Kell még néhány kilométer az éves tt célomhoz (1500 km), ezért most szombaton egy újabb ismeretlen túrán indultam, de ez nem csak nekem, hanem - első rendezésként - még a szervezőknek is ismeretlen volt. A túrát a Gödöllői-dombságban rendezték Péceli bázissal, ide azért jóval egyszerűbb volt eljutnom, mint legutóbb Szárligetre. Az odaúton úgy Tiszafüredig szépen szakadt a hó, de meleg volt, 1-2 fok, nem maradt meg.
A leghosszabb távon indultam, ami itt 40 kilométert jelentett, már reggel 6-tól megnyitották a rajtot, még sötét volt, mikor elindultam. Pár kilométeres városi kóborlás és két őrizetlen ellenőrzőpont érintése után emelkedésbe is kezdett az út a Péceli kettőskereszt emlékhely felé, az első őrzött ellenőrzőponthoz. Frissítés után Dél felé kanyarodott az út, hogy egy visszafordító után újra Északnak tartsak, a visszafordítóban természetesen egy szúróbélyegzős ponttal. Kb. félúton a visszafordító felé szembejött vagy 5-6 túrázó - akik korábban megelőztek -, egyből a térképet lestem, hogy jó-e az irány, de jó volt, így nem értettem, hogy mit csinálnak. Amikor találkoztunk magabiztosan állította az egyik hölgy, hogy valahol a mezőn van egy ellenőrzőpont, amit kihagytak és milyen jó nekem, hogy ezt elmondhatta, mert így nekem sem marad ki 🤔. Vakaróztam kicsit, megnéztem a térképet, az útvonalleírást - ami egyébként nagyon részletes volt -, a bélyegzőhelyeket és sehol nem írt oda ellenőrzőpontot. Feltételes ep. persze lehet bárhol, de azt meg szokás úgy jelezni, hogy még félálomban is észrevegye az ember. Szóval az öndicséret ellenére nem hittem a hölgynek, utána szóltam, hogy szerintem nincs ott másik pont, de csak ment tovább visszafelé a többiek meg hűen követték... én meg mentem tovább a saját utamon a visszafordító felé. A csapatból később csak az egyik futót láttam, amikor újra megelőzött, de eszemben nem volt megkérdezni, hogy találtak-e valamit.
A túra elején nem nagyon voltak jelzések, de szalagok mindenütt mutatták az utat és még a távokat is megkülönböztették a különböző színű szalagokkal. Figyelni kellett ám, mert kesze-kusza szekérutak és ösvények voltak mindenfelé, hamar el lehet keveredni, ha nem figyel az ember. A visszafordító után volt egy szakasz ami elég fárasztó volt, egy domboldalon vitt az út, de nem csak simán az oldalában, hanem fel-le-fel-le kóvályogtam, ugyan nem volt nagy szintkülönbség, de elég meredek és fárasztó volt. Az erdő közepén volt még egy szúróbélyegző, majd Pécel mellett jó kis kaptató vitt fel a Pap-hegyre a következő őrzött ponthoz. Pap-hegyből Isaszeg mellett is van egy, csak, hogy könnyű legyen megjegyezni 😑.
Azért a pontokon érezhető volt a rutintalanság, 1-2 fokos időben hideg víz helyett már forró teát szokás kínálni, amit az egyik pontőr meg is jegyzett, amikor ott voltam; nem fogy a víz - mondta, mire elővettem a hátizsákból a termoszt a teával 😀 az ellátás ezen felül bőséges volt, talán már túlzó is, minden ponton többféle csoki, ropi, mogyoró, gyümölcs, a zsíros kenyeret mondjuk hiányoltam. Volt azért később olyan pont is, ahol volt még meleg tea termoszban.
Szóval még mindig Pécel környékén barangoltam így 12 kilométer után, de már jelzett utakon Isaszeg felé vettem az irányt többnyire homokos talajon, az legalább elvezette a sok vizet, ami az éjjel esett, de persze az erdőben a földes ösvények jó sarasak voltak. A homokos ösvények a környékbeli lovardáknak köszönhetően nem csak homokkal voltak borítva 🤣 🏇 💩.
Isaszeg felé még egy őrzött és egy szúróbélyegzős pont várt, majd egy kis városi séta és vasúti aluljárón átkelés után a nem túl fantáziadús nevű 10. és 11. tó melletti őrzött pont következett. Továbbindulva szekérúton folytattam a túrát, a jelzés nem sokkal később letért jobbra, amit sikerült nem észrevenni, ez előfordul velem 😏 sokat bámészkodtam, még fotóztam is a völgyet, és csak fél kilométer után sikerült rájönni, hogy egyébként kurvára rossz irányba tartok, így aztán fordulhattam vissza, hogy megleljem a helyes utat, utána persze még két elágazással arrébb is volt egy kis pitty-putty, de az már nem nem volt ilyen hosszú.
Isaszeg után újra Pécelt céloztam meg, közben érintve a Látó-hegyet, innen szép kilátás nyílt a városra. A "hegyen" rögtönzött kilátó is épült 3 db kábeldobból, ami a "Pécel szeme" nevet viseli, hmmm, fel ugyan nem másztam rá, de hasznosabbnak tűnt, mint korunk 30 centis "kilátói". Út közben még egy erdei asztalt formázó kábeldobot láttam, de többet nem hasznosítottak ilyen ötletesen, csak simán behajigálták az erdőbe elrohadni 😤. Voltak még hátra szúróbélyegzők, az utolsó őrzött pont Pécel mellett a Csunya-tónál volt. Hát elég csunya volt, hónapok, de lehet, hogy évek óta nem látott vizet szegény.
A kitérőimmel kicsit ráhúztam a távra, 8:29 alatt sikerült teljesíteni ebből az elsőt. A célban volt zsíros kenyér, tea és kávé is, de olyan rohadt meleg volt bent - nekem legalábbis kintről jőve -, hogy csak kávét ittam, aztán leléptem, mert nem bírtam bent megmaradni, mondjuk leülni sem tudtam volna, mert minden szék foglalt volt, elég kicsi volt az a helyiség. Ja és persze nem volt kimaradt ellenőrzőpont a mező közepén...
Éééés, a 2000 TTT pontom máris meg van 😊 kilométer kell még, de ott lesz még pl. a jó kis Tortúra 😍.
