Január utolsó szombatja nálam már hagyományosan a Téli Mátra hétvégéje. 2009 óta minden évben itt vagyok, és ez most sem volt másként. Az L-es távot céloztam meg, persze az XL-lel sem lenne gondom, de a gyűjteményem miatt már ezt a távot preferálom egy ideje.
A rajt reggel gördülékenyen ment, ahogy szokott, most valahogy kisebbnek éretztem a tömeget az iskolában és kint a terepen is, pedig hozzávetőleg ugyanannyi induló volt az XL és L távokon, mint tavaly. Na mindegy, egy kávé után felvettem az itinert és útnak indultam. Ezen a túrán már tényleg nem kell sem a térképet néznem, sem azt, hogy a tömeg merre megy, mert már visznek magukkal az emlékek.
A terep a nulla fok feletti hőmérsékletnek köszönhetően csuma sáros volt, kb. Mátraszentimre magasságában volt már fagyott a talaj, a vékony hóréteg már itt-ott jegesre volt taposva. Volt, aki feltette a csúszásgátlót, de ilyen felemás viszonyok között mindig az van, hogy, ha nem teszem fel, akkor jeges az út, ha felteszem, akkor 10 méter múlva jönnek a puci kövek meg az aszfalt... szóval nem tettem fel. Azért annyira nagy szükség nem volt rá.
A túra elején eléggé melegem volt, egy pulcsi meg a vékony túráskabát volt rajtam, bántam, hogy a kabátot nem hagytam a kocsiban, mert már széthúzva, meg az oldalsó szellőzőket kinyitva is melegem volt. Galyatető környékén aztán lehűlt a levegő, a hegy másik oldalán meg a szél is feltámadt, itt meg jól esett, hogy rajtam maradt az a kabát. A Vörösmarty turistaház felé megint sárba váltott a fagyott talaj, volt néhány túrázó, aki pipskedve, patyolat cipővel haladt előre a szétbarmolt erdei úton, én meg nyomot nem is keresve igyekeztem őket megelőzni. Aki haladni akart, az én nyomomban jött utánam 😁.
A Vörösmarty után Mátraházán találkoztam egy túratárssal, aki egy kicsit elbizonytalanodva kérdezte, hogy jó-e az irány. Mondom jó, innen végig a piroson Mátrafüredig. Csakhogy kiderült, ő az XL-en volt, így nagyon nem volt jó helyen, sajnos a Vörösmartytól kijőve nem visszafelé indult a 
-en, hanem az úton átkelve indult el mások után. Először kérdezte, hogy hogyan tud Mátraházáról a Kékesre menni, a 
-on végig - mondtam, de a Pisztrángos-tó ellenőrzőpontot kihagyva már mindegy az XL-nek, ráadásul ott menne fel, ahol a többiek lefelé jönnek. Elmondtam neki, hogy, ha az L idején belül beér a célba, akkor azt a teljesítést megkapja, így, hát továbbindult futva a 
jelzésen, remélem sikerült neki. Nagyon sajnáltam, ezért fogadom meg én is mindig, hogy nem megyek mások után, aztán persze rendre bevisznek az erdőbe 😕.
Szóval a -on baktatva lefelé, a sárral nem törődve előzgettem a többi túratársat, itt már ugye minden táv újra találkozik, így összegyűlnek a sporttársak. A Gyökeres forrástól már csak 3,9 km volt hátra, mint, ahogy azt a pontőr srácok által összeeszkábált, ISD beszédtároló chippel szerelt ketyere is elmondta gombnyomásra (mindig kérdezgették tőlük, hogy mennyi van hátra és megunták 🤣). Sajnos eszembe nem jutott lefotózni azt az izét.
A célba beérve büszkén vettem át 14. Téli Mátra kitűzőmet, azon belül a 11. L-est 😊 így jelenleg 9. vagyok a sokszoros teljesítők között. A toplistában előttem levők közül nem volt itt mindenki, számomra nem annyira jó hír, hogy az első helyezett viszont itt volt, így neki 22. teljesítése van. Nem baj, haladunk előre, aztán meglátjuk 😉.
Mátrabérc statisztikám itt böngészhető.
