Kaptárkövek teljesítménytúra

A múlt hétvégén a Bükkalján tartott Kaptárkövek teljesítménytúra 50km-es távján vettem részt. A túra bázisa Eger mellett a Mátyus Udvarház területén volt.
A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is (különösen a Tétényi-platón), de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található. (Ez a két mondat lopva from Wikipedia 😋)
Szóval reggel 7-től lehetett rajtolni, ennek megfelelően érkeztem a helyszínre, ami tulajdonképpen egy lovastanya. A kocsit egy füves területen, közvetlenül egy körbekerített legelő mellett parkolhattam le. Ugyan nem vagyok lósuttogó, meg nincs is semmilyen kapcsolatom a lovakkal, de a kocsinál, szedelőzködés közben két szép paci 🐴 egymást követve meglátogatott, még meg is tudtam az egyiket simogatni 🙂 Valószínűleg az éppen megevett banán illata vonzotta oda őket.
Az 50-es távon 15 ellenőrzőpont volt, többnyire 3x3-as rácson levő pöttyöket kellett kód gyanánt berajzolni az itiner megfelelő helyére, ezzel igazolva a pont érintését, illetve 3 helyen egyéb, a helyszínen látható adatot kellett felírni. A túra célja a térségben található képződmények bemutatása, így az ellenőrzőpontok többsége egy-egy kaptárkőhöz vezetett.
Kb. a túra első 40 kilométerén nem volt nagyobb emelkedő, csak a kaptárköveket rejtő magaslatokhoz kellett felkaptatni, így ez a szakasz inkább hullámvasúthoz hasonlított. A táv utolsó szakaszán, Cserépfalutól Bükkzsércen át a Vár-hegy irányába (a Várkúti turistaházhoz) kellett felkaptatni a Kövesdi-kilátó felől, ahonnan a decemberi Tortúra 65-ön tapasztalt sötétséggel ellentétben most látható volt Bükkzsérc és környéke.
Várkút után még a Nagy-Egedet kellett meghódítani, de itt már nem volt különösebb kaptató, kis hullámzás után megérkeztem a csúcsra, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt Eger városára, itt egy kicsit el is időztem a sziklákon ücsörögve és bámészkodva. Az itiner szerint innen már csak 2km volt hátra, melyből kb. 1km volt lejtő, viszont 530m magasságból kellett 210méterre ereszkedni, szóval ez már sejtette azt, hogy a lejtmenet nem lesz egyszerű. Nem is volt, meredek + mozgó kövek mindenütt, túrabot nélkül nem ajálott nekimenni!
A bázison eközben egy lagzi is kerekedett, így zeneszóra (szerencsére "rendes" zene ment, nem mulatós 😉) érkeztem meg a célba, a túrát 11:35 alatt teljesítettem, miközben egyébként egész nap ez ment a fejemben 🎶 Latto feat. Lu Kala - Lottery, pedig egy kicsit messze van az elektronikus zenétől 🙂. Az idő jó volt, pont túrázásra való, nem volt meleg sem és eső sem volt, Cserépfalu környékén ugyan dörrent egyet az ég, meg a távolban lehetett látni egy kis zuhit, de ennél több ereje nem volt.

Útvonal: - klikk ide -