Decathlon Mátra teljesítménytúra

Valamikor 10 éve vettem részt a Decathlon Mátra túrán, akkor a 25km-es távon, most hétvégén az 50-esen indultam. A rajt/cél a Sástói kempingben volt, reggel kellemes ködös idő volt, a kocsit a kalandparkban tettem le.

Már a rajt után látszódott, hogy jóval több a sár, mint a nemrég teljesített Mátrai Csillagokon, a Kozmáry-kilátó felé már bepiszkoltam a frissen tisztított bakancsot. Az 50-es távon is elég sokan indultak, így a kilátó felé vezető keskeny ösvényen sokan összejöttünk. A kilátó után megcéloztuk a Kékest, ezúttal a piros jelzésen, de kb. félúton kitérve Kis-kő felé (szerencsére nem kellett lemenni a Markazi várhoz 😉).

Kékes után újfent a sípályán vitt lefelé az utam, jóval nagyobb volt a fű, mint a MCSÉT-en, így inkább a szélére, a köves részre szorultunk, ami annyira nem tetszett, viszont világosban azért mégis haladósabb volt. Mátraházán nem volt ellenőrzőpont, a Hatökör ura nevű elágazás felé kellett továbbmenni, még mindig lefelé. Innen már jóval sárosabb volt az út a hegy északi oldalán, az elágazásnál vált szét az 50-es és a 25-ös táv.

A következő tüske a szintrajzon Galyatető volt, majd Mátraalmásig megint lefelé, itt valamivel barátságosabb volt a terep. Nem volt dögmeleg, meg nem is tűzött nagyon a Nap, de azért az emelkedőkön párologtattam rendesen. Vettem végre egy ivócsöves kulcsaot, így egyszerűbbé téve a hidratálást, bár ez a túra éppen egy csomó településen átmegy, ahol mindig tudtam a kutakról bögréből inni, a kulacsot meg tartogathattam.

A következő ellenőrzőpont Mátraszentimrén volt, persze közben a Galyavári rettenettel, az, de nem hiányzott már megint... Szentimrétől már szinte csak lefelé tartottam, kisebb-nagyobb huplikkal, meg a végén a nagyon nem várt Lajosházával és a S4 jelzéssel felfelé, már Sástó felé. Olyan is volt az út, mint sejtettem, itt-ott gyakorlatilag járhatatlan, főleg az emelkedés elején, ahol a jelzett úttól 10-20 méterre letérve sikerült olyan helyeket találni, ahol nem akartam folyton lecsúszni a patak irányába. Ráadásul itt már mindenféle táv túrázói megfordultak, a rövidek is, így aztán volt ki szétdagonyázza az egész utat. A SO jelzést elérve már lankult legalább, Farkas-kúttól meg már szintben, enyhe lejtővel estem be a célba.

A célban volt egy nagy sátor, ahol lehetett "frissíteni", amolyan önkiszolgáló módon zsíroskenyér és társai meg mindenféle szörpök voltak, megfordult már itt előttem párszáz ember, annak megfelelően is nézett ki a hely, zsíroskenyérre ekkor már nem fájt a fogam (menet közben azért jól esett volna, de ott meg csak ilyen apró nápolyik voltak), szóval nem is töltöttem itt sok időt. A kocsihoz visszafelé időben már ugyan ment a libegő, de csakazéris' gyalog mentem vissza a kalandparkba, fel azon az átkozott lépcsőn... ☠

Útvonal: - klikk ide -