Less Nándor emléktúra

Újabb október, újabb Less Nándi túra, ezúttal is a 64 km-es távot választottam. Szombatra szép időt jósoltak és bár reggel volt némi szitálás, a tizenpár fokban pólóban indultam útnak.

Elsőként rajtoltam 6:00-kor, Cserépvárajláig még bőven kellett a fejlámpa, főleg az erdőben. A szitálás szép lassan abbamaradt, állítólag még a Nap is felkelt menet közben. A környező hegyek teteje felhőbe burkolózott, nem volt sok esélye a napos időnek.

Az oszlai tájháznál energiapótlás közben az Ódor tetejét vizslattam, már amennyi látszott belőle. Az alacsony szintű felhők között szép képet lehet majd készíteni fentről - gondolattal tovább is indultam, az Ódort a szokásos módon az Egres felől kellett támadni (először). Már menet közben kiderült (nem az ég), hogy nem lesz itt semmilyen csúcsfotózás, a magasság emelkedésével egyre ködösebbé vált a légkör, szitálással együtt természetesen.

Na, majd a Három-kőről vagy a Tar-kőről már milyen szép lesz a kilátás - gondoltam még ekkor. Hát persze, nem kevésbé volt felhőben ez a terület sem, Három-kőre felérve megláttam egy embercsoport sziluettjét a ködbe veszve, pedig nem is voltak túl messze. Kilátásra nem volt kilátás, így meg sem álltam, az ellenőrzőpont úgyis a Tar-kőn volt, nyilván onnan se lehetett látni semmit, pedig szeretek ott bámészkodni.

Tar-kőről lejövet, úton a második Ódor kör felé itt-ott mintha napsütötte területeket láttam volna a távoli hegyek oldalában, de lehet, hogy csak hallucináltam 😵. A második Ódor kör a PL jelzésű dzsungelen keresztül vitt, már sötétedett, kellett megint a lámpa, már nem volt odafent köd, viszont kilátás sem, más okból.

Az Ódor után még Bükkzsérc mellett a Nyomó hegy volt hátra, majd a cél Cserépfaluban. A távot szintidőn belül, 14:35 alatt abszolváltam, 2 perccel gyorsabb voltam, mint tavaly 😎.

Útvonal: - klikk ide -

Tovább >>

Pelikán teljesítménytúra

A 2024-es Pelikán túrára elcsábítottam a bátyámat is, de ő nem nagyon szeret gyalogolni, ezért az 50-es táv bringás változatán indultunk. Az útvonal tök ugyanaz volt, mint tavaly a gyalog 50-en, igazából a térkép és az útvonalleírás is tök ugyanaz volt, annak minden nüanszával együtt 🤔.

Szerencsére szép idő volt egész nap, mivel többnyire földutakon és füves mezőkön keresztül vitt az utunk, nem az országútival indultam, hanem a régi montival, aminek a súlya legalább 2 tonna, az országúti után. Egyes helyeken alaposan meg is izzasztott a terep, néhol a traktorok által mintásra taposott utakon (amit gyalog is utálok), néhol a hepe-hupás füves mezőkön keresztül, simán produkáltam 170-es pulzust 13km/h-ás sebesség és nulla szintemelkedés mellett 😂.

Sorban gyűjtöttük a pecséteket, a nem őrzött pontok is ugyanott voltak, mint tavaly és ugyanazok voltak a kérdések is, az elsőt kivéve, mert kaptunk az itiner mellé egy kivágott kis csík papírfecnit, amin volt egy plusz kérdés az árvízvédelmi támfalon levő táblával kapcsoaltban, persze a választ nem volt hová írni, mert az itineren nem volt ilyen rubrika, de ezen a túrán már nem akadunk fenn az ilyesmin 😉. Szóval a beírós feladatok válaszait már nyomtam fejből, kivéve az utolsót, mert a vízipólós születési dátumára nem emlékeztem, ettől függetlenül persze rendesen végigjártuk az utat.

A túra végén már eléggé éreztem a lábaimat, tisztára olyan volt, mintha vagy 2000 métert másztam vola, pedig még 100 sem volt.

Útvonal: - klikk ide -

Tovább >>

Vadrózsa teljesítménytúra

A nyár utolsó tt-je érkezett el szombaton, a Vadrózsa, ahol újfent az 50-es távon indultam. A múlt heti Bazalt óta a hőség épp semmit sem engedett, szóval nem számítottam sok jóra, bár most hoztam magammal sókapszulát.

Reggel korán rajtoltam, ahogy szoktam, jó idő volt még, az első ellenőrzőpontokat rendben letudtam. Szurdokpüspökin kulacstöltés, feltankolás után nekiindultam a Muzsla mászásnak. A következő vízvételi lehetőség itt is 12 kilométerrel arrébb volt, jóval a Muzsla után. A mászás közben azért már melegedett az idő, jól haladtam, bár a teteje felé közeledve már belassultam, de jól éreztem magam.

A csúcs után a nyergen volt az ellenőrzőpont, itt benyomtam egy sókapszulát, majd megindultam lefelé. Ez a lejtmenet semmivel sem volt jobb, mint tavaly. Nem volt meredek vagy ilyesmi, csak széthagyott favágó törmelékkel volt tele az egész szurdok, a gépekkel keresztbe-kasul átszelték az erdőt, nem volt könnyű egy konkrét ösvényt követni és a jelzést sem volt nehéz szem elől téveszteni. A Prédikáló-tető ellenőrőzponton volt végre víz, kajáltam nutellás és zsíroskenyeret, ittam is jó sokat, volt iso-s lötty is, azzal töltöttem fel a kulacsot, ami így visszagondolva nem volt túl jó ötlet.

Ezután következett a hírhedt János-vári meredek lejtmenet, de most is hevederrel biztosították, így szépen le tudtam ereszkedni esés nélkül. Leértem megint Szurdokpüspökibe, előtte az Eszter forrásnál feltöltöttem a kulacsot forrásvízzel, bár a még benne levő maradék iso-t nem öntöttem ki, csak felhígítottam. Következett a Nagy-hársas, tavaly itt kezdődtek a gondjaim és ez most sem volt másként, pedig ránézésre nem egy rettenet nehéz emelkedő. Melegem volt, nagyon szarul voltam és nagyon bántam, hogy nem tiszta vizet tettem a rohadt kulacsba, mert annak a vacaknak már minden kortya rosszul esett, ráadásul eléggé szar íze is volt.

Attól az iso-s szartól nem voltam éhes, pedig ennem is kellett volna, alig volt bennem erő. Nagy nehezen felértem a csúcsra, nem volt ott feltételes ellenőrzőpont, ahogy tavaly sem, de innen már csak lefelé kellett menni, csak kisebb bütykök voltak a szintben. Rózsaszentmárton határában a pincéknél volt az utolsó ellenőrzőpont, itt végre kiborítottam a kulacsot és tiszta vizet tettem bele, az már jobban esett. Volt még innen vagy 4 kilométer, nekem meg már csak kb. 1 órám maradt a szintidőből, ráadásul innen végig aszfalton a falun keresztül vitt az út, amit alapból is utálok. A 4 kilométer alatt szinte az egész 1,5 liter vizet elkortyoltam.

Végül a szintidő előtt 10 perccel sikerült beesni a célba, és megint nem tudtam enni a paprikás krumpliból, egy falat nem ment volna le a torkomon. Szóval az iso-s löttyöt hanyagolom a kulacsból, legfeljebb bögréből lehet inni 1 adagot, de nem folyamatosan. Persze azt sem tudom, hogy milyen arányban volt keverve, lehet, hogy túl sok por volt benne, na mindegy, ebből is tanultam. Elgondolkodtam ezután a gyenge teljesítés után, hogy hogy a frászba' csináltam meg a Kiss Péter 57-et ettől sokkal több szinttel és sokkal jobb átlaggal... hát úgy, hogy nem 35, hanem csak 5 fok volt kb. ami sokkal jobban bejön nekem. Azért remélem szombaton az Eger Csillagán már nem lesz ilyen rohadt meleg.

Útvonal: - klikk ide -

Tovább >>