Téli Margita teljesítménytúra

Tegnap egy számomra még ismeretlen tájegységben, a Gödöllői-dombságban tettem próbára magam, a Téli Margita 40 teljesítménytúrán. A tájegység nevéből is adódik a nem túl nagy szintemelkedés, mindössze 650 métert kellett leküzdeni 40 kilométeren. Jó kis átvezető túra ez a jövő heti Kiss Péter 57 előtt, majd ott bepótolom az elmaradt szintet 😉.

Azért ez a túra is tartogatott kihívásokat, kezdésnek a rajt után kb. 5 kilométernyi városnézést, ugyanis majd' 1 óráig tartott, mire kiértünk Gödöllőről, mindezt a 3-as főút mellett a szombat reggeli élénkülő forgalommal 😕 nesze neked tiszta hegyi levegő. A városból végre kiérve a külterületi utcák (főként a temető környékén) elég durván szemetesek voltak, borzasztó volt a látvány, konkrétan az út közepén voltak széthagyva a szemeteszsákok félig szétesve, de az út széle sem volt semmivel tisztább.

Az első ellenőrzőpont után az autópályát keresztezve, végre a forgalom zajától eltávolodva kezdhettük meg a Margita "mászását", a csúcsot is fák borították, így onnan semmilyen kilátás nem volt. A domb (hegy?) tetején volt ugyan egy kilátó, ugyanolyan, mint a Nagy-hársason, egy 50 éves betoncső benne vaslétrával és kb. ugyanannyira tűnt bizalomgerjesztőnek, mint amaz, szóval inkább kihagytam, ráadásul a fák is fölénőttek, szóval nem sokat láttam volna fentről sem.

A Margitáról lefelé sem történt semmi izgalmas, igazából eléggé egyhangú volt a táj, sehonnan nem lehetett látni semmit, csak mentünk az erdőben, ami persze nem baj, mert imádok az erdőben lenni, csak egy kicsit unalmas volt az útvonal. A Domony-völgybe leérve azért volt némi változatosság, a lovastanyánál láthattunk megannyi szép pacit, itt volt egy ellenőrzőpont is. Itt kb. minden táv találkozott, így elég sokan voltunk, itt kaptunk először folyadékot (vizet, teát), de volt nálam, szóval nem volt gond belőle és még hőségriadó sincs.

Ezután újra átkeltünk az autópálya alatt, majd a vasútnál egy IC elrobogását megvárva ismét emelkedni kezdtünk. Hamarosan megint elhalkult a forgalom zaja (azért 2-3 kilométerre a pályától is lehetett hallani 🙁), majd az 5. ellenőrzőponttól visszafelé indultunk, még egy kicsit emelkedve, majd lefelé, a vasút mentén estünk be újra a városba, de még innen is volt hátra vagy 5 kilométer és asztfaltos, földes utak váltották egymást. A város ezen oldalán levő külső részek is eléggé szemetesek voltak, de bent a városban szép tiszta volt minden.

Az útvonal keresztülvitt az egyetemi erdőn, ami kb. a város közepén található, majd a vasutat újta keresztezve az állomás aluljáróján át, egy nagy parkon keresztül érkeztünk vissza a célba. Egész nap szép napos idő volt, már majdnem meleg, a pulcsi hamar lekerült, 18 fok simán volt szerintem. Maga a túra jól szervezett volt, kedves pontőrökkel, jól követhető útvonalleírással.

Útvonal: - klikk ide -