Fotógaléria

A februárban másodszor teljesített Bükki Kihívás éjszakai teljesítménytúra után úgy gondoltam, benevezek egy másik éjszakaira is, csak, mert minek állandóan aludni, ha hasznosabban is el lehet tölteni ezt az időt? 😆

A túra bázisa Gyöngyös határában egy nádfedeles épületben volt, amit nem jegyeztem meg, hogy milyen oktatási intézményhez tartozik. A 40-es távon (és sajnos a többin is egyszerre) 19:00-tól lehetett rajtolni, ott voltam egy kicsit korábban, így várakozni kellett az indulásra. Sajnos elég szerencsétlenül oldották meg az itiner átvételt és az indítást, mert ugyanabban a sátorban volt mindkettő, az indításnál már bazi hosszú sor állt, és semmi nem utalt arra, hogy akkor a sorba kell-e beállni, vagy előbb máshol lehet a füzetet átvenni. Szerencsére egy kérdés egy random túratárstól és megoldódott a probléma, az indítást pontosan kezdték meg, ezután az már gördülékenyen ment, én 19:06-kor tudtam elindulni.

A túrán a távhoz képest szokatlanul sok ellenőrzőpont volt, 12 őrzött és egy szúróbélyegzős. Első emelkedőnk a Sár-hegyre vezetett, és a nevére azonnal rá is szolgált 😄 Sajnos a hegyre felfelfelé (és utána lefelé) azonnal megmutatkozott az a hiba a szervezők részéről, hogy mindenkit egyszerre indítottak, ugyanis a Sár-hegyre és arról le olyan sűrűn benőtt ösvény vezet, ahogy gyakorlatilag csak libasorban lehet haladni. Olyan sor volt felfelé - ahol az ösvényen természetesen egy patak csordogált -, hogy nem is lehetett látni az elejét, ráadásul a terep is technikás, a saját tempóban haladás felejtős volt, nem ezen a túrán kellett jó átlagot menni 🤔

A Sár-hegyet elhagyva már szélesedett az út és lehetett előzni, majd kb. 8 kilométernél megérkeztük Mátrafüredre, ahol a távok szétváltak, így erősen megcsappant a mezőny, a 40-esek innen a K+-on indultak a Kékes csúcstámadásra. A Benevár ellenőrzőpont után zene hallatszott 🎶 valahonnan a környékről, nemhiába, szombat este volt, kicsit még jól is esett, adta az ütemet, már, amikor az erős szél miatt egyáltalán ki lehetett venni, hogy épp milyen zene szól. A Kékes felé tartva a muzsika lassan elhalványult, már az erdő is elcsendesedett, csak a tücskök ciripeltek ezerrel. Felhő nem volt egy szál sem, sajnos a Hold még csak az első negyedben tartott, így nem volt elég fénye a Holdfényes túrához 🌓. Lassanként én is elértem a mentális mélypontot, olyan 21 óra körül lehetett, nagy megkönnyebbülés volt, amikor végre elértük a Kékestetőn levő nagy parkolót, innen már csak pár lépés az ellenőrzőpont. Még a parkoló alatt utolértem két túratársat, akik láthatóan nem voltak túl magabiztosak abban, hogy jó irányba tartanak-e. Megnyugtattam őket, hogy igen, még a prakolóban is rossz felé indultak volna, de elvezettem őket a Tető étteremhez. Néha persze én is eltévedek, illetve inkább elbambulom a lekanyarodó jelzést, de mindig jól esik, amikor másoknak segíthetek megtalálni a helyes utat... khm. mármint az erdőben 🌲😀. 

A Kékesről a sípályán kellett lemenni Mátraháza felé, ez jó választás volt, mert egyenletesen volt meredek, de legalább nem volt tele sziklákkal, és dagonya sem volt rajta. Kb. féltávnál világító szempárok tűntek fel a bal oldalon, akik próbáltak átosonni a másik oldalra, kicsit félénken, de megindultak, rendben átért mindenki, majd még az erdő biztonságában azon tanakodtak, hogy vajon mik azok a világító izék itt a tisztáson 🙂. Nem volt egyértelmű, hogy milyen állatok voltak, én először szarvasra tippeltem, de, amikor kijöttek azerdőből, látszott, hogy jóval alacsonyabbak, rókának meg nagyok voltak, az egyik túratárs szerint muflonokat láttunk.

Mátraházáról ismét Mátrafüred felé vitt az utam, majd Sástó felé egy újabb emelkedős szakasz következett. Ezen a szakaszon kezdődött az idegeim borzolása, de csak úgy szépen finoman, fokozatosan, merthogy egy túrán általában nincs, min felhúzzam magam, ugye jellemzően azért megy az ember ki a természetbe, hogy kiszakadjon a hétköznapokból és kiszellőztethesse a fejét. Na szóval, a hegy nyugati oldalán vagyunk, sűrű erdőben, ahová kevés napfény jut, eső viszont annál több. Ez tuti jó recept a random 10 méter átmérőjű mocsarakhoz a turistaút közepén, én meg a sötétben találjam meg, hogy merre lehet kikerülni. Sástóig csak néhány ilyen rész volt, az ellenőrzőpont után lassan ráfordultunk a Lajosháza felé tartó lejtmenetes S■-re. A terep itt, hát hogy is mondjam, SÁR SÁR SÁR, irtó lassan haladtam. Végre leértem, a pontőr felvidított, hogy tovább már nem lesz sár, ja kb. 1 kilométeren a vasút mellett vitt az út, de aztán le kellett térni balra és folytatódott az idegcibálás jobbra-balra az éjszaka közepén. A túrabot nagyon nagy segítség volt.

A sötét erdőban a fák között már fel-fel sejlett némi fényecske, lassan virradni kezdett, valahol 3 és 4 óra között jártam, megérkeztem a Haluskás nevű helyre, ahol a pontőr hangos zenével próbálta elkerülni, hogy bealudjon, igazolóbélyegző után Gyöngyössolymos felé kellett menni a Z+-on, aminek nem volt köze a rég megboldogult zenecsatornához. Egyre erőteljesebben világosodott, már nem kellett a fejlámpa, Gyöngyössolymos is ébredezett, noha, még csak olyan 4 óra körül volt. A falu után volt még két ellenőrzőpont, a Bába-kőnél már bontották a dekorációt, de még kaptam frissítőt, az utolsó ellenőrzőponton csak bélyegezni kellett, ez már a cél előtt kb. 700 méterre volt (ennek valószínűleg annyi értelme volt, hogy ne a főút mellett bicikliúton caplasson végig a sok túrázó a célig). 

A célba 5:12-kor érkeztem meg, épp megjelent a Nap a hegyek fölött, sajnos a célhelyet is már szinte teljesen szétszedték, pedig még utánam is érkeztek túrázók. Ez kicsit rosszul esett, semmilyen ellátást nem kaptam, csak a kitűzőt. Nem is értem, a 11 órás szintidőből még majd' 1 óra hátra volt, csak annak jár ellátás, aki 5 óra alatt lefutja? Érdekes hozzáállás, pedig ugyanez az egyesület szervezte a Mátrahegy teljesítménytúrát és ott virsli, innivaló és még kávé is volt a célban, pedig azt sem 5 óra alatt teljesítettem. Na mindegy, ezt a részét úgyis hamar elfelejtem, csak a megannyi élmény marad meg, például azok, amikor az ember azt hiszi, hogy a szar terepen a büdös életben nem ér be a célba, aztán mégis, csak akarat és kitartás kell hozzá 😊.

Útvonal: - klikk ide -