Szombaton a Szendrő környékén rendezett Vitézlő teljesítménytúrán jártam. Ezen a túrán sokféle távból és teljesítési módból lehet választani, gyalog, futva, kerékpárral, kenuval és ezek kombinációjával, én a legegyszerűbb 60-as gyalog távot választottam 😄. A 60 kilométerre 1120 méter meghirdetett szint és 13 órányi szintidő jutott, szóval könnyűnek tűnik, de nem az, legalább 4,62 km/h-ás átlagsebesség kell a 13 órához.
6:00-kor indultam, az első ellenőrzőpont rögtön a városon belül volt, a többi is viszonylag sűrűn követte egymást. Bár a TTT túranaptáron rossz GPX volt a 60-as távhoz linkelve, a szervező weboldalán meg csak simán nem működött a letöltőlink, az útvonalleírás jó volt, a jelzések is rendben voltak a még ismeretlen terepen és a tájékozódást szalagok is segítették. A Lipóci ellenőrzőponttól egy igazán vadregényes szakasz következett, az Ördög-gátat is magában foglaló szurdokvölgy, a Telekes-völgy. Kb. 1-1,5 km hosszan vitt a túraút a mindkét oldalon sziklafalak által határolt völgyben, mely hol kiszélesedett, hol összeszűkült, hol eltűnt a patak vize a sziklák között. Igazán különleges élmény volt, kár, hogy végig kellett rajta rohanni.
A völgyből kiemelkedve egy kódfelírós pont következett, majd a jónevű Szalonna településen pótolhattam az elveszített kalóriákat... háziszalonnás kenyérrel 😋. A faluban hosszan vitt az út aszfalton és innen a Rakaca víztározóhoz is majdnem végig aszfalton. A tavon közben horgászverseny 🎣 folyt, egész komoly felszerelésekkel dolgoztak a versenyzők, már amennyire ezt laikusként meg tudtam ítélni, nem jön be ez a fajta "sport", valószínűleg 10 perc után halálra unnám magam ott ücsörögve...
A tótól Szalonnára vissztérve a Martonyi kolostorrom felé vettem az irányt, ez a szakasz volt a túra hosszú emelkedője, 7 kilométeren 300 méteres "mászással". A ponton sajtkóstolás után a kolostorromról készítettem 1-2 képet, ahová be is lehet menni, de most az időhiány miatt inkább siettem tovább. A következő pont 10 kilométerre volt, ez volt a leghosszabb szakasz két pont között, Tornabarakonyban nem volt őrzött pont, az OKT bélyegzőt használtuk igazolásként. A faluban és egyébként az útvonalon elég sok helyen volt vízvételi lehetőség, szóval ezzel nem volt gond.
Rakacaszend után a következő pont a szintén jónevű kocsmabércnél volt, kocsmát ugyan nem találtam, viszont már Nyugat felé, Szendrő felé vitt az utam. A galvácsi ellenőrzőpontig újfent hosszú aszfaltos szakaszok voltak meg egy jó kis szembeszél a fel-le hullámzó úton. Galvácson zsíroskenyér volt a kínálat, majd a Szendrői várdomb felé vitt az utolsó kaptatós szakasz, amolyan Nyomó-hegy fíling, de nem volt annyira meredek. A dombon egy kilátó magasodik a Felső-vár lőportornyának helyén, de ide sem mentem fel az idő miatt (100 lépcsőfok...), de azért mézkóstolásra jutott egy kis idő 🙂. Közben az egyik fickó kérdezte, hogy kérek-e egy almát vagy szilvát vagy mittudoménmit, egy alma jó lesz - mondtam, aztán persze kiderült, hogy folyékony almáról beszélt... na, ezt legközelebb az első ellenőrzőpontra kérem! Vagy a rajtba 😀.
A cél előtt még a szomszédos utcába kellett betérnem egy ellenőrzőponthoz, aminek nem igazán értettem a lényegét, mert vagy 200 méter pluszt jelentett csak szintemelkedés nélkül. Na, mindegy, 12:22-es idővel, 4,8 km/h-ás átlaggal és meglehetősen fáradt lábakkal értem célba. A célban sajnos nem jutott már a 60-asoknak készített kitűzőből (az ilyeneket nem értem, hisz' előre tudták, hogy hány nevező van...), valami másfajta biankó kitűzőt kaptam, nincs rajta a táv 😐.
