Az év vége felé közeledve szombaton Suhaj Laciék zempléni túráján, a Rákóczi emléktúrán vettem részt Hercegkúti bázissal, immár 3. alkalommal.

Az egész héten egyhangú ködös, taknyos, néha esős idő volt, én meg frissen mosott bakanccsal vágtam neki az útnak. A falut a jelzésen hagytam el a Gombos-hegyi kápolna felé. Többször megfogadtam már és ide is leírtam néhányszor, hogy nem megyek vakon senki után, persze az első utcában letérített az útról egy kisebb csoport 😎, de ők szándékosan arra mentek, a pincesort akarták megnézni, így aztán a faluból kifelé a fél mezőny ment pincesort nézni 😂.

A bemelegítő kitérő után a hegyen volt az első szúróbélyegző. Nyugatra a majdnem telihold világított a hegyek fölött, keletre a felkelő Nap próbált némi fényt hozni a túrázók életébe. Továbbra is a piroson vitt sáros utam a Pogány-kút pontot érintve Komlóska felé. Naná, hogy Komlóska előtt is levitt egy tag a jelzésről, de be kell valljam, azt nélküle is elvétettem volna, ismerem már magamat 😏 egy széles szekérútról vitt le jobbra nem túl határozottan a jelzés.

A faluban Barbi várt az egyetlen őrzött ponton ezen a túrán, majd frissítés után kaptatás jött a Szkalka-szikla felé egy újabb szúrás erejéig. Igen kellemes volt a hegyről lefelé, avar, alatta csuma sár, jót csúszkáltam, de a tavalyival szemben most sikerült megoldani a dolgot seggreesés nélkül. Komlóskára visszatérve Újhuta felé vitt a jelzés. A faluban már reflexből mentem be a Barátok panzióba, mire a pultos hölgy mondta, hogy ott most nincs ellenőrzőpont. Remek, akkor hol a fenében van? 🤔 - gondoltam magamban kicsit más szavakkal. Ha már ott voltam, kértem egy kávét, illetve átvettem tőle egy elhagyott fél pár kesztyűt, amit egy másik, szintén reflexből betévedő túratárs hagyott el.

A panzióból kijőve és továbbindulva meg is találtam a következő villanyoszlopon a szúróbélyegzőt, aztán irány a , majd jelzésen az Eszkála erdészház. Azt én már tudtam, hogy az OKT bélyegzőt tavaly lehozták a háztól az út menti információs táblához, de nem mindenki, amikor odaértem páran akkor ugráltak le a háztól a sáros magaslatról. Bélyegzés után tovább a jelzésen már vissza Dél felé, kisebb emelkedő után már szinte csak lefelé vitt az utam. A Cifra-kút érintése után a jelzésen dagasztotam a sarat Hercegkút felé. Laci tett most egy szúróbélyegzőt a pincesorhoz is, de azt sikerült nem megtalálni, ezt jópáran elvétettük, így nem csinált problémát belőle.

A 32 kilométert 6:36 alatt teljesítettem. Lacinak leadtam a célban a fél pár kesztyűt és mondta is egyből, hogy már keresték. Már tényleg közeledik az év vége... felkészül: Tortúra 65 😊.