Kovács Beáta emléktúra

Hétvégi túrámra ismét a Bükkbe, illetve főként az Ó-Bükkbe (Heves-Borsodi dombság) vitt az utam. A túra központja az Egercsehi művelődési házban volt, nem jártam még ezen a környéken, tök ismeretlen volt minden, illetve azért Szarvaskő-Bélapátfalva felé már jártam korábban. Az emléktúra az Egercsehiben született Kovács Beáta emlékére szerveződött, róla itt olvashattok bővebben.

A 45-ös távon indultam, melynek csak a középső, Bükkben vezető szakasza vitt jelzett turistautakon, az Ó-Bükki szekérutakon, ösvényeken szalagozás segített a tájékozódásban, melyek ezen a túrán jól lettek elhelyezve, az elágazások is jól követhetők voltak. A dombos vidék ismeretlen volt számomra, nincsenek magas hegyek, hosszú emelkedők, csak füves, erdős lankák. A tájat rövid, de intenzív emelkedők-lejtők jellemezték, egy méternyi sík sem volt benne, az 1375 méteres összes szintemelkedésből vagy 700 méter azért csak jutott a dombocskákra 🙂.

Kellemes túraidő volt, az erősen felhős égbolton keresztül néha ki tudott sütni a Nap, de egész nap nem esett. A pénteki esős idő viszont megtette a hatását, nem volt könnyű száraz szakaszt találni, de az Ó-Bükk füves ösvényei ennek ellenére jól járhatók voltak. Igazából egy olyan dombos emelkedőnk volt, melynek tetejéig a banakcsok kb. 1 kiló, a túrabotok meg kb. fél kiló ragadós sárral lettek gazdagabbak 😄.

A tiszta időben messzire el lehetett látni, az ősz színei a foltokban napsütötte tájon pompás látványt nyújtottak. A túra végén a naplementéhez közeledve, az utolsó ellenőrzőpontot is jelentő Magas-hegy és vidéke káprázatos panorámával (a hegyen kapott csoki és mézes dió meg bolgodsághormonnal) kényeztetett, jelezvén, hogy hamarosan itt a túra vége.

Útvonal: - klikk ide -