalánc távot (3. szakasz, szombat nappali) két éve kipróbáltam, most a Tilalmasra neveztem be, ez a második szakasz, ami jórészt péntek éjszakát jelent.

19 órakor rajtoltam nyárias meleg időben. A szintrajz alapján a táv első fele izgalmasnak ígérkezett, bemelegítésként a vár elmellőzésével tartottam Pusztafalu irányába a és a jelzésen. A faluból egy bicikliúton vitt ki továbbra is a , a Szlovák határnál (Tilalmas) volt az első ellenőrzőpont. Útlevelet nem, csak rajtszámot kértek, ezen a távon nem is kellett átmenni, mint a Szaláncon, viszont utam Nyugat felé fordult a határ mentén, a jelzésen a Tolvaj-hegy csúcsa felé.

Arról már volt fogalmam a Szalánc szakaszról és a Bazalt teljesítménytúráról, hogy ezek az északi határmenti utak nem arról híresek, hogy ott lehet kipihenni az egész heti munkát 😁 na de ez a Tolvaj-hegyi emelkedő inkább a húbazmeg kategóriához állt közelebb. A kb. 700 méteres szakasz átlag 38% meredekségű, benne egy finom 60%-os szakasszal. Persze kavicsos, poros útról van szó, csak, hogy "egyszerűbb" legyen a kapaszkodás. Majd' fél óra kellett nyamvadt 700 méterre, de végül felértem, illetve még nem teljesen, mert a táv legmagasabb pontjág, a Nagy-Milicig (894m) nem nagyon volt pihenés a határmenti gerincen. Nyilván nem véletlenül került pont ide annak idején a határvonal. A Milic kilátónál volt egy ellenőrzőpont, ide már sötétben érkeztem, a kilátóba nem lehetett felmenni annak vacak állapota miatt.

A Milictől lefelé vitt az utam, néhol igen meredek volt az út. Az Eszkárosi pataknál, Magyarország legészakibb pontjánál volt egy ellenőrzőpont, majd még egy kicsit lejjebb egy völgyben a következő frissítőpont, a Szlovák Eszkáros (Skároš) felé vezető műút mentén. Innen újabb meredek kaptató jött a Szurok-hegy felé még mindig a jelzésen, ez sem volt sokkal könnyebb, mint az első. Épp a csúcsnál kanyarodott le végre az út a határról, innen már könnyebb volt. A csúcson rögtönzött sörivó működött, én egy alkoholmentest választottam, jól esett az iccaka közepén 😋. Tisztelet a srácoknak, hogy azt a sok mindent felcipelték azon az emelkedőn. A csúcsról jelzetlen (régi , de szalagozott) és alig járt (ne menj a magas fűbe! 🤣) ösvény vitt le a Kéked felé vezető műútra. Az úton átkelve a jelzést kellett keresni és azt követni a faluig, ami hol kivitt az útra, hol bevitt az erdőbe. Szerencsére éjjel nulla forgalom volt az úton.

Kékeden az összes kutyát felébresztve vágtam át, majd újabb pont jött Pányok faluban. Telkibánya felé tartva kezdett már világosodni (igen közel voltunk a nyári napfordulóhoz, így rövid volt az éjjel), a Palipista háznál volt még egy pont. Hollóháza felé vettem az irányt egy lankásabb hegymeneten át, közben a Nap is felkelt 🌄, a faluban a porcelángyár mellett volt az utolsó frissítőpont, innen már csak pár kilométer volt Füzér.

Menet közben kiderült, hogy a 4-ből ez a szakasz a legnehezebb és nem a sötét miatt 😏, 4,1km/h-ás átlaggal sikerült teljesíteni 11:35 alatt. Így már két szakaszom van a 200-asról, de persze ezt egyszerre kéne teljesíteni... hát hajrá! 😎