A szép tavaszi időben végre igazi bükki kilátásokra számítottam szombaton a Bükki Kilátások túrán, annak is a 44-es távján, főleg, mert a többi futótáv, szóval azt nem kértem. Reggel Felsőtárkányról busszal átvittek minket a Szilvásváradi rajtba, ahonnan egyből emelkedésbe kezdtem a Kelemen-széke, majd az Őr-kő felé. Egypulcsis megoldást választottam már és a termoszt is lecseréltem a vizespalackra, aztán felfelé menet a pulcsit is levettem, mert bőven elég volt a póló.

A napok óta tartó szép, száraz, tiszta időnek köszönhetően a terep száraz/szikkadt volt, a régi bakancsomat ~2200 km után nyugdíjaztam, az újat bejáratásképpen most csak kicsike sárocska érte az árnyékosabb helyeken. Az Őr-kő-rét előtt nem sokkal fakitermelés (inkább rombolás) volt. Az, hogy a törmeléket a szétbaszott út közepén hagyják, már mondhatni "megszokott", de ezúttal a feldarabolt rönkök is az út közepén voltak, de nem csak simán ott maradt, hanem direktbe az út közepén rendezték stócokba. Tudnak ezek a "szakemberek" mindig valami újat mutatni... Persze, kidöntöttek egy csomó jelzéses fát is, így jó hosszan csak emlékezetből mentem, mert a GPS vétel elég szar volt reggel, pedig tiszta volt az ég, szerencsére jártam már ezen az úton többször.

Őr-kőn volt az első ellenőrzőpont, illetve itt egy elektronikus időmérő izé volt, amit a futók biztosan szeretnek, de én elég sokat kínlódtam vele, mire beolvasta azt a nyamvadt kártyát, a szúróbélyegző gyorsabb lett volna. Az Őr-kő kilátás után a Cserepes-kő barlang, majd a Tar-kő felé vitt az utam a kéken, a technikás gerincen. Ez utóbbin nem volt ellenőrzőpont, viszont lehetett egy kicsit üldögélni és nézelődni, még mindig szeretem azt a helyet 😊. Tovább a kéken a Zsidó-rét irányába, de mivel ez nem a Tortúra, még a rét előtt előírás szerinti rövidítéssel a -en mentem tovább Nagymező felé, ahol frissítőpont várt.

Hosszú szakasz jött a következő pontig, lefelé a Három-kő, Tar-kő alatt a megyehatár, majd Pazsag felé, feltételes ellenőrzőponttal nem találkoztam, a következő kártyaolvasás a Hór-völgyében volt a elágazásnál. Igen, persze, hogy az Ódorvár felé kellett kanyarodni, mégis merre másfelé, ha már ide elhoztak? 🤔😆 Az olvasót itt fel szokták tenni a szikla tetejére, de most lent volt a pihenőnél, azért biztos-ami-biztos felmentem, de ott nem volt csekkolópont, viszont szép volt a kilátás. Irány a következő frissítőpont a Völgyfő-háznál, majd a szokásos piroson a Vasbánya-tető felé, ez már Felsőtárkány felé visz, a Kövesdi-kilátó előtti négyes elágazásban volt még egy csippantás, utána jobbra a -en tartottam lefelé a cél felé. Az egyik elágazásban kicsit megzavart a mindenféle kiírás, hogy kinek merre kell menni, én ösztönből meg emlékezetből egyenesen mentem tovább, aztán a táblicskun csak a futótávok szerepeltek, ez egy kicsit elbizonytalanított, így ott kóvályogtam egy kicsit, de persze mindig az első gondolat a jó, egyenesen (illetve a jelzés balra tesz egy kis kanyart, de ugyanoda visz) kellett továbbmenni.

A cél most nem a BNPI látogatóközpontnál volt valami felújítás miatt, hanem a tó mellett, azt megkerülve értem célba 9:37-es idővel.