Fotógaléria

A hétvégén a Kárpát Egyesület Eger által szervezett Eger Csillaga túrán indultam. Már több általuk szervezett túrán vettem részt (Bükki Kihívás, Egri Bükk) és nagyon megkedveltem a környéket, illetve a túrák szervezése, hangulata is mindig szuper.

Az 55-ös távon indultam, a rajt 6:30-kor volt Felsőtárkányban, a Kárpát Túraközpontban. Az első szúróbélyegzős ellenőrzőpont "hagyományosan" a Varróháznál volt, ott kerestem a szokott villanyoszlopon a szurkapiszkát, de nem volt sehol, persze, kiderült, hogy most el sem kellett volna menni a házig (most Észak felől, a P+-on érkeztem), mert kb. 100 méterrel visszább a P+/P- elágazásában volt egy farakásra felkötözve. Szurkálás után lassú emelkedés kezdődött a Pes-kő ház felé a P- jelzésen, az utat kidőlt fák, ritkábban sártenger, sűrűbben csalántenger nehezítette, nagyon boldog voltam, hogy hosszú nadrágban jöttem 😄 A Pes-kő háznál bélyegzés és egy csokis müzliszelet elpusztítása után a kulacsot is fel lehetett tölteni a Pes-kő forrás finom friss hideg vizével.

Tovább emelkedtem, már kicsit intenzívebben az Őr-kő felé. A már említett túrákon itt (is) szokott ellenőrzőpont lenni, most nem volt, amúgy sem lehetett volna másfelé menni, szóval mászni kellett ⛰ Az Őr-kő kilátópontja kb. 250 méterrel kiesett az útvonalról, nem volt kötelező kimenni, de Nyugat felé szuper panoráma nyílt Bélapátfalvára és környékére.

Őr-kőtől az Őserdő irányába vitt az utam a K- jelzésen, a szokásos technikás, sziklás terepen, az Őserdő után balra el, és irány a Tar-kő. Imádom ezt a helyet, ücsörögni a sziklán és csak bámészkodni... na nem sokáig, mert megy a szintidő, a csúcs érintését az oszlopon levő Bükk 900-as fémbélyegzővel igazolva tovább is indultam Három-kő felé, ahol hasonlóképpen kellett igazolni az áthaladást. Hosszú, lassú lejtmenet következett a Z3 jelzésen, az út végén, a Bánya-hegyi út elágazásában egy autó várt vízzel megpakolva, ahol a Pes-kő forrás után lehetett újra kulacsot tölteni.

A túra igazán kalandos része még csak most kezdődött, ahogy közeledtem a Tamás-kúti turistaház felé, egyre sűrűbb, szedres, tüskés, akármilyen növényekkel sűrűn benőtt ösvényen vezetett az utam, a túrabot is csak arra volt jó, hogy a szúrós ágakat valamennyire félrehajtsam, persze egy ilyen hosszú, hurkot formált ágba sikerült belelépni, mintegy csapdába gyakorlatilag, majdnem fel is taknyoltam 😑 Végre elértem a turistaházat, és amikor megláttam a már kikészített zsírosdeszkákat, rögtön el is illant a fejemből, hogy ugyanezen a dzsungelen kell majd visszafelé felkaptatni.

Igazolás, frissítés, kicsi pihenő után belevetettem magam a susnyásba és visszakapaszkodtam az útra, ahol a K- jelzésen haladtam tovább. Az eseménytelen, uncsi, részben aszfaltos szakasz után megérkeztem egy nagyon ismerős helyre, a KL jelzésen fel az Ódorvár felé. Magamat is meglepve, megállás nélkül fel tudtam kapaszkodni a dózerútig, persze nem kell villámsebességre gondolni, a Strava azt mondja, hogy 2,6 km/h-ás átlaggal és 170-es pulzussal abszolváltam a szegmenst, jó az nekem 😆 A vár alatti pihenőnél volt az ellenőrzőpont, ahol a zsíroskenyértől Nándi palacsintájáig minden volt, még HP is, bár itt már közeledtünk a cél felé, így a vezetés miatt ezt kihagytam.

A várból lejtmenet nem a Bükkinyúlszon szokásos dózerúton, hanem a PL jelzésen vezetett, ami újfent jó recept volt a dzsungeltúrához. A térkép azt írja, "szép kilátás", ja, legfeljebb felfelé vagy télen, mert a növényzettől az ösvény is alig látszott. A hosszúnadrág újfent jól jött, láttam jónéhány vérző vádlit 😎

Egy ellenőrzőpont volt még hátra, a Síkfőkúti parkolóban egy szúróbélyegző formájában, ezután még egy tüske látszott a szintmetszeten, a Vár-hegy meghódítása. A csúcsot ugyan nem érintette az útvonal, de az sem lett volna már messze, az elágazásnál egyből lefelé, már Felsőtárkány felé vitt az utam. Már-már megszokott, hogy a túra végi lejtmenet egy meredek, kövekkel teli vízmosásban vezet, most sem volt ez másként, de már hamar leértem, és a faluban sem kellett sokat menni az aszfalton a célig.

Útvonal: - klikk ide -