Szombaton rendezték meg az áprilisról elhalasztott Gerecse teljesítménytúrát. Bár a meghirdetett létszámkeretekből előre jelezhető embertömeg miatt többször megfordult a fejemben, hogy inkább hagyom az egészet a francba, de, ha már beneveztem, csak elindultam. Előrelátóan jó korán megérkeztem Tatabányára, a parkolóházban is volt még hely, és a rajthelyen sem volt még akkora tömeg, amikor sorbaálltam. Háromnegyed 6 körül viszont már olyan tömeg volt a téren, mint egy vasútállomáson, ráadásul egyszerre indították az 50-es és a 30-as távot, nem volt elég az 50-esre meghirdetett 3000 embert 6-kor indítani, kellett még mellé a 30-as is...
Szóval 6-kor végre megindult a tömeg a sátrak felé, induláskor jó sok ellátmányt kaptunk, szendvicset, müzliszeletet, snack szalámit, mogyorót, almát, a hátizsákot megrakva vitt ki a tömeg Tatabányáról. Az első ellenőrzőpont felé (Szent Péter templomrom) kapásból letudtuk a túra hosszú emelkedőjét, 150 méterről felkapaszkodtunk 500-ra. Az emelkedőn hamar megmutatkoztak a tömeg hátrányai. Nyilván nem azonos tempóban haladunk, vannak nálam (sokkal) gyorsabbak és én is gyorsabb vagyok másoknál. Az emelkedő nagyrésze keskeny, egynyomtávos ösvény volt, nagyon nehéz volt előzni, ahol lehetett, ott is csak magas füvön, dzsungelen keresztül, ami elég sokat kivett belőlem.
A 10 kilométernél levő ellenőrzőpont csak ellenőrzőpont volt, nem volt frissítés, ahol egyébként gyorsan haladt az igazolás, mert nem volt pecsételés, csak a rajtlapon levő QR kódot olvasgatták, az meg gyorsan haladt. A következő pont (Pusztamarót, már majdnem féltávnál, 24 kilométernél) felé több hosszabb-rövidebb emelkedő tarkította az utamat, miközben azért szép lassan kezdett szétrázódni a mezőny és menet közben levált a 30-as táv is. Pusztamaróton sem volt frissítés, de előtte Tardoson tudtam kulacsot tölteni. Az első frissítőpont a Bánya-hegynél volt, a 30 kilométernél levő folyadékpótlásért meg kellett küzdeni egy meredek emelkedőn, majd 35 kilométernél, Vértestolnánál volt az első kajás frissítőpont. Igazából a reggel kapott ellátmány bőven kitartott eddig, de azért már jól esett a zsíroskenyér.
Innen hosszú, nagyjából lejtmenet vitt Koldusszállásig, majd egy utolsó előtti emlkedő a Kisréti ellenőrzőpontig (43,5 km). Innen úgy sűrűsödtek az ellenőrzőpontok, ahogy melegedett az idő, lejtmenet után az autópálya felüljárónál (46 km) és a Turul szobornál volt még 1-1 csekkolós pont. A Turul felé aszfaltos út vitt, már nagyon meleg volt és az út is fűtött alulról, fent a szobornál meg még jó sokan is voltak, így az igazolás után csak mentem tovább a cél felé, a Turult csak háturul láttam 😂. A városba egy kétmillió fokos, meredek lépcsősor vitt le, de utána már csak pár perc volt a célig.
A tömeggel való küzdés ellenére irtó jól mentem (magamhoz képest), 5,2 km/h-s átlaggal 9:28 alatt teljesítettem az 50 kilométert. Szóval nálam a "legnépszerűbb" teljesítménytúra fokmérője nem a minél nagyobb tömeg, egy "kisebb létszámú" Téli Mátrán, Less Nándin (ahol egyébként ugyancsak megfordul 2-3000 ember) sokkal jobban tudom érezni magam, szóval semmi sem garantálja, hogy jövőre is el fogok jönni ide. 21-én Kaptárkövek teljesítménytúra, az ő filozófiájuk éppen az ellentéte a Gerecsének, nem kell a tömeg, az 50-es táv 100 fős limittel volt meghirdetve, aki akart, be tudott nevezni 😊.
