Bükkinyúlsz teljesítménytúra

A 7. Bükkinyúlsz túrámon (ami az 1+6. rendezés 🙂) a tavalyihoz hasonlóan a 60-as távon indultam. Most is korán érkeztem, hogy 6 óra körül el tudjak indulni, ráadásul most szuper Bükkinyúlsz logós pulcsikat is gyártottak, néhány darabot, amit a rajtban lehetett megvenni, nem a nevezéskor, így ott toporogtam már a pultnál, amikor még ki sem hozták a dobozt. Sikerült elsőként gyorsan félrerakatni egy M-es méretet és már készen is álltam a rajtra. 6 óra előtt volt néhány perccel, de gondoltam bepróbálkozok az indulással, úgysem múlik semmi azon a pár percen, el is engedtek, elsőként rajtolhattam, végre elmondhattam magamról, hogy első vagyok egy TT-n... persze, ez csak az első ellenőrzőpontig tartott ki, főleg, hogy a Millenniumi kilátó felé a faluból felvezető utat mindig elnézem, most is sikerült 😂.

Már itt is hót sár volt minden, a kilátótól lefelé csúszott, mint az állat, már itt elkezdtek előzni a túratársak. Párás, felhős, nyirkos idő volt, de legalább nem esett, cserébe az Ördögtorony felé vezető úton a magas, vizes fű hamar eláztatta az elvileg vízhatlan bakancsomat. A S- jelzésen tartottam Kács felé, egyre több víz volt a bakancsban, pedig folyton a pocsolyákat lestem, a fű miatt elég nehéz volt őket észrevenni, elkerülni. Annyira elmerültem a dologban, hogy nem vettem észre, hogy letér a jelzés jobbra és persze most senki sem volt mögöttem, hogy szóljon. Sikerült vagy 300 métert mennem potyában, mire észrevettem, hogy rossz az irány. Visszaérve a helyes útra, tisztult a terep, nem volt már fű, így egy kicsit tudtam gyorsítani, visszahozandó az elveszített időt.

Kácsra beérve leültem egy nemtudommire, hogy kicsavarjam a zoknikat, nem húztam szárazat, nem láttam sok értelmét, úgyis vizes lesz - gondoltam. Kács után a Latorvár következett, az emelkedő és a domb teteje is fullon volt - vizes - fűvel, a tetőn ismét zoknit csavartam, majd felkészültem lelkileg a meredek (sáros?) lejtőre, a szúróbélyegző most nem a tetőn, hanem lejjebb az útelágazódásnál (😆) volt. Békénypuszta és Kisgyőr között a Nagy-Dobrák-tető és egy másik névtelen dombot kerülve meggyűlt a bajom a sárral, irtó nehezen jutottam fel, majd le is, ráadásul figyelnem kellett azt a bizonyos eltévedős legelőt is, de most határozottan másfelé vitt a track, mint tavaly, azt figyeltem, így nem gabalyodtam bele a villanypásztorba sem.

Kisgyőrben a kocsmánál zsíroskenyeres energiapótlás, majd a Kőlyuk-galya felé vezető hosszú emelkedő jött. Az emelkedő egyes szakaszai nagyon csúsztak, sokkal több energiát vitt el az egyensúlyozás, visszacsúszkálás, mint a sima felmenetel. Innen egy hosszú hullámzó szakasz következett, lassan a Nap is kisütött, esőnek nem volt jele, már a bakancsom is egész jól megszáradt. Répáshutára beérve egy társaság babgulyást főzött a falu közepén, invitáltak egy tányér levesre meg némi rövidre, előbbit az időszűke, utóbbit is az időszűke miatt nem fogadtam el, de nagyon kedvesek voltak 😊 Ráadásul a falu határában a szokott helyen volt a következő ellenőrzőpont, szintén zsíroskenyérrel, a pont után még persze fel kellett menni a Balla-barlanghoz is, ahol alig találtam meg a szúróbélyegzőt, mert a tábla túlsó szélére tették.

A Katalin-völgyi dzsungeltúra után a Hosszúvölgyi elágazás felé vitt tovább az utam, és menet közben már megdörrent az ég, és nemsokára eleredt az eső, de úgy rendesen. Sűrű erdőben jártam épp, olyan sötét lett, hogy alig láttam valamit. A sűrű növényzet egy ideig felfogta az esőt, de amikor ritkult, muszáj volt beöltöznöm, persze, volt aki pólóban meg rövidnadrágban ment tovább, nekem nem volt kedvem bőrig ázni. Kb. 10 perc múltán elcsendesedett az eső, a Hosszúvölgyi ellenőrzőpont után el is állt, gyorsan levettem az esőkabátot, mert az Ódor mászásra meleg lett volna. Az Ódor felé tartó "aszfaltos" úton kicsit kiléptem, éreztem, hogy most nem fog menni az emelkedő egymenetben, nem is ment, vagy kétszer meg kellett állnom. Az Ódor frissítés után már csak a végső lejtmenet volt hátra, jó sáros utakon persze.

Most valahogy nem aggódtam a szintidő miatt, mint a Vidróczkin, pedig elégé ki lett centizve a vége, 14 percem maradt a 14 órából, de sikerült, az a lényeg 😍.

Útvonal: - klikk ide -