Fotógaléria
Fotógaléria > Gyalogtúrák > Hubertlaki-tó - Kőris-hegy túra
A bakonybéli kihelyezett vezetői értekezletünk után délutáni túrát szervezett egyik kollégám a Hubertlaki-tóhoz (Bakonyi Gyilkos-tó), azonban az értekezlet elhúzódása miatt ezt lefújták. Én ezután fél 5 körül egyedül mégis útnak indultam, és nem bántam meg 🙂
Bakonybéltől a P+-on volt tervezve a túra a hegyen keresztül, de én a késői indulás miatt a gyorsabb K+-t választottam, a kb 6.5km-re levő tóhoz így hamar megérkeztem. A tó valóban hasonlít az Erdélyi Gyilkos-tóhoz, szerencsére szép napos idő volt, így volt idő a látványban gyönyörködni. A tavat megkerültem és utána indultam el visszafelé, de mivel ott volt a közelben a Bakony legmagasabb hegye a Kőris-hegy és egy túratársam blogján olvastam is róla, csak nem hagyhattam ki 🙂. Szóval visszafelé az Emil-réti elágazásnál Észak-kelet felé vettem az irányt a Kőris-hegy felé egy jelzetlen tanösvény félén. Eleinte kellemesen folyamatos volt az emelkedő, majd az egyre sűrűsödő szintvonalak éreztették hatásukat 😓, de végül még épp naplemente előtt felértem a hegyre. Bíztam benne, hogy a kilátóból jó lesz a kilátás, és akkor a naplementét még meg is várom, de volt némi csalódás, mert pont Nyugat felől magasodott a kilátó fölé a lokátorállomás, ráadásul a kilátó nyugati oldalán egy rácsos izé takarta a kilátást, így a napnyugtát nem vártam meg. A lokátortól függetlenül viszont Kelet felé szuper volt a kilátás 😀
Elindultam lefelé, Bakonybél felé a lehető legrövidebb utat választottam, ami jellemzően a K- volt, egy helyen rövidítettem egy erdészeti úton keresztül, ami jól bevitt az erdőbe. Ekkor már kezdett sötétedni, és lefelé menet az úton látott sötét foltok arról árulkodtak, hogy nem vagyok egyedül, szerencsére nem medvék, hanem vaddisznók 🐗 voltak és, ahogy meghallottak, eliszkoltak az ellenkező irányba. A fejlámpát kb az utlsó 2 kilométeren kellett feltenni, ami szerencsére mindig nálam van, ha véletlenül ad-hoc esti túrára kerülne sor 😉
Útvonal: - klikk ide -
A bakonybéli kihelyezett vezetői értekezletünk után délutáni túrát szervezett egyik kollégám a Hubertlaki-tóhoz (Bakonyi Gyilkos-tó), azonban az értekezlet elhúzódása miatt ezt lefújták. Én ezután fél 5 körül egyedül mégis útnak indultam, és nem bántam meg 🙂
Bakonybéltől a P+-on volt tervezve a túra a hegyen keresztül, de én a késői indulás miatt a gyorsabb K+-t választottam, a kb 6.5km-re levő tóhoz így hamar megérkeztem. A tó valóban hasonlít az Erdélyi Gyilkos-tóhoz, szerencsére szép napos idő volt, így volt idő a látványban gyönyörködni. A tavat megkerültem és utána indultam el visszafelé, de mivel ott volt a közelben a Bakony legmagasabb hegye a Kőris-hegy és egy túratársam blogján olvastam is róla, csak nem hagyhattam ki 🙂. Szóval visszafelé az Emil-réti elágazásnál Észak-kelet felé vettem az irányt a Kőris-hegy felé egy jelzetlen tanösvény félén. Eleinte kellemesen folyamatos volt az emelkedő, majd az egyre sűrűsödő szintvonalak éreztették hatásukat 😓, de végül még épp naplemente előtt felértem a hegyre. Bíztam benne, hogy a kilátóból jó lesz a kilátás, és akkor a naplementét még meg is várom, de volt némi csalódás, mert pont Nyugat felől magasodott a kilátó fölé a lokátorállomás, ráadásul a kilátó nyugati oldalán egy rácsos izé takarta a kilátást, így a napnyugtát nem vártam meg. A lokátortól függetlenül viszont Kelet felé szuper volt a kilátás 😀
Elindultam lefelé, Bakonybél felé a lehető legrövidebb utat választottam, ami jellemzően a K- volt, egy helyen rövidítettem egy erdészeti úton keresztül, ami jól bevitt az erdőbe. Ekkor már kezdett sötétedni, és lefelé menet az úton látott sötét foltok arról árulkodtak, hogy nem vagyok egyedül, szerencsére nem medvék, hanem vaddisznók 🐗 voltak és, ahogy meghallottak, eliszkoltak az ellenkező irányba. A fejlámpát kb az utlsó 2 kilométeren kellett feltenni, ami szerencsére mindig nálam van, ha véletlenül ad-hoc esti túrára kerülne sor 😉
Útvonal: - klikk ide -
Kapcsolat