Bükk Kapuja geogo túra

Április 6-án Vérkör, én meg március 9-én túráztam utoljára a Mátrahegy tt-n, így valamit mindeképpen szerettem volna előtte csinálni a hosszú hétvégén. A geogo túrák között böngésztem, és, mivel a Bükk van hozzám a legközelebb, ahol némi szintet is össze lehet szedni, onnan válsztottam a Bükk Kapuja 35-öt.

A túrát a Bükk Déli Kapuja Látogatóközpontnál kezdtem a kiírás szerinti irányban, azaz a Millenniumi kilátó volt az első ellenőrzőpontom. Szép napos idő volt, esőre nem, sárra azonban számítottam az előző napok időjárása miatt. Az első keményebb mászás a Kis-Farkas-kő felé vezetett, persze, csak miután megtaláltam, hogy hogyan is lehet oda feljutni. Se jelzés, se útjelző tábla, de még az ösvény is csak halványan látszott, a térképet lestem, hogy kb. hol is vagyok 😄.

A hegyről nem visszafelé mentem le, ahogy az útvonal jelzi, hanem továbbmentem Észak felé, úgyis ott kellett újra elkapni a túrautat, és a másik oldal nem is volt olyan meredek. Inenn hosszú, de nem vészesen meredek emelkedő vezetett a Belvács-rétig. Az út mentén szinte végig fakitermelés nyomai látszottak, egy szakaszon éppen dolgoztak is, a Belvács-rét is inkább hasonlított egy fatelepre, mint rétre.

Lejtmenet után egyből újra emelkedni kezdett az út, a KSH pihenőháztól felfelé egyre inkább ismerőssé vált az út, emlékeztem rá, hogy egy széles dózerútra visz fel, aminek a mentén egy bazi nagy farakás volt még tavaly, már nem is emlékszem, hogy melyik túrán. A gyanúm beigazolódott, egy jelzés mögött az út végén ott volt a kb. 4 méter magas farakás, megkerülni sem volt egyszerű, nem igazán volt kitaposott ösvény. Innen még az Odvas-Bükk-tető oldaláig emelkedett, majd a Völgyfő-házig lefelé.

A ház után az útkanyarulatban végre lehetett kulacsot tölteni a Szent-Erzsébet forrásnál, kellett is a folyadékpótlás, mert már eléggé melegem volt, a magammal vitt 1,5 liter vízből sem maradt sok. Ezután Ódor mászás jött a PL jelzésen. Legendás dzsungelösvény ez, gyalog is alig járható, főleg nyáron, valami idiótának meg eszébe jutott, hogy ott motorral fog átmenni. Már a végén jártam, ahol kiszélesedik és kissé lefelé tart, ott jött szembe egy motoros, persze, azon az enyhe emelkedőn is csak kínlódott, húzta a gázt, mintha az élete múlna a rajta, a motor bőgött, meg füstölt, mint az állat, de gyalog gyorsabban haladt volna. Ráadásul ez egy jelzett túraösvény természetvédelmi területen, szóval anyádat, a turistaút nem motokrosszpálya! Rendszám persze nem volt azon a szaron. De azért jót röhögtem, mikor fent az Ódoron meghallottam, hogy jön visszafelé a gyökér, mert nem tudott átmenni a keskeny ösvényen 🤣.

Egész nap nem találkoztam senkivel, de az Ódor környékén már voltak más túrázók is, onnan lefelé, a Hór-völgyben meg már egész sokan voltak. Az Ódorról lefelé a KL-en vitt az utam, a strava szerint az 4th overall lett 5:50-es idővel, hát lefelé jobban lehet ott haladni, na Lent a völgyben még az Oszlai tájháznál volt ellenőrzőpont, ez egy megszokott zsíroskenyér lelőhely, de most nyilván nem volt ott semmi 🤨. Innen a látogatóközpont előtt azért még felvitt a Suba-lyukhoz, rég voltam már itt, de emlékeztem, hogy durvább, mint a Balla barlangi kaptató. A barlangot kihagytam, mert valami nyavajgós család volt bent és nem igazán voltam rájuk kíváncsi, így a lejtmenetet is letudva, már csak be kellett csorogni a célba.

Útvonal: - klikk ide -