Bodri Kör teljesítménytúra

Szombaton egy újabb ismeretlen tájegység meghódítására indultam a Szekszárdi-dombságban a Bodri kör elnevezésű teljesítménytúra égisze alatt. Ez még messzebb van tőlem, mint a Vérkör, így újfent Anyunál aludtam, onnan már vállalható a távolság. Reggel jó kis ködben vezettem 2,5 órát mindenféle szutyok utakon meg autópályákon, de a 6 órás rajthoz időben megérkeztem. A túra rajt/célhelye a névadó pincészet épületében, pontosabban annak éttermében volt, egy puccos (bocs, nincs rá jobb szavam) kastélyszerű épületet kell elképzelni, na nekem nem jönnek be az ilyenek.

A túrát 3. alkalommal rendezték, így voltak gyermekbetegségei, vagy csak nekem volt szokatlan néhány dolog. A túra előtt feltetepíttették az indulókkal a HikeRoad alkalmazást (valamiféle GeoGo klón), hogy majd azzal kell az időt mérni, de ez nem volt kötelező, na meg nincs is mindenkinek telefonja és/vagy internetelérése, az időeredményt csak a webes közzétételre használták. Reggel az itiner felvételekor nem kaptam rajt pecsétet, az időt sem írták fel, azt mondták, indulhatok, oké - mondom, kint egy fickó adott instrukciókat, hogy hogy kell az alkalmazásban elindítani a túrát, de ő sem írta fel, hogy mikor rajtoltam, szóval elindultam egy szűz itinerrel a kezemben - amire még csak a nevemet sem írták fel - meg egy karszalaggal a csuklómon.

A túra szintrajza úgy nézett ki, mint egy fűrész éle, 11 "fűrészfog" volt rajta, dombság lévén nem voltak őrült hosszú emelkedők, egyhuzamra max 100-150 méter szintet kellett megmászni. Azért kissé izzasztóbbak voltak ezek az emelkedők, mint a Heves-Borsodi dombságban, de utána mindig tudtam szusszanni. Újabb furcsaság volt számora, hogy szinte az összes ellenőrzőpont nem csúcsokon, hanem az alacsonyabb részeken, meg jellemzően településeken volt. Szúróbélyegzős pontok mellett Szálkán - amit a 8-as alakú útvonal metszésében kétszer is érintettünk -, illetve Bátaapátiban volt frissítőpont.

Reggel ködös, hideg idő volt, fáztak a kezeim, nem dolgoztak, csak lógatták magukat, mert a túra előtti napon (ünnepnap) vettem észre, hogy a túrabotok nincsenek a kocsiban, kiderült, hogy az előző hétvégén sikeresen Egercsehiben hagytam a célban... remek, a botok egyébként megvannak, majd egyszercsak eljutnak hozzám. Szóval a hőmérséklet napkelte után azért emelkedni kezdett, a köd is feoloszlott, a pulcsitól is megszabadultam. Az egyes "csúcsok" vagy dombtetők nem sok látnivalóval szolgáltak, a második ellenőrzőpont a grábóci Mária-kilátónál volt, de az elég szar állapotban volt, nem is lehetett felmenni, így kilátás nuku. Bátaapáti előtt volt az Apponyi-kilátó, ami konkrétan a túraösvényen volt, onnan tudtam egy kicsit nézelődni.

A túra egyébként szép, hangulatos, nyugis falvakon vitt keresztül, egy helyen volt csak veszélyes az út, Palatinca (mindig palacsintának olvasom ) előtt volt egy vasúti híd, az alatt vitt át a jelzés a főút mentén, de olyan iszonyú szűk volt, ráadásul kanyarban, hogy amikor kocsi jött, hozzá kellett simulni a falhoz, hogy ne üssön el, szóval bekaphatja, aki ide rajzolta azt a S+ jelzést... 🤬

Végig jól haladtam még így bot nélkül is, még sötétedés előtt beértem 9:52-es idővel, 5km/h-ás átlaggal 😊 Aztán jött a többi furcsaság... a célban el sem kérték az itinert, név bemondásra kitöltötték az emléklapot és átadták a hűtőmágnest (kitűző helyett ez volt) is, gyakorlatilag senkit sem érdekelt, hogy időn belül beértem-e és egyáltalán érintettem-e minden ellenőrzőpontot. De a pontot azzal tették fel az i-re, hogy a nevezéskor kért gulyásleves elfogyott, mire beértem... 😡 egy ilyen puccos helyen (akkor is így hívom), ráadásul utánam még jöttek egy csomóan. Csak vega kaja maradt, azt köszönöm nem kértem, meg valami húsos spagettit készítettek, de fél órát kellett volna rá várni, úgyhogy nem vártam meg, egyébként is jobban esett volna a leves. Na, erről ennyit. Azért visszajövök jövőre is, meglátjuk, mennyit fejlődnek.

Útvonal: - klikk ide -