Fotógaléria

Idén a Kiss Péter emléktúrán is a hosszú távot választottam, kicsit tartottam attól az őrült 2890 méteres szintemelkedéstől, de bizakodva és lelkesen vetettem bele magam a Mátra erdeibe.

Kellemes, nulla fok körüli időben vágtam neki a távnak 7 óra körül, a rajt nyitását követően. Az első Kékes mászást gond nélkül letudtam, a keskeny ösvényeken most valamiért kicsit jobban bosszantott egyik-másik futó, mert majdnem elvárták, hogy én percenként ugráljak félre és engedjem el őket, mert ők futnak. Na én meg nem, szóval alapból úgy állok ehhez hozzá, hogy, ha menni akar, akkor kerüljön ki, én is szeretnék haladni, nem félpercenként félreállni, vagy épp azért az árokba ugrani, hogy ő haladhasson.

Na szóval, a Kékesen a Sas síházban az első zsíroskenyér terápia után indultam tovább a hegyoldalban az Ilona vízesés felé, itt egy kicsit megőrült a GPS-em, szóval az útvonalban lett némi krix-krax 😁 ez annyira nem zavart, az már inkább, hogy az így "összeszedett" +7 km miatt nem a valós átlagsebességemet mutatta, amit figyelni akartam a szintidő miatt. Na mindegy, a kapott itinerben voltak ajánlott idők 14:30-as teljesítéshez (a szintidő 15 óra volt), így azt figyeltem az ellenőrzőpontokon.

A terep változatos volt, a hegyek déli oldalán nem volt gond, máshol viszont volt sár bőven, a vízesésben is jó sok víz volt, szép volt 😍. A Szent István csevicétől Sombokor felé még azonos volt az útvonal a megszokott 37 km-es távval, utána viszont Lajosháza felé kellett egyet kerülni. A terep itt igazán kalandos volt, emlékeztem erre az útvonalra, a Vörösmarty turistaháztól ott vitt lefelé, ahol az első 2009-es Téli Mátra M távon felfelé kellett menni, patakátkelésben nem volt hiány. Ráadásul jó sok víz volt benne, és elég sokáig kihúztam lábmosás nélkül, de azért csak sikerült, anno a Téli Mátrán is belecsúsztam 🤣. Olyan erős volt a sodrás, hogy a leszúrt túrabotot is elvitte, én meg arra támaszkodtam és így lecsúszott a lában egy kőről, beleléptem a vízbe, onnan meg már mindegy volt, nagy léptekkel átgázoltam rajta. Szerencsére nem került sok víz a bakancsomba, és Lajosháza is ott volt már a közelben, ott kicsavartam a zoknikat (pótzokni természetesen a kocsiban).

Lajosházától Mátraházán át vitt az utam vissza a Sombokori ellenőrzőponthoz, onnan épp azon a szuper 40-45% os kaptatón küzdöttem felfelé magamat, amikor eleredt az eső, az még nagyon hiányzott. Fentebb, ahol kilankult, beöltöztem, nem úgy nézett ki az égbolt, hogy egyhamar elállna, de ezúttal nem lett igazam, a Sas síház ismételt meglátogatása után, a Kis-kő felé menet elállt az eső, így legalább nem lett még nagyobb a sár, kicsit féltem attól a Kis-kőtől a Markazi-vár felé vezető meredektől, bíztam benne, hogy nem lesz bokáig sáros. Kis-kőnél az ajánlott időhöz képesti kb. 40 perces előnyöm szinte teljesen elolvadt, és még hátra volt az az irdatlan hosszú meredek lefelé és felfelé vezető szakasz, itt egy kicsit aggódtam a szintidő miatt, de nem volt mit tenni, megkezdtem az ereszkedést a Markazi vár felé. Hát, azt hittem sose érek le, az alján már égtek a vádlijaim úgy is, hogy a túrabot nagyon sokat segített, itt sár szerencsére csak foltokban volt, közben persze folyamatosan jöttek szembe a túratársak, akik már megjárták a várat. Markaz fölött egy éles bal fordulóval kezdődött a vár felé emelkedés, ez nem volt annyira meredek, viszont patak folyt benne. A vár közelében sötétedett már be annyira, hogy lámpát kellett kapcsolni 🔦.

A vártól vissza Kis-kő felé az emelkedőt nem sikerült egymenetben letudni, persze még itt is egy csomóan elmentek mellettem, de ez nem szokott zavarni (egy kicsit azért mégis). Nagyon megörültem, amikor végre megláttam Kis-kő szikláit, frissítés után már csak Mátrafüredre kellett leereszkedni és még onnan fel a kalandparkba (dagonyában, patakban, persze).

Volt egy pont, amikor elbizonytalanodtam a teljesítést illetően, meg párszor keresztülsuhant a fejemben az az idesejövöktöbbet dolog, de végül 14:14 alatt sikeresen megugrottam ezt a hosszú és nehéz távot.

Útvonal: - klikk ide -