Szombaton második alkalommal indultam a Bükki Kilátások Classic teljesítménytúrán. A 44 kilométeres túra mellett 3 távon futóverseny is zajlott, melyek részben a teljesítménytúra távján haladtak, így elég sokszor találkoztam velük, hol szemben, hol azonos irányban haladtak. A túra ezúttal is Szilvásváradról indult felsőtárkányi céllal, reggel a rajtba busszal átvittek. Tavaly elég ocsmány ködös idő volt, most viszont már reggel szépen sütött a nap, így végre jó esély volt a bükki kilátásokra. Ez az a túra, ahol szinte az egész útvonal végig van jelölve, mint feltételes ellenőrzőpont, amivel persze nincs gond, csak folyamatosan figyelni kell, hogy hol bukkan fel egy nem várt tájfutó bója vagy egy random pontőr.
Az ellenőrzőpontokon való áthaladást ezúttal is elektronikus rendszerrel kellett igazolni, nem voltak pecsétek, szúróbélyegzők. Illetve utóbbiak voltak az eszközök mellett arra az esetre, ha nem sikerülne a leolvasás, volt mivel szúrni az itinert. A túra szintrajzában két nagyobb emelkedő volt, elsőnek rögtön Szilvásváradtól Őr-kőig vittek a jelzések. A terep jól járható volt, a talaj kissé fagyott, így nem volt sár. Őr-kőtől a kéken vitt az utam egy kis Cserepes-kői kitérővel Tar-kőn át a Zsidó-rétig. A fennsíkon a 
-en át a Nagymező síháznál volt frissítőpont. Innen Pazsag felé vitt az itiner, menet közben a Tamás-kúti házhoz most nem kellett lemenni, na nem mintha hiányzott volna a dzsungelkaptató.
A pazsagi háztól durván sárossá vált az út, de ez még kutyafüle volt, a Hór-völgybe leérkezve asztfaltmaradékon baktatva vártam megint a mágikus 
elágazást, igen... Ódorvár... megint. Most nem jeges, hanem sáros volt, kisebb csúszkálásokat leszámítva egymenetben fel tudtam kapaszkodni, ráadásul most nem önkéntes alapon ment a csúcslátogatás, hiszen a hegytetőn volt a kártyaolvasó.
Ódorvártól irány a Völgyfő-ház a dzsungel 
-en, ahol újabb frissítőpont várt. Innen gyakorlatilag a Vasbánya tető alatti 
elágazásig (Hármas-határ) borzalmasan szar volt az út, az erdei út szokásosan szétjárva kocsikkal, dagonyával egybekötve, azzal a ragadós, bakancsleszedő fajtával. Igazolás után most jó tempóban tudtam lefelé menni a -en Tárkány felé, nem volt vészesen sáros, viszont jeges sem, nem csúszott, nagy léptekkel térdfájás nélkül kapkodtam a lábaimat lefelé. Persze csak feletávnál jártam a januári Bükki Kihívás 90 végéhez képest.
Épp sötétedett mire beértem a célba, nem kellett még a lámpa. A célban egy csapat fiatal minden beérkezőt megtapsolt és gratulált, jól esett 😊 meg utána a húsleves is. Az előző heti Kiss Péter túrához hasonlóan itt is kb. 2 perccel voltam lassabb a tavalyihoz képest, úgy látszik, most ez a trend.
