Vadrózsa teljesítménytúra

A nyár utolsó tt-je érkezett el szombaton, a Vadrózsa, ahol újfent az 50-es távon indultam. A múlt heti Bazalt óta a hőség épp semmit sem engedett, szóval nem számítottam sok jóra, bár most hoztam magammal sókapszulát.

Reggel korán rajtoltam, ahogy szoktam, jó idő volt még, az első ellenőrzőpontokat rendben letudtam. Szurdokpüspökin kulacstöltés, feltankolás után nekiindultam a Muzsla mászásnak. A következő vízvételi lehetőség itt is 12 kilométerrel arrébb volt, jóval a Muzsla után. A mászás közben azért már melegedett az idő, jól haladtam, bár a teteje felé közeledve már belassultam, de jól éreztem magam.

A csúcs után a nyergen volt az ellenőrzőpont, itt benyomtam egy sókapszulát, majd megindultam lefelé. Ez a lejtmenet semmivel sem volt jobb, mint tavaly. Nem volt meredek vagy ilyesmi, csak széthagyott favágó törmelékkel volt tele az egész szurdok, a gépekkel keresztbe-kasul átszelték az erdőt, nem volt könnyű egy konkrét ösvényt követni és a jelzést sem volt nehéz szem elől téveszteni. A Prédikáló-tető ellenőrőzponton volt végre víz, kajáltam nutellás és zsíroskenyeret, ittam is jó sokat, volt iso-s lötty is, azzal töltöttem fel a kulacsot, ami így visszagondolva nem volt túl jó ötlet.

Ezután következett a hírhedt János-vári meredek lejtmenet, de most is hevederrel biztosították, így szépen le tudtam ereszkedni esés nélkül. Leértem megint Szurdokpüspökibe, előtte az Eszter forrásnál feltöltöttem a kulacsot forrásvízzel, bár a még benne levő maradék iso-t nem öntöttem ki, csak felhígítottam. Következett a Nagy-hársas, tavaly itt kezdődtek a gondjaim és ez most sem volt másként, pedig ránézésre nem egy rettenet nehéz emelkedő. Melegem volt, nagyon szarul voltam és nagyon bántam, hogy nem tiszta vizet tettem a rohadt kulacsba, mert annak a vacaknak már minden kortya rosszul esett, ráadásul eléggé szar íze is volt.

Attól az iso-s szartól nem voltam éhes, pedig ennem is kellett volna, alig volt bennem erő. Nagy nehezen felértem a csúcsra, nem volt ott feltételes ellenőrzőpont, ahogy tavaly sem, de innen már csak lefelé kellett menni, csak kisebb bütykök voltak a szintben. Rózsaszentmárton határában a pincéknél volt az utolsó ellenőrzőpont, itt végre kiborítottam a kulacsot és tiszta vizet tettem bele, az már jobban esett. Volt még innen vagy 4 kilométer, nekem meg már csak kb. 1 órám maradt a szintidőből, ráadásul innen végig aszfalton a falun keresztül vitt az út, amit alapból is utálok. A 4 kilométer alatt szinte az egész 1,5 liter vizet elkortyoltam.

Végül a szintidő előtt 10 perccel sikerült beesni a célba, és megint nem tudtam enni a paprikás krumpliból, egy falat nem ment volna le a torkomon. Szóval az iso-s löttyöt hanyagolom a kulacsból, legfeljebb bögréből lehet inni 1 adagot, de nem folyamatosan. Persze azt sem tudom, hogy milyen arányban volt keverve, lehet, hogy túl sok por volt benne, na mindegy, ebből is tanultam. Elgondolkodtam ezután a gyenge teljesítés után, hogy hogy a frászba' csináltam meg a Kiss Péter 57-et ettől sokkal több szinttel és sokkal jobb átlaggal... hát úgy, hogy nem 35, hanem csak 5 fok volt kb. ami sokkal jobban bejön nekem. Azért remélem szombaton az Eger Csillagán már nem lesz ilyen rohadt meleg.

Útvonal: - klikk ide -