A húsvéti hosszú hétvégére esett idén a Vérkör teljesítménytúra, így meg is lett az ünnepi program, egy 77 kilométeres kóbrolás a Vértesben. Hogy idén ez lesz-e a leghosszabb tt-m, az majd novemberben kiderül. Reggel 6 óra előtt szokásosan Oroszlányban gyülekeztünk a sportcsarnokban, most kicsit zsúfoltabbnak éreztem a helyet, mint korábban, ráadásul a több száz emberre csak 1 db férfi mosdó volt, jó kis sor volt ott is, nem csak a rajtnál 😁. 6 óra után pár perccel kerültem sorra az indításnál, 1-2 fokos friss időben vágtam neki az útnak. A múlt heti Iszkirihez hasonlóan most is a túrás felsőt vettem a pólóra.

Kicsit most próbáltam lassabban kezdeni a hosszú távot, mert mindig az van, hogy az elején megnyomom, ami a végére visszaüt. Reggel fejben egy kicsit szanaszét voltam, motiválatlan voltam, valami hiányzott vagy nem tudom, az a "mit keresek én itt?" érzés fogott el, emiatt tényleg lassan kezdtem, még a városban kb. a fél mezőny el is ment mellettem.

Erre a napra is szeles időt mondtak, de délutánra 16-17 fokot és már az elején melegem volt, az első ellenőrzőpontnál, Várgesztesnél meg is szabadultam a felsőtől. Az elmúlt napok csapadéka nem nagyon látszott a terepen, a homokos talaj elvezette a vizet, nem volt dagonya. Szentgyörgyvár környékén már szépen melegítettek a Nap tavaszi sugarai, meg is jelentek az első patakok a fejemen. A Gánt felé tartó szakaszon a Locus meghülyült, amit a Géza pihenőnél vettem észre, így ott van egy kis egyenes szakasz a nyomvonalon, meg kb. 1 kilométerrel kevesebbet is mért, de persze nem tökön-paszulyon keresztül kipistáztam a szakaszt 😆. A gánti igazolás után "betértem" a Vérkör Kávézóba egy dupla presszóra, majd megindultam a Gém-hegy felé egy jó kis kaptatóra. A hegytetőről lefelé most jobban figyeltem a jelzést, tavalyi itt egy jobbkanyart kiegyenesítettem némi pluszméterért cserébe.

A csákvári vadászkápolnánál szokásosan hotdogos frissítőpont várt, gyorsan legyűrtem az egyébként nem akármilyen hosszúságú virslit, feltöltöttem a kulcsomat és nekivágtam a táv második felének. Szépen legyalult földúton vitt tovább az utam, ez kimondottan tetszett, ezt kéne tenni minden szétbarmolt eredi úttal. Később kavicsos úton emelkedtem a Tábor-hegy felé, de ez is el volt egyengetve. Napközben a jó hosszú mentális mélypontból apránként kimásztam, Új-osztásra érve már azért sokkal jobb volt, itt tapssal fogadtak a pontőrök, ahogy szoktak 😀. A múlt héten részben érintett szakaszok következtek a Körtvélyespusztai elágazásig, majd a Csákányospusztai ellenőrzőpontig. Mire ideértem, már elég sokan megelőztek, valahol a mezőny utolsó negyedében lehettem, a pontőrök a nap végi kis forgalomban petanque-kal (vagy hogy kell írni) igyekeztek elütni az időt.

Visszakapaszkodtam az elágazásig, majd a Körtvélyes-tető felé vettem az irányt. Már ment le a Nap, a szél is egyre hűvösebb lett, de nem akartam még megállni. Fent a tetőn visszavettem a felsőt, mert itt már elég hideg volt a szél és a lámpát is előszedtem. A Vitányvár alatt vitt az utam le a völgybe, hamar megbántam, hogy visszavettem a felsőt, de már nem kínlódtam vele, csak kinyitottam a szellőzőit meg széthúztam, mert a szélcsendes helyen megint melegem volt. Lent a völgyben kapcsoltam lámpát, Vértessomló következett, a falu határában megint ott volt a fakultatív frissítőpont, az a fickó volt ott, aki az Iszkirin a Körtvélyespusztai elágazásban pontőrködött. Az ABC-nél lefotóztam a kódot és ráfordultam a "célegyenesre". Már Oroszlány következett, a szél elcsendesült, az a szántóföld melletti kitett szakasz is csendes volt, tavaly itt irtó hideg oldalszél fújt.

Fél 11 körül értem célba, a csarnokban megint taps és gratuláció fogadott, ezt nem lehet megunni 😊. Az idei évben új szép érmet készítettek. Egész nap tök lassúnak éreztem magam, de végül csak 5 perccel lettem lassabb, mint tavaly, szóval egy szavam sem lehet.