Kazinczy emléktúra

Első alkalommal indultam a Kazinczy emléktúrán. Más túrákon sokszor láttam, hogy ilyen pólóban túráznak emberek, így érdekelt, hogy mi is ez. A túra honlapjáról ki is derült, hogy ez alapvetően egy 200 kilométeres őrület, azt köszönöm, nem kérem 😁. Viszont rugalmasan építették fel a szervezők a távot, mert van 4 db 50 kilométeres szakasz és ezeken vagy ezek kombinációjaként létrehozott 100-as és a minden szakaszt magába foglaló 200-as távon lehet indulni. Így aztán ki is választottam magamnak a Szalánc nevű 50-es szakaszt, mert ez körszakasz, Füzéri rajttal és céllal. Ugyanilyen körszakasz még a Tilalmas is csak az éjszakai, na nem mintha gondom lenne ezzel, de elsőre jó volt a Szalánc, főleg, hogy az félig Szlovákiában halad, így az plusz 1 tájegységet jelent a túrafüggő jelvényszerző mozgalomban, ami kell is, mert most az ezüstöt céloztam meg 😃.

Szóval a Szaláncon indultam, 7-től lehetett rajtolni, most egy kicsit elkéstem, mert reggel a garázsból kiállva kerékcserével kellett kezdenem a napot elfáradt szelep miatt, hajnal 4-kor 🤨. Már reggel elég meleg volt, még a faluban azzal kezdtem a dolgot, hogy két bögrényi vizet magamba döntöttem. Az első ellenőrzőpontot folyamatos, de nem durva emelkedőn értem el, ez már egy különleges hely volt, mert az ország legészakibb teljesítménytúra ellenőrőpontjának érintése után itt léphettem át a Szlovák határt 😊. Már a Szlovák oldalon Észak felé enyhe lejtőn vitt az utam, a navigációval nem volt gond, jól jelzett és kitáblázott ösvényekkel találkoztam. A Locusra is előre letöltöttem a Szlovák túratérképet, így a letöltött nyomvonal nem csak a semmi közepén mutatta, hogy merre kell menni. Szaláncot elérve a következő ellenőrőzpont a vár alatt volt, jó kis kaptató vitt fel oda. Az igazolás után még felmentem a várhoz, illetve annak maradványaihoz, épp felújítás alatt áll.

A vár után a faluban volt egyből a következő ellenőrzőpont és egyben frissítőpont. A frissítőpontokból nem volt hiány ezen a túrán, el voltunk kényeztetve. Persze annak, aki egymás után nyomja le ezeket az 50-es szakaszokat, szüksége is van a folyamatos energiapótlásra. A frissítés után még mindig a Szlovák oldalon, de már vissza Dél felé tartottam, a következő pont az Izra tónál volt. Itt is volt frissítés, meg közben megdörrent az ég is és ahogy útnak indultam az eső is eleredt. Eléggé rákezdett, szóval beöltöztem, de aztán 10 perc múltán elállt és egy jódarabig ezt játszottuk, hogy felveszem az esőkabátot, aztán 10 perc múlva le. Már az utolsó napfényes zuhinál nem is kínlódtam vele 🌦. Egyébként egész nap irtó meleg és párás volt a levegő, hiába izzadtam, mint a ló, nem volt túl sok hűtő hatása, a fejemről lefolyó ezernyi patak már kanyonokat vágott a homlokomon.

A tó után a határ mentén vitt az utam jó hosszan, ez egy eléggé utálatos szakasz volt, mert egy csomó patakmeder szelte keresztbe az utat, de ám nem olyan sima patakocska, mint általában, amiket simán át lehet lépni vagy ugrani. Itt úgy nézett ki a terep, hogy vitt a túraút a hatákövek és szalagok mentén, aztán egyszercsak egy 5 méter mély árok keresztben és szemben átnézve meg ott látszik az árok másik oldalán a határkő meg a jelzés meg a szalag... Egyiken könnyebb volt átkeni a másikon nehezebb, de legalább egyikben sem volt víz. Ezek után jött a Szalánc táv legnehezebb emelkedője a Hársas-hegy mászás, ami 300 méter szintet jelentett kb 3,5 kilométeren, a vége volt a legmeredekebb. A hegyről lejövet Nyugat felé fordult az útvonal, már elhagyva a határköveket, ahonnan egy újabb emelkedő következett, a Bába-hegy, de ez jóval kíméletesebb volt, mint az előző. A kiírás szerint itt nem volt ellenőrzőpont, gyakorlatilag viszont az erdészháznál volt egy feltételes pont, szóval nem volt célszerű kikerülni a hegyet.

A hegyen egy kicsit megpihentem, szép kilátás nyílt innen Pusztafalura és környékére. A lejtmenet után volt még egy nagyobb emelkedő Pusztafalu felé, majd már csak a Füzéri vár volt hátra, ahonnan csak pár perc volt a cél. Kereken 12 óra alatt teljesítettem a távot a 13 órás szintidőből.

Útvonal: - klikk ide -