A múlt szombaton a Kovács Beáta emléktúrán jártam, a 45-ös távot harmadjára céloztam meg. Reggel kicsit cidris idő volt, a kocsi -2 fokot mutatott, de készültem, már csősál, sapka, kesztyű és 2 pulcsi volt a készletben, a vastagabb téli felsőmet még nem szedtem elő.

A tt-kre igyekszem mindig úgy érkezni, hogy reggel a rajt nyitásakor indulhassak, ez most nem sikerült, mert az ébresztőt szarul állítottam be, nem az időszámítás változása miatt, hanem csak azt néztem meg, hogy mikor kéne elindulnom és arra állítottam az ébresztőt, a reggeli magamhoztérés kimaradt 😂. Szerencsére előző este mindent összepakoltam (így szoktam), így reggel ezzel nem kellett az időt tölteni, gyorsan összeszedtem magam aztán el is indultam, végül 7:30 körül tudtam rajtolni.

Kellemes kirándulóidő volt reggel, tiszta volt a levegő, nem volt köd. Most is volt QR kódos játék, ami annyit tesz, hogy a 10 kilométeres távon 3 db kódot kellett megtalálni és azon keresztül a rajtszámot rögzíteni. A 10-es kört az összes táv érinti, így bárki játszhatott, a kis kör a Csávai magassági pontnál fordult vissza, ezen az első szakaszon 1 kódot találtam meg, a másik kettő a túra végére maradt. A Csávai pont után a Heves-Borsodi dombság dombjain barangoltam, rövid, de meredek emelkedőkön-lejtőkön. Az út itt-ott eléggé sáros volt, az a ragadós féle.

Szarvaskő előtt értem be az erdőbe, szeretem ezt a részt, szuper hangulata van az őszi erdőnek 😊. Szarvaskőn volt az első frissítőpont, ráadásként a csipkebogyó fesztivál is, jókora tömeg volt a faluban a vasútállomás környékén. Mindenki bámészkodott, tötyögött az úton, én meg csak mielőbb át akartam suhanni rajtuk, át a vasúti aluljárón és a jelzésen irány felfelé, a Homonna-tisztás irányába.

Kicsit tartottam a hosszú emelkedőtől, még nem éreztem 100%-osnak a lábaimat a nemrégi betegség után (elég sokat fogytam, szerintem annak fele a combjaimról tűnt el). Szóval az emelkedő egész jól ment, itt kezdtem intenzíven vetkőzni, először az egyik pulcsi, aztán 5 perc múlva a másik is, a Nap is egyre jobban melegített, így pólóban nyomtam tovább. A Homonna-tisztáson a pecsét mellé kaptam egy banánt is, azt útközben befaltam, az útépítési emlékkő érintése után a tisztáson újra áthaladva a Gilitka-kápolna irányába, lefelé vitt az utam. A kápolnánál ezúttal nem volt feltételes ellenőrzőpont, a mónosbéli szénrakodónál szendvicses frissítés várt.

Újra a dombok között találtam magam, ismét emelkedett az út az utolsó ellenőrzőpont, a Magas-hegy felé. Közben érintettem újra a Csávai pontot, így megint figyeltem a QR kódokat, a másodikat a Magas-hegyen leltem meg. Az utolsó pont után már Egercsehi következett, a falu mellett egy tábla irányított jobbra, de nem hittem neki, mert sem utat, sem annak folytatását nem láttam a domb takarása miatt, ráadásul a track csak későbbre mutatta a jobbkanyart, így egyenesen mentem tovább, követtem a tracket, de az meg bevitt a sűrű erdőbe, ahol ugyancsak nem volt egy darab út sem. Elkezdtem az erdő körül kóvályogni, láttam, hogy ott van mögötte a temető, arra kéne menni, de az utat nem láttam sehol, aztán kicsit visszább megláttam egy embert és arra vettem én is az irányt. Szóval az iránytábla jó felé mutatott, csak a környezete nem igazolta, hogy tényleg 😆.

Az erdőben megtaláltam a 3. QR kódot is, majd a temetőn keresztül leértem a faluba, utána már csak a bányatelepre visszavezető út volt hátra. A túrát 10:26 alatt teljesítettem, ami kb. fél órával lassabb volt a tavalyinál. A célban finom almásrétes, kávé és a QR kódos játék teljesítése után 2 oklevél is várt 😊.