Fotógaléria

Nem is tudom, hány év után, de 2023. május 13-14-én Bélapátfalván újra családi túra szerveződött. A csapat sajnos nem volt teljes, mert a bátyámék nem tudtak eljönni, így a keresztfiam sem volt ott.
A túra első napja egy poénos, de a szabályoknak mindenben megfelelő "teljesítménytúra" volt meghatározott szintidővel (na jó, 12 óra, csak, hogy ez ne okozzon gondot 😀), itinerrel, amit alapvetően a két gyerkőcnek találtam ki, de így csak az unokaöcsém maradt egyedül. Persze a többiek is csapatokba verődve "beneveztek" a túrára, így igazából 4 indulóm volt, én meg voltam a mozgó pontőr 😊.
11:18-kor rajtoltunk, a túrát Bélapátfalváról Kelet felé kezdtük a K- jelzésen, első ellenőrzőpontunk a Szomjas Csuka vendéglő volt, úgy terveztem, hogy az itt levő OKT-s bélyegzővel igazoljuk a pont érintését, de mindenki annyira vaksi volt, hogy nem találtuk a bélyegzőt 😵 az áthaladást így egy saját nyomdával igazoltam. Aztán persze, amikor indultunk volna tovább megláttam a bélyegzőt, ami egyébként nem meglepő módon a vendéglő bejárata mellett volt 🤣 Ha már meglett, az itinerekre ezzel is készítettem egy-egy lenyomatot. Ezután továbbra is Kelet felé tartottunk, végre elhagytuk az aszfalt utat és bevetettük magunkat az erdőbe, majd lassan el is kezdtünk emelkedni. A túrát mindenki jól bírta, még Dávid, a 4 éves unokaöcsém is, persze néha azért felkéreckedett egyik-másik túratársunk nyakába 😍, de nem töltött ott sok időt, a túra jórészét lábon tette meg.
A második ellenőrzőpont kb 4,5 kilométernél, a Szalajka-vízesés felé vezető út elágazásánál volt, itt kapott mindenki egy újabb nyomdát az itinierébe. Továbbra is a K- jelzésen haladtunk, kicsit még Kelet, majd Nyugat, Délnyugat felé vitt az utunk, az Őr-kő, az Ördög-hegy és a Messzelátó alatt, majd hamarosan megérkeztünk a Bél-kő csúcsára, ami a 3. ellenőrző- és egyben "frissítőpont" volt. A frissítő gyanánt magammal vitt csokit persze elfelejtettem átadni 😕. A csúcsról "szép" panoráma nyít az elhordott hegyre és Bélapátfalvára.
Kb. a táv felénél jártunk, de innen már csak a lejtmenet várt ránk, továbbra is Délnyugat felé tartottunk a S▲, majd a K/ jelzésen. Még a Bél-kő közelében volt egy-két meredekebb rész, de mindenki ügyesen abszolválta az akadályt. A lejtmenet nagy része aszfalt út volt, ami elkanyarított minket Észak felé. Az utat annak idején a teherkocsik használtak a hegy elhordására, az út minősége ennek megfelelően borzalmas volt, már nem kátyúk, hanem konkrétan kráterek voltak rajta. Szerencsére kocsiforgalom nem volt, mert lentebb sziklákkal zárták el a forgalom elől.
Hamarosan leértünk az utolsó ellenőrzőponthoz, az Apátsághoz, amit sajnos sem kívülről, sem belülről nem tudtunk megnézni, mert felújítás miatt az egész környék le volt zárva. Itinerbélyegzés után itt készítettünk egy csoportképet háttérben az elhordott heggyel (az Apátsággal szerettem volna), majd tovább indultunk már Bélapátfalva felé, már csak 2km volt hátra, ekkor már mindenki nagyon várta a célba érkezést, amire 18:12-kor került sor, még bőven a szintidőn belül 😀.
Szerencsére megúsztuk a túrát komolyabb eső nélkül, csak egy-két kisebb csapkodás volt, ami nem érte el senkinek az igerküszöbét, csak Dávidra került fel az esőkabát. Miután mindenki rendbe szedte magát, sor került a díjátadásra, természetesen, mint minden teljesítménytúrán, itt is kaptak a résztvevők oklevelet és kitűzőt is 🏅.
A második napon a szállás elhagyása után átmentünk a szomszédos Szilvásváradra, és felvonatoztunk a vízeséshez, amit mindenki nagyon évezett. Én személy szerint még egy általános iskolás osztálykiránduláson ültem utoljára ezen a vonaton, ami kb. 30 akárhány éve volt, azóta még egyszer jártam a vízesésnél jónéhány éve egy bringás túra során.
Először felmentünk a vízesés fölötti tóhoz, majd Dávid nagy örömére a végállomásnál levő játszótérnél időztünk egy kicsit, aztán elindultunk lefelé, de még a Csiga-Biga teljesítménytúra tempójánál is csigalassúbb sebességgel 🙃, sokat nézelődtünk, szerencsére sok víz volt a Szalajka patakban, így a vízesés is csodás látványt nyújtott. Lefelé menet megnéztük az erdészeti múzeumot, ahol a korabeli fakitermelés, feldolgozás, szállítás módszereivel ismerkedhettünk meg.
Kicsit barátságtalan volt az idő, a Napot egyáltalán nem láttuk, fújt a szél és az eső lába is nagyon lógott. Végül kb. 3 óra alatt tettük meg az utat, amikor már a kocsik közelében jártunk, akkor kezdett el esni az eső, és ez már ki is tartott egészen hazáig.
Kellemes 2 napot töltöttünk el együtt, jó lett volna, ha napos az idő, de legalább nem döglöttünk meg a melegben 😃. 

Az 1. nap útvonala: - klikk ide -
A 2. nap útvonala: - klikk ide -