Múlt szombaton Szárliget környékén jártam, egy kicsit a Vérkör, egy kicsit a Gerecse 50, egy kicsit az Iszinik útvonalán. Előbbi most szombaton esedékes 😉, a Gerecsét hanyagolom az iszonyat tömeg miatt, az Iszinikre meg kell még jónéhányat aludni novemberig, főleg, hogy akkor 100-as legyen-e vagy sem 🤔.

Az Iszkiri túrán jó sok távból lehet választani, ettől az évtől meg még többől, a sok közül a 72-est választottam, mert nem akartam Szárligetről Tatára, majd ugyanazon az útvonalon visszajönni. A 72-es a Szárligeti rajtból Tatán ért célt, a kocsit reggel a tatai vasútállomáson hagytam és átvonatoztam a rajtba. Reggel 5-6 fokban indultam, eső nem volt, de a szél a tisztásokon, magaslatokon igen kellemetlenül erős volt. Ez is lehetett volna egy pulcsis-pólós túra, de a szél és a várható eső miatt inkább a túráskabátot vettem a pólóra, annak vannak szellőzői, azt tudtam nyitogatni, amikor melegem volt.

A 72-es táv első szakasza egy 25 kilométeres kör volt a Vértesben, a Vérkörről ismert Csákányospuszta, Új osztás környékén. Szárligetről Dél, majd Nyugat felé előbb a jelzésen, később jelzetlen úton tartva értem el az első ellenőrzőpontot a Körtvélyespusztai elágazásban. Megannyi finomságot kínáltak a pontőrök, például házi sajtostallért meg házi gyümölcslevet 😂. A Vérkörről ismerős utakon, de visszafelé irányban mentem tovább a és a jelzéseken a Határ-hegy felé, itt kódfelírós pont volt.

Új-osztást érintve lekanyarodtam a Vérkör vonaláról, de volt aki arra ment tovább, persze, a 145-ösök, még jó, hogy ránéztem a térképre 🤨. Szóval Észak felé kanyarodtam a Mátyás-kút pihenőhely felé, itt szörp és cukorka volt a frissítés. A vértesi körön ezután több kódfelírós pont volt a Szarvas-kútnál, a Vitány-vár alatt, majd fent a várnál. A vártól a jelzés vitt a Körtvélyesi-kilátó felé, egy elágazásban sikerült elnéznem a jelzést (ez nem szokatlan nálam 😎), letért kissé balra én meg nyílegyenesen mentem tovább. Végül is ugyanoda vitt, mint a kék, nem sokkal lehetett rövidebb, viszont több volt benne a szint. Miután újra meglett a kék, ismét a Körtvélyespusztai elágazáshoz értem. Az újabb sajtostallér terápia közben kiderült, hogy a pontőr hölgy már 10x Vérkör teljesítő, a másik pontőr meg a férje, ő tavaly - munka miatt nem tudott a túrán indulni - ott volt Vértessomló határában és cukorkát osztott a túrázóknak, emlékszem is rá 😊.

Az elágazástól megint kis Vérkör szakasz jött Csákányospuszta felé, de előbb a Körtvélyesi-kilátóhoz kellett felmenni. Innen nagyon szép a kilátás, nem is értem, hogy a Vérkör miért nem hoz fel ide, hiszen csak párszáz méterrel megyünk el alatta. A kilátó után Csákányospuszta felé vitt az utam, a technikás ösvényen, ahol a Vérkör visz lefelé. Lent most ellenőrzőpontnak csak a hűlt helye volt, a kéken mentem tovább már Szárliget felé. A közösségi házban csekkolás volt és beváltottam a reggel kapott hotdogos kuponomat is, jól esett. Nincs túl jó arcmemóriám, de talán ez az amerikai hotdogos fickó volt ott a Sárga 70-en és az Isziniken is.

A túra második szakasza Szárligetről Tata felé vitt, egy szakaszon most az Iszinik útvonalán. Napközben 10 fok köré emelkedett a hőmérséklet, de a szél miatt maradt rajtam a felső. A faluból Kelet felé a vasúton át vitt ki a jelzés. Innen már ritkábban voltak ellenőrzőpontok. Az M1-es autópálya bővítése miatt nem csak a kocsiban szívtam reggel-este, hanem a túrának is kerülnie kellett egy nagyot, Nagyegyházán nem csak úgy átmentem, hanem több utcát bejárva vitt az útvonal a helyes irányba. Már itt éreztem a lábaimon, hogy túl sok az aszfaltos út és még a felénél sem jártam.

A Somlyóvári kulcsosháznál volt a következő pont, de az emelkedő tetején nem volt frissítés, csak kódfelírás, ráadásul vagy 10 perccel lassabb voltam itt felfelé, mint tavaly az Isziniken. Frissítés nem messze a Tornyópusztai ponton volt. Az Iszinik útvonalát Koldusszállásnál hagytam el és Kisrét irányába felfelé a jelen, majd tovább emelkedve a Szent Péter templomrom felé, ahol frissítőpont várt. Az emelkedés közben sötétedett rám és valahogy akörül az eső is elkezdett esni, a hőmérséklet meg 3 fok környékére csökkent. Frissítés után lefelé menet még a kesztyűt is felvettem, mert rohadtul fázni kezdett a kezem az esőben. Már végig lejtmenet volt csak hátra Tatáig, Nyugat felé továbbra is a jelzésen. A Baji szőlőskertektől megint aszfaltutak, járdák jöttek már végig a célig. A szőlőskerteknél volt egy elég meredek szakasz, még jó, hogy ott nem kellett visszafelé mennem 😮.

Leérve a faluba, majd át Tatára már elég nehezen mentek a lépések, kikészítette a bokaizületeimet a sok beton meg aszfalt meg mittudoménmi, így a célba, az Est moziba beérve az a döntés született, hogy kihagyom a harmadik szakaszomat, az Öreg-tó kört, ami kb. 7 kilométer lett volna még 🙁, így átváltottam a 65-ös távra és azt teljesítettem amúgy nem olyan rossz, 4,5-es átlaggal 14:14 alatt, kb. Tortúra 65-ös idő lett. A célban persze elrontották az oklevelemet, véletlenül mégiscsak 72-est kaptam és kitűzőt is, de "ez már így marad", hogy a személyzetet idézzem 😄. A célban beváltottam a másik kuponomat is a mozi büféjében egy kávéra, aztán még a vasútállomásra kellett elvánszorognom, ami magában is vagy 2 kilométer volt...