A jónevű Bükkinyúlsz! túrákat szervező NAGY-IM Egyesület új teljesítménytúrát szervezett idén, téli túra lévén a nyárihoz passzoló, frappáns Bükkihűlsz! néven. Az új túra leghosszabb távjára neveztem, ami a Kihűlsz! fantázianevű 35 kilométeres volt, gondolom még puhatolóznak, hogy mekkora az igény rá. Elég sokan voltunk, szóval jövőre jöhet az 50-es vagy 60-as táv is 😋.
E túra bázisa is Cserépfaluban a közösségi házban volt. A 35-ös táv első része a Kaptárkövek túrához hasonlóan 50-100 méteres hullámnzásokkal telt, nagyobb emelkedő a táv végén a kihagyhatatlan Ódorvári 
kaptatója volt. Az ismerős szakaszokon kívül azért érintett ez a túra olyan részeket is, ahol még nem jártam korábban. A negyedik ellenőrzőpont a Kőhodály nevű helyen volt, ami konkrétan egy sziklafalba vájt hodályt jelent, ahol régen állatokat tartottak. Precízen kialakított helyiségek tömege uralja a hegyoldalt, egy részükbe simán be lehet menni, más részük el van kerítve, vélhetően omlásveszély miatt.
A kácsi kocsma ellenpőrzőpont előtt még tenni kellett egy kitérőt a Kácsi vár romjához, a kellemes kaptató végén várromot nem, csak a kihelyezett szúróbélyegzőt találtam. A kocsma után a Mész-tető felé vitt az utam, erre még szintén nem jártam korábban, az út egyes szakaszon jelzetlen ösvényeken vitt, de korrektül ki volt szalagozva, még ott is, ahol nem voltak fák, a tavalyról maradt, elszáradt, hosszúszárú növényekre felkötött a szalagok úgy jelezték az utat, mint egy off-grid mezőn kialakított kifutópályát.
A Mész-tetőről kisebb kanyargással az Ördögtoronyhoz keveredtem, ez már ismerős volt, a mész-pataki frissítőpont után a Perpác-réten át az Oszlai tájház felé vezetett tovább az utam. A Perpác-réten találtam egy elhagyott 35 kilométeres itinert, magamhoz vettem, aztán elkezdtem agyalni, hogy vajon fogok-e találkozni a tulajdonosával. Arra tippeltem, hogy az 50-100 méterre előttem haladó csapat egyik tagjáé lehet, mert azt tudtam, hogy ők is a 35-ösön vannak. A tájháznál szerencsére utolértem őket, de még voltak ott jó sokan, így kb. olyan mindenkihez szóló hangerővel kérdeztem, hogy van-e köztük ilyen nevű ember, és tényleg a 3 fős csapat egyik tagjáé volt a menetlevél. Ő is és én is örültem neki, hogy tudja folytatni a túráját 😇.
A tájház után a Hór-völgyében fogyasztottam a métereket, közben várva azt a bizonyos balkanyart a emelkedőjére. Ennek első szakasza ugye csak egy bemelegítő, aztán van még egy éles balkanyar, na onnan kell kapaszkodni. Az eleje elég havas, jeges volt, inkább az ösvény szélén mentem, az nem csúszott annyira. A felmenetem jól sikerült, nem álltam meg közben és csak 5 másodperccel maradtam el a korábbi legjobb mászóidőmtől. Felérve a parkolóban volt a frissítőpont, innen még felmentem a csúcsra, mert bőven belefért az időbe és még kilátás is volt.
Lefelé még a látogatóközpontnél balra térve, a Cigány dűlőnél volt egy ellenőrzőpont, nem is tudom, talán, hogy ne a bicikliúton meg a főúton baktasson a sok turista. De jó volt ez a kis kitérő, mert utálom a túravégi asztfaltos szakaszokat, ezután már a cél következett, amit 7:42-es idővel, 4,8km/h-ás átlaggal értem el.
