Vidróczki teljesítménytúra

Szombatra a Vidróczki teljesítménytúrát néztem ki magamnak, abból is a 62-es távot. A 62 kilométerhez ingyen járt 2500 méter szint is, így a Kiss Péter 57-nél a táv/szint alapján kicsit könnyebb, a relatíve szűkebb szintidő miatt viszont jóval nehezebb túrára számítottam.

A túra bázisa a Bátonyterenye-Szorospataki ifjúsági táborban volt, már ide eljutni is egy kalandtúra, az út nyomokban aszfaltot tartalmaz, kb. 10-zel lehetett haladni kocsival, annyira borzalmasan szar az út. A tábor előtt nem sokkal meg beugrott, hogy hát jártam én már itt, na nem kocsival, hanem gyalog, talán a Vadrózsán, de nem biztos. Az tuti, hogy azt a nem annyira jó állapotban levő, egykori Mátra Fogadót, meg az utána levő, nem is tudom, milyen lerobbant épületet már láttam, amit hátulról kerül a túraút.

A 6 órás rajtot sikerült tartani, utam vissza a Mátra Fogadó felé, Északnak indult. Az aszfaltos utat hamar elhagytam, az erdőben jól látható volt az előző napokban lehullott csapadék nyoma sár és köd formájában. Több ellenőrzőpont volt kódfelírós, például pont az első is, amit észre sem vettem, mondjuk azt is csak később, hogy a jelzés élesen jobbra elkanyarodott. Amikor a jelzések hiánya miatt visszafordultam, akkor láttam meg a fára kötözött kódlapot is 😆. A túra az első őrzött pontig (Mátraszentlászló) viszonylag nyugisan telt, gyanús volt, hogy 8 kilométer után már zsíroskenyérrel kínálnak, de kellett is az energia, mert nemsokára a Galyavári kaptató következett. Galyavár felé a K+-t sikerült kétszer is elbambulni, szerecsére hátulról mindig utánam kiabáltak, hogy letért a jelzés 👍.

Egyre magasabban a köd is egyre sűrűbb lett, de a csúcs után Mátraszentimrére leérve egy kicsit már azért ritkult. Mátraszentimréről egy kört tettem Bagolyirtás, Fallóskút felé, majd úra Mátraszentimrén kellett pecsételni. Miközben a Nap folyamatosan próbált kisütni, Mátrakeresztes felé a Csörgő patakot kerülgettem úgy, mint a Kiss Péteren Lajosháza felé, de szerencsére ezt most megúsztam lábmosás nélkül. Keresztesről egy nagyobb kört kellett bejárni a Szalajkás-tető és a Világos hegy felé, ez utóbbi is egy igen gonosz tüskének látszik a szintrajzon, viszont a csúcsról már legalább látni is lehetett valamit így 45 kilométer után. A kaptatón már megfordult a fejemben, hogy lehet, ez lesz az első tt-m, ahol nem érek be szintidőn belül, mert ugyan Mátrakeresztesig egy hosszabb lejtmenet következett, de onnan újra fölfelé vezetett az út egy bizonyos, nem kevésbé gonosz csúcs felé, aminek a neve "Á"-val kezdődik és "gasvár"-ra végződik.

A turistaházat gond nélkül elértem, bár előtte a Kosik-tanyánál egy kódlapot kellett volna találni, de 5 perc keresgélés után sem leltem meg, így mentem tovább. A turistaház után kellett felkanyarodni a csúcs felé, amit már egyik porcikám sem kívánt, de hát nem kívánságműsor ez, kb. 13 perc alatt sikerült leküzdeni azt a nyamvadt 330 métert... amiben 147 méter szint van (43,7%). Kódfelírás után a lejtmenet sem volt könnyebb, sőt, a térdem fájt, mint az állat, de a turistaháztól kisebb hullámzásokkal már csak lefelé kellett menni egyenesen a táborig, az a lejtmenet már nem volt annyira meredek. Ezen a ponton már megnyugodtam, hogy be fogok érni időn belül.

Betyáros teljesítménytúra ez azzal a három őrült kaptatóval, a 15 órás szintidőből végül 27 percem maradt, a Kosik-tanyai kód hiánya semmilyen problémát nem okozott és még célbaértem, mielőtt tökre besötétesett volna. Nem voltam most túl jó formában, 4,1km/h lett az átlag a Kiss Péteren elért 4,4km/h után.

Útvonal: - klikk ide -