Bükkinyúlsz teljesítménytúra

A Bükkinyúlsz teljesítménytúrán az első rendezése óta mindig részt vettem, igaz csak a 35km-es távon (a legelső redezéskor, 2018-ban a 42km-esen), de ebben az évben a korábbiakhoz képest jóval több teljesítménytúrát is terveztem és szintet is szerettem volna lépni azzal, hogy a 30-40-es távoknál hosszabbakon is indulok. Így esett most a választás a Bükkinyúlsz 60-as "Kinyúlsz!" távjára, ami 62 kilométert jelentett 2000 méter szinttel és 14 órás szintidővel.
Kicsit tartottam a - számomra - viszonylag szűk szintidőtől, mert ez kb. 4,43 km/h-ás átlagsebességet jelentett, de a két héttel korábbi Egri Bükkön elért 4,7-es átlag bíztató volt, így hát belevágtam. Az átlag minimumát 4,6-re lőttem be magamnak, amit a túra során figyeltem, így egy kis tartalék is maradt benne.
A rajt/cél helyszíne Cserépfalun ezúttal nem a Suba-lyuk látogatóközpont, hanem a közösségi ház volt, ahová korán megérkeztem és 5:56-kor el is rajtoltam. 4 db őrzött frissítőpont és további 8 szúróbélyegzős ellenőrzőpont várt a 60-as távon indulókra. Az idő egész nap jó volt, szerencsére épp pénteken érkeztt egy gyenge hidegfront, így a 30-32 fokot megúsztuk, az erős szél ugyan okozott némi kellemetlenséget, de ezt csak a tisztásokon lehetett érezni és - hozzám hasonlóan 😄 - napközben fokozatosan veszített az erejéből.
A táv első fele hullámzó volt, az ellenőrzőpontok között 100-200 méteres szintemelkedésekkel, melyek nem okoztak gondot. Ezen a túrán erősen ajánlott volt a XXI. század vívmányait igénybe venni - az útvonalleírásban is többször utaltak rá -, mert több helyen vezetett fél-1 méteres növényzettel borított réten, mezőn keresztül az út, ahol jelzést esélytelen volt találni, előre kitaposott ösvény pedig nem nagyon volt, ami volt, az meg szokszor többfelé ágazott, így célszerű volt folyamatosan figyelni az előre letölthető tracket a térképen.
A túra első komoly kihívása a Kisgyőr-Kőlyuk-galya emelkedő volt, ami előtt Kisgyőrben az első frissítőponton lehetett erőt gyűjteni pl. zsíroskenyér, nápolyi formájában, majd indulhatott a mászás, ahol 5,6km-en kellett 518m szintet leküzdeni, A csúcsra felérve tartottunk kb. a táv és a szintemelkedés felénél is, és időben is kb. itt tartottam. A túra előtti napon érkezett egy e-mail, hogy a Kőlyuk-galya ellenőrzőponton elfelejtették kitenni a szúróbélyegzőt, így a célban ennek hiányát nem kifogásolták, de a becsület megkívánta, hogy ennek ellenére felmenjek. Persze volt előttem egy túratárs, aki nem olvasta az e-mailt és a csúcson keresgélte a szúróbélyegzőt, Őt megnyugtattam, hogy nincs 🙂.
A csúcs után újabb hullámzó szakasz következett, kisebb emelkedőkkel-pihentető lejtmenetekkel, az átlagsebességemet folyamatosan figyeltem, ügyelve arra, hogy mindig a mágikus 4,6km/h fölött legyek, így nem lehet baj a szintidővel. A Tárnics-tanösvény szuper kalandokat tartogatott annak, aki nem figyelte a telefonon a térképet, ugyanis itt egy körbekerített legelőn kellett keresztülvágni (kb. a jelzés, illetve az erdészeti út Észak-nyugat felé ment volna, de a track határozottan Észak felé vezetett a legelőn át), és, aki nem pont a megjelölt útvonalon haladt - mint én - az azzal szembesült, hogy a legelőről csak úgy tud visszajutni az ösvényre, ha keresztülvágja magát az erdő sűrűjén.
A második frissítőpont Répáshutánál volt a Balla-barlang mászás előtt, itt is a jól bevált zsíroskenyérnél és egy almánál maradtam, persze a vizes kulacsomat is minden adódó lehetőségnél tele töltöttem. A Balla-barlang után következett a dzsungeltúra, a Katalin-völgyi lejtmenet. A növényzet most jóval visszafogottabb volt, mint szokott, vélhetően azért, mert kb. 1 hónappal korábban rendezték most a túrát, mint szokták (június végén szokott lenni).
A Hosszú-völgyi elágazásnál volt még egy frissítési lehetőség a második nagy kihívás, az Ódor mászás előtt. Az akadályt leküdzve a vár alatti pihenőnél volt az utolsó frissítőpont. Itt én mindig fel szoktam menni a várba, illetve annak maradványaihoz a kilátásban gyönyörködni, de ezt most kihagytam, mert kezdett szűkülni a szintidőm. Még kb. 6km volt a célig és szűk másfél órám volt hátra, és bár már jellemzően csak lejtmenet volt, azért az is tartogathat meglepetéseket. 
19:28-kor érekeztem a célba, a túrát 13:31 alatt sikerült teljesíteni, amire rettentő büszke vagyok. Ahol van ilyen lehetőség, mindig rendelek kaját a célban, így tettem ezen a túrán is, a hazaút előtt már csak a finom babgulyás efogyasztása várt rám, ami nagyon jól esett.

Útvonal: - klikk ide -