A múlt héten a Decathlon által szervezett Galyatető 50 túrán indultam, két éve már voltam ezen a távon, meg még a 25-ösön vagy 10 éve. Megintcsak kifogtam egy hidegfrontos hétvégét, kellemes túrázós időben bíztam. Reggel a kocsit a kalandparkban tettem le, onnan sétáltam le a kempingbe a rajthelyre. A rajt gyorsan ment, kaptam egy szép, de újfent nem túl hasznos és nem túl környezetbarát, A3-as méretű vastag fényes papírra nyomtatott itinert, amit csak egy kicsit volt könnyebb kezelni, mint a Sárga 70-en kapott vastag füzetet. Az itiner tartalmában első ránézésre jónak tűnt, ahogy az egy Decathlon szintű szervezőtől el is várható, de a túra közben azért kezdtek kibontakozni a Pelikán túrára hajazó ellentmondások.

A Kozmáry-kilátó és a Mátrafüredi főút melletti ellenőrzőpont után az itiner szerint a Csepegő-forrás ep. következett, de ezt sem a térképvázlat, sem a bélyegzőhely nem jelölte, és nem is volt semmi a forrásnál, szóval ezen hamar túltettem magam. A Kékestető felé emelkedve a Kis-kőnél volt még egy ellenőrzőpont. A túra elején időnként elkezdett csapkodni az eső, de csak pár percre, a csúcs felé közeledve bele is másztam egy felhőbe, a tetőn nem sok mindent láttam, a toronynak is csak a körvonalai látszódtak.

Lejtmenet az MCSÉT-hez hasonlóan a sípályán Mátraháza felé, a felhők alá szállva lent a parkolóban az egyik bódénál megálltam egy kávéra, onnan a Hatökör-ura ellenőrzőpont következett, sorban az ötödik, itt még követhetők voltak a pontok 😀. Napközben sem lett sokkal melegebb, csak néha sütött ki a Nap rövid időre, Galyatető ep. következett egy lankás emelkedőn, itt nem volt köd. Mátraalmásig lejtmenet, a faluban valahol egy ellenőrzőpontot kellett keresni, de a Decathlonnak sem sikerült tájfutó bójákkal jelezni ezek helyét, pedig szerintem még forgalmaznak is ilyeneket... Szóval Almáson úgy sikerült megtalálni a pontot, hogy épp ott kóvályogtam, ahonnan szembe jött a pontőr, mert nem volt épp nem volt a helyén, nekem meg egyből észre kellett volna venni az út szélére rakott széket, mint ellenőrzőpontot...

Na mindegy, a 7. ep. is meg volt. A faluban egy közterület felügyelő dakszli járőrözött, akkurátusan körbenézve minden portánál, hogy rendben vannak-e a dolgok. Az a gusztustalanul meredek Galyavári emelkedő következett, utána Piszkés-tető és Mátraszentlászló. A bélyegzőhelyek innentől váltak kissé kaotikussá, mert a 8. pont volt elvileg Mátraszentlászló, de ennek helye sem volt a lapon, csak egy mozgó pont nevű, oda bélyegzett, aztán a Mátraszentimrei frissítőpont meg már a lap szélére bélyegzett, mert nem volt neki helye (9. ep). Feltöltődve - bár ezen a túrán nincs menet közben zsíroskenyér meg ilyesmi, csak nassolnivaló - vitt tovább az utam a -en, majd az itiner szerint a és a ST jelzéseken. A - elágazásban egy fára tűzve volt egy mozgó ep. (mozgó fa?) feliratú lap egy 33-as számmal, amit itt hirtelen nem tudtam, hogy mi akar lenni, így simán felkanyarodtam balra a -re, mert az itiner is ezt mnondta és nem mellesleg a letöltött nyomvonal is erre irányított. Amikor itt jártam, páran elfutottak mellettem, de ők egyenesen mentek, utánuk szóltam, hogy szerintem balra , de csak mentek tovább. Arra nem emlékszem, hogy egyenesen volt-e szalagozás, az tuti, hogy a -en nem volt.

Amikor a -en felértem az Üvöltő-bércre ott nem találtam semmit, nem volt ellenőrzőpont (két éve még volt). Itt néztem meg a kapott térképvázlatot, az meg azt mutatta, hogy lent egyenesen kellett volna továbbmenni a -en és a 10. ellenőrzőpont a Szalajkaháznál van. Persze ezt az ellenőrzőpontot se az itiner nem jelezte, bélyegzőhelye sem volt és a nyomvonal sem ment a Szalajkaház felé... A bércen jobbra fordultam a ST jelzésre a nyomvonal szerint, majd egy elágazásnál a nyomvonalról letérve visszamentem a Szalajkaházhoz, ahol persze egy darab ellenőrzőpont sem volt. Itt már idegállapotban voltam, mert nem tudtam, hogy most akkor hol van a rohadt ellenőrzőpont, tovább mentem a -en, elvileg a volt vaddisznótelepnél volt a következő pont, innen ennek is volt megint bélyegzőhelye. Ezt meg is találtam, itt is egy szám volt a fára kötözve, ezt beírtam a helyére, meg akkor itt esett le, hogy a korábbi 33-as szám is egy igazolópont lehetett, így azt is felfirkáltam a lap szélére.

Lajosháza felé ereszkedtem a jelen, innentől nem volt több komplikáció az útvonalban. Lajosházától a -en emelkedtem Farkas-kút felé, tűrhetően sikerült a felmenetel, szakadt rólam a víz, mint az állat. Az emelkedőt leküzdve a kempinget már hamar elértem. A túrát 11:06 alatt teljesítettem, a célban kiderült, hogy minden pontot érintettem, amit kellett, de ez az itiner-térképvázlat-bélyegzőhelyek-letöltött nyomvonal kvartett nem igazán volt szinkronban egymással. Szerintem nem kéne ekkora kihívásnak lenni ezeket pontosan elkészíteni, hogy ne őrüljön meg az ember tőle menet közben...