Tisza-tó kör
Régóta terveztük már a bátyámmal a Tisza-tó körbetekerését, amire most végre sikerült sort keríteni. Nyáron a dög melegben semmiképpen sem akartuk, csak ősszel, végül november 9-én sikerült neki helyet szorítani és még éppen tök jó időnk volt. A kocsit a kerékpáros centrumban akartam letenni, de nem volt nyitva, azt gondolták, hogy vége van a szezonnak? Végül valahol a város közepén cseréltük le a 4 kereket kettő-kettőre.
11 óra körül indultunk el, szép napos idő volt, de kellett a bringára a meleg, hosszú öltözet, főleg a kesztyű, mert kb. 6 fok volt. Eleinte nem nagyon találkoztunk bringásokkal, de később, már inkább a kör második felében felélénkült a forgalom. Füredről Poroszló irányába, az új bringaúton indultunk, erre még én sem jártam korábban. Poroszlónál kanyarodtunk rá a gátra, ahol minden becsatlakozó útnál ki volt rakva a tábla, hogy belépés csak vízügyes engedéllyel vagy kerékpárral. Ehhez képest percenként kerülgettük a kocsikat, de kötve hiszem, hogy a vízügyesek vagy a hétvégi pecások böhöm nagy Lexus, BMW meg mittudoménmilyen látványterepjárókkal járnának, valószínűbb, hogy csak paraszt módon rövidítették az útjukat. Menet közben sok vízimadarat láttunk a tóban, a part mentén futó cölöpök vagy bóják, mint őrposztok szolgáltak a különféle madarak számára, akik onnan vizslatták, hogy mi történik a környéken. Élénk volt a daruforgalom is, úgy terveztük, hogy a kör után hazafelé a hortobágyon még megállunk darvakat fotózni, de ez végül elmaradt, mert addigra besötétedett, vasárnap meg tejfelködre ébredtünk és csak a hangjukat hallottuk.
Visszatérve a körhöz, Kiskörénél nem mentünk ki a közútra, hanem a bringaúton, az erőművön mentünk át a Tiszán. A korábbi években néhányszor hazatekertem Martfűre, aminek az útvonala a Tisza-tó déli oldalán vezetett és elsőre itt az erőművön keltem át a folyón, de az még akkor az ősrégi betonlapokkal volt burkolva, a lapok között 5 centis résekkel. Örömmel fogadtam, hogy az egészet telibeaszfaltozták, úgyhogy nem döcögtek a bringák, az én országútim legalábbis, a bátyám teleszkópos montijának az sem kottyant volna meg 😃. A Tiszán átkelve már ismerős szakaszon folytattuk az utunkat visszafelé. A tó partján nagyon sok új építésú vendégházat (konténerházak) láttunk, ezeket lehet bérelni, de volt olyan, amelyiken eladó tábla fityegett. A kész házakon kívül még egy csomó helyen dolgoztak gépekkel a kiépített közműcsonkok mellett. Úgy látszik, hogy előbb-utóbb a Tisza-tó is a Balaton sorsára jut, az egészet le fogják uralni a pénz(éh)es, sznob, politikushaver senkiháziak, az átlagember meg ott sem fog már tudni lemenni a partra sehol 😠.
Még világosban, fél 4 körül értünk vissza a kocsihoz, a körünk 66 kilométer lett, a tiszta kör 64km, amiről egyébként előtte ketten kétféle távot ismertünk és egyik sem a 64km volt 😆.
Útvonal: - klikk ide -
) előtt volt egy vasúti híd, az alatt vitt át a jelzés a főút mentén, de olyan iszonyú szűk volt, ráadásul kanyarban, hogy amikor kocsi jött, hozzá kellett simulni a falhoz, hogy ne üssön el, szóval bekaphatja, aki ide rajzolta azt a S+ jelzést... 🤬
