Bazalt teljesítménytúra

Múlt szombaton került sor a várva várt Bazalt 60 visszavágóra, tavaly megfőttem a hőségben és a 37 kilométeres ellenőrzőpontnál kiszálltam, így jött nekem egyel ez a TT. Most egy hangyányit jobb volt a helyzet, mert nem harmad, hanem "csak" másodfokú hőségriadó volt érvényben, na, az is valami. Egyébként reggel Salgótarján közelében kellemes hűvös idő volt, a talaj közelében még vékony ködréteg is képződött.

A rajtot követően annyi változás volt az útvonalban, hogy a Somoskőújfalu felé vezető úton levő régi vasúti alagutat ki kellett kerülni, mert tarra vágták körülötte, fölötte az erdőt és omlásveszélyessé vált, ezt leszámítva ismerős úton haladtam, legalábbis Karancsaljáig. Somoskőújfaluban feltankoltam vízből, mert sokáig itt sem lehetett vízhez jutni, majd irány a Karancs, illetve előtte a kápolna. Egyébként imádom a Karancsot, pazar a kilátás a kilátóból, mert persze azt nem hagyom ki, szerencsére a szintidő elég laza ezen a túrán (kb. 3,8 km/h kell a szintidős teljesítéshez).

A Karancs után következett a határmenti hullámvasút, emlékeztem rá, hogy ez egy szar szakasz, de úgy látszik az emlékeim kicsit elhalványultak azóta, mert nem kicsit, hanem nagyon szar a meredek csúszós lejtőkkel-emelkedőkkel. Ahol kb. Dél felé kanyarodik a határ, onnan már kienged, a Szlovák oldalon szép windowsos lankák terülnek el, a távolban pedig már feltűnik a fák között a Nagyromhányi kilátó. Itt végre vízhez juthatnak a porzó tankkal érkező túrázók, melyre szükség is van, mert Karancsberény felé és azon keresztül tűző napon kell menni, a berényi nyomóskutak meg nem annyira üzemképesek.

Jól éreztem magam, folyamatosan ittam, elérkeztem a Légrády vadászházhoz, ahol szintén lehetett vizet venni. Hát igen, ittam folyamatosan, de egy dolog azért még hiányzott az egyenletből, a kiizzadt ásványi anyagok pótlására nem gondoltam, csak tiszta vizet ittam. Közeledtem a Karancsaljai 37 kilométeres ponthoz és itt már nem érzem magam túl jól. Az ellenőrzőpontot elérve kicsit le kellett feküdnöm a fűbe, vagy 15-20 percet pihentem, egész jól összeszedtem magam, tudtam enni is egy kicsit, majd továbbindultam. Nem tudtam teljes gőzzel haladni, szinte csak takarékon, de azért egyre fogytak a kilométerek.

Salgótarjánban a Galcsik fogadóhoz közeledve egyre komfortosabban éreztem magam, a városban találtam végre egy működő kutat, ami alá be is dugtam a fejemet, jól esett a hűsítés. Kódfelírás után még egy jó darabig a városon keresztül vitt tovább az utam, nem volt árnyék, a beton tolta a meleget, mint az állat, megint inkább eltűnt az erőm, mintsem visszatérjen. A Pécs-kő alatti ellenőrőzponton újra pihennem kellett egy kicsit, de tovább tudtam indulni. Nyugtattam magam, hogy a csúcsot elérve már csak egy emelkedő lesz hátra, ami a célba visz. A Pécs-kőről leérve Salgótarján szélén keresztezve az országutat meg is kezdtem az utolsó emelkedőt, csak tettem egyik lábamat a másik után, hát megy ez - gondoltam.

Végre elértem a tetejét, ahonnan még volt hátra vagy 2 kilométer enyhe lejtő. Sötétedett már, a lámpát is elővettem, de még bőven időben voltam. Végül 20:15-kor értem célba 14:15-ös teljesítéssel, ami 4,0 km/h-ás átlagot jelent, de legyőztem a távot és saját magamat is 😊 Persze, van még mire figyelni, így készülök a Vadrózsa 50-re.

Útvonal: - klikk ide -