Még szinte le sem zártam a 2025-ös szezont, máris itt a 2026-os 😀. Korán is kellett kezdeni, ha újra el szeretném érni a kitűzött célomat, ami ismét 1500 tt kilométer. Tavaly a terv teljesülésében nagy segítségemre volt a januári 90 kilométeres Bükki Kihívás, ám idén ilyen nem lesz, így rögtön az első hétvégén a Börzsönybe utaztam egy 35 kilométeres kalandra.

A Börzsöny Kapuja nevű túra verőcei bázissal szerveződött, a 35-ös volt a leghosszabb távja. A bázis az általános iskola tornatermében volt, reggel 6-kor már serényen kenték a tonnányi zsíroskenyeret. Az itinerfelvétel gyorsan ment, még egy kávé is belefért, majd útnak is indultam.

Az előző napi kisebb havazásnak köszönhetően a falu mellékútjai letaposott havasak voltak, a házak előtti járdák csak ímmel-ámmal voltak letakarítva, néhol csúszkálós volt. Az út a faluban bemelegítős, lankásan emelkedős 1 kilométerrel kezdődött, aztán a jelzésen intenzívebb edzés jött a Borbély-hegy felé. A csúcsot nem érintettük, alatta kicsivel egy elágazásban a jelzés felé, majd szalagozott, de létező úton 😂 mentem az Aranyoskúti első ellenőrzőponthoz. Őrizetlen pont volt, itt is tintapárna+bélyegző kombóval, de a múlt hetihez képest itt rendes nagy bélyegzőpárna volt kirakva, amiben tinta is volt és az egész egy műanyag irattartóban várt, így a tinta nem volt belefagyva, szép lenyomatot tudtam vele készíteni (nemhiába, fém keletbélyegzőn edződtem 😉).

Továbbra is széles szekérúton, szalagok között vitt az utam. Bár ezek a szalagok is fehérek voltak, legalább hosszúak, szélesek és nem mellesleg nem volt zúzmara a fákon, szóval most legalább láttam is, hogy hol vannak 😏. A Vadföld nevű területen, enyhe lejtőn vitt keresztül az út, ami maga is elég vad volt, szerencsére most fagyott állapotban róttam rajta a kilométereket, de korábbi sáros időszakában ezt is jól szétjárták a kocsik, a közepén meg lábak dagonyáztak, szóval nem nagyon volt sík része, mintha vaddisznók túrták volna fel az egészet.

A következő ellenőrzőpont az Irma-forrásnál volt, ez őrzött pont volt, csoki és forró tea frissítővel - na ezek legalább rendeztek már téli túrát 😃. Innen a jelzésen újabb emelkedés következett a Nagy-kő-hegy felé, közben felkelt a Nap is, közepesen felhős volt az ég. A Nagy-kő-hegyen újabb kézi bélyegzés volt, plusz pazar kilátás Nyugat felé. Elég szeles volt a csúcs, innen tovább majdnem teljesen visszafelé, de a kéktől kicsit jobbra egy jelzetlen (szalagos) ösvényen vitt az utam Szokolya felé. Helyenként elég meredek volt, legalább sár nélkül, de ez az út is olyan vaddisznótúrta út volt, a szokolyai vasútállomástól már normálisabb utak jöttek. A vasútállomáson újabb őrzött pont fogadott, itt is volt meleg tea és müzliszelet.

A -en Szokolyán keresztülvágva Kóspallag irányába tartottam, közben újabb emelkedővel, de ez most nem hegycsúcsra vitt, hanem a Körtefa-tisztásra (a csúcs (Fekete-hegy 480m) kissé odébb volt). Itt nem volt bélyegzés, majd lent Kóspallagon jött egy újabb őrzött pont. A jelzésen mentem tovább Délkelet irányába a Toronyalja horgásztóhoz, a következő bélyegzőponthoz. Menet közben egy nagyobb szlovák csoportba botlottam, egy részük ott tanakodott, hogy hogyan kéne a patakon átkelni lábmosás nélkül, én ezt villámgyorsan bemutattam nekik 😎, aztán nem vártam meg, hogy mire jutnak. Nem volt sok víz benne, szóval nem volt gáz.

Bélyegzés után Kismaros felé kanyarodtam, az már ott van Verőce mellett. A jelzés kis kitérő látszódott a térképen a jelzésen a Nagy-kősziklához. Ellenőrzőpont nem volt, de kimentem, mert hát mégiscsak, és nagyon megérte. Gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra, elég sokan voltak itt, népszerű kilátópont és nincs is messze a településektől. Kismaroson a Dézsmás dűlő nevű őrzött pontot kellett felkutatni, mert nem volt annyira egyértelmű, hogy pontosan hol is van ez a dűlő. A reggel kapott itiner mellett volt egy térkép, aztán amikor az azon jelzett helyen túlhaladtam, azon gondolkodtam, hogy megint elmentem egy ep. mellett, mint a múlt héten. Na, de egy őrzött pont mellett csak nem megyek úgy el, nem? - agyaltam. Egy éles jobbkanyar és egy meredek lejtő alján aztán megláttam a sátrat, meglett a pont, persze olyat is láttunk már, hogy pontatlan a térkép, a Pelikán túrán például a rajt/célhelyet is rossz helyre mutatta 🤣. Itt is volt meleg tea, meg megdézsmáltam a kirakott chipses tálat is és indultam már Verőce felé. A főútról még fel kellett menni a Csattogó-völgyi útra (az sosem baj, ha nem aszfalton kell baktatni 5 kilométert), ahol az utolsó bélyegző után már a cél következett.

Az iskola udvarán egy irdatlan hosszú sort láttam, de szóltak, hogy az nem a célsor, az a kajás sor - ja, oké, oda is be kell majd állnom. A cél a tornateremben volt, itt a különböző távok különböző asztaloknál voltak, a 10-esnél és a 20-asnál igen sokan voltak, szerencsére a 35-ösnél nem volt senki, így hamar átvettem az oklevelet, kitűzőt. Egy újabb kávékúra után beálltam a kajás sorba, úgy néztünk ki, mint valami ételosztáson. Lassan haladt a sor, mert csak egy fickó osztotta, kint ültem le, mert bent nagy volt a tömeg, és egyébként finom volt az a marhagulyás. Csak azt nem értem, hogy hová lett reggelről az a tengernyi zsíroskenyér...