VérKör teljesítménytúra

A Tortúra 65 után újabb szintlépésre szántam el magam ebben az évben, egy túrablogon olvastam már többször a VérKörről, így, amint lehetőség volt rá, beneveztem és onnan már nem volt visszaút 😀. Kicsit persze riasztott az az ismeretlen 77km, szó szerint tök ismeretlen terepen, hiszen a Vértesben még soha nem jártam, de készültem, ezt megelőzően már 7 teljesítménytúrán és 1 geogo túrán voltam ebben az évben. Riasztott kicsit a távolság is Oroszlányig, végül Anyunál aludtam, onnan "csak" 2,5 óra volt az út.

Időben, kb. fél 6 körül megérkeztem Oroszlányra, a túra bázisaként szolgáló Krajnyik "Akác" András sportcsarnokba. Az itiner átvtele után maradt még idő azt olvasgatni, bámészkodni, a tömegrajt 6:00-kor érkezett el, amit itt Nándi Bükki Kihíváson használt légkürtje helyett egy tehénkolomp jelzett. Ekkorra már sorbaálltunk, az indítás gördülékenyen ment, 1-2 perc alatt kint is voltunk a terepen, azaz a városban. Reggel kellemes hűvös idő volt, pólóban indultam el, nem is vittem felsőt, mert tudtam, hogy hamar melegem lesz.

A városban - meg még igazából egy jó darabig - nem nagyon kellett a térképet nézni, mert a tömeg vitt magával, igazából itt mindenki jobban ismerte nálam az utat 😎. A félrenavigálás esélye kicsi volt, ráadásul ezen a tt-n csak 1 táv van, így azok sem kavarják össze az embert. A várgesztesi ellenőrzőpontot 8,5 kilométernél hamar elértem, pecsételés után robogtam is tovább. Különlegessége ennek a túrának, hogy az ellenőrzőpontokra a nevezéskor lehetett választani frissítőt, csokit, gyümölcsöt, innivalót (vizet mindenhol lehetett vételezni).

A második ellenőrzőpont Szerntgyörgyvárnál, 21,7 kilométernél volt. A terep többnyire száraz volt, csak néhány mélyebben fekvő részen voltak tócsák az erdei utakon, teljesen más itt a talaj szerkezete, sok helyen homokos, amiben szárazon sem igazán lehet haladni. A szintidő 18 óra volt, ehhez kb. 4,4-es átlagot kellett hozni, így azt is folyamatosan figyeltem, de még itt az "elején" bőven 5,5 km/h felett voltam. A harmadik ellenőrzőpont Gánton volt 31 km-nél, ahol még kávéval is kínálták a túrázókat, de elég sokan vártak rá, és, bár az időmbe bőven belefért volna, de messze volt még a vége, és még ugye nem volt tapasztalatom, hogy a hosszú táv végét hogyan fogom bírni, szóval most kihagytam a koffeinkúrát.

Egyre csak melegedett az idő, tűzött a Nap, és így tavasszal még a fák sem adnak túl sok árnyékot, izzadtam, mint a ló, itt elég vacakul éreztem magam, jól esett Csákváron 41 kilométernél egy kicsit megpihenni, itt a választott frissítő mellett hot-dogot is kaptunk. Azt tudom magamról, hogy eléggé szarul hidratálom magam, itt is ez volt a probléma, nincs olyan ivócsöves kulacsom, így mindig meg kell állni, hátizsákot levenni, satöbbi-satöbbi. Ezen a szakaszon ért el a mentális mélypont is, de Csákvár után jobban odafigyeltem az ivásra, így egyre jobban éreztem magam. Az útvonalon itt is elég sok helyen volt fakitermelés. Az úgy látom, tájegységtől függetlenül egységes ebben az országban, hogy a törmeléket szanaszét hagyjuk, a túrautat a nagy gépekkel szétbarmoljuk, aztán úgy hagyjuk 🤨.

53,2 kilométernél volt a következő, Új-osztási ellenőrzőpont, ahol tapssal köszöntötték az érkező túrázókat. Ezután már az utolsó őrzött pont következett Csákányospusztánál (59,4 km), majd a Somló ABC-nél (69,5km) kódot kellett felírni. Valahol Vértessomló előtt sötétedett rám, olyan fél 8 körül kapcsoltam lámpát. Vértessomlótól már csak 7 kilométer volt hátra, de ezt már nagyon nem akarták a lábaim, alig vártam, hogy beérjek a célba. 21:40 körül meg is érkeztem a sportcsarnokba, ahol ugyancsak tapssal köszöntötték az érkezőket, a sikeres teljesítésért egy csodaszép érem és megannyi gratuláció is járt, ami irtó jól esett 😍. A célban lehetett fotózkodni egy különleges finisher trónon is, ilyet sem láttam még egy túrán sem, szuper volt 😊.

A túra végig nagyon jó hangulatú volt, minden ponton kedves, vidám pontőrökkel, és az erdőben megbúvó fotósokkal. A túrát végül 5,1 km/h-ás átlaggal teljesítettem, amire még csak gondolni sem mertem az indulás előtt, jövőre újra ugyanitt! Persze jobban kell figyelnem a hidratálásra, meg talán az elején sem kell annyira rohanni.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: VérKör teljesítménytúra :: VérKör teljesítménytúra

Tovább >>

Bükk Kapuja geogo túra

Április 6-án Vérkör, én meg március 9-én túráztam utoljára a Mátrahegy tt-n, így valamit mindeképpen szerettem volna előtte csinálni a hosszú hétvégén. A geogo túrák között böngésztem, és, mivel a Bükk van hozzám a legközelebb, ahol némi szintet is össze lehet szedni, onnan válsztottam a Bükk Kapuja 35-öt.

A túrát a Bükk Déli Kapuja Látogatóközpontnál kezdtem a kiírás szerinti irányban, azaz a Millenniumi kilátó volt az első ellenőrzőpontom. Szép napos idő volt, esőre nem, sárra azonban számítottam az előző napok időjárása miatt. Az első keményebb mászás a Kis-Farkas-kő felé vezetett, persze, csak miután megtaláltam, hogy hogyan is lehet oda feljutni. Se jelzés, se útjelző tábla, de még az ösvény is csak halványan látszott, a térképet lestem, hogy kb. hol is vagyok 😄.

A hegyről nem visszafelé mentem le, ahogy az útvonal jelzi, hanem továbbmentem Észak felé, úgyis ott kellett újra elkapni a túrautat, és a másik oldal nem is volt olyan meredek. Inenn hosszú, de nem vészesen meredek emelkedő vezetett a Belvács-rétig. Az út mentén szinte végig fakitermelés nyomai látszottak, egy szakaszon éppen dolgoztak is, a Belvács-rét is inkább hasonlított egy fatelepre, mint rétre.

Lejtmenet után egyből újra emelkedni kezdett az út, a KSH pihenőháztól felfelé egyre inkább ismerőssé vált az út, emlékeztem rá, hogy egy széles dózerútra visz fel, aminek a mentén egy bazi nagy farakás volt még tavaly, már nem is emlékszem, hogy melyik túrán. A gyanúm beigazolódott, egy jelzés mögött az út végén ott volt a kb. 4 méter magas farakás, megkerülni sem volt egyszerű, nem igazán volt kitaposott ösvény. Innen még az Odvas-Bükk-tető oldaláig emelkedett, majd a Völgyfő-házig lefelé.

A ház után az útkanyarulatban végre lehetett kulacsot tölteni a Szent-Erzsébet forrásnál, kellett is a folyadékpótlás, mert már eléggé melegem volt, a magammal vitt 1,5 liter vízből sem maradt sok. Ezután Ódor mászás jött a PL jelzésen. Legendás dzsungelösvény ez, gyalog is alig járható, főleg nyáron, valami idiótának meg eszébe jutott, hogy ott motorral fog átmenni. Már a végén jártam, ahol kiszélesedik és kissé lefelé tart, ott jött szembe egy motoros, persze, azon az enyhe emelkedőn is csak kínlódott, húzta a gázt, mintha az élete múlna a rajta, a motor bőgött, meg füstölt, mint az állat, de gyalog gyorsabban haladt volna. Ráadásul ez egy jelzett túraösvény természetvédelmi területen, szóval anyádat, a turistaút nem motokrosszpálya! Rendszám persze nem volt azon a szaron. De azért jót röhögtem, mikor fent az Ódoron meghallottam, hogy jön visszafelé a gyökér, mert nem tudott átmenni a keskeny ösvényen 🤣.

Egész nap nem találkoztam senkivel, de az Ódor környékén már voltak más túrázók is, onnan lefelé, a Hór-völgyben meg már egész sokan voltak. Az Ódorról lefelé a KL-en vitt az utam, a strava szerint az 4th overall lett 5:50-es idővel, hát lefelé jobban lehet ott haladni, na :D Lent a völgyben még az Oszlai tájháznál volt ellenőrzőpont, ez egy megszokott zsíroskenyér lelőhely, de most nyilván nem volt ott semmi 🤨. Innen a látogatóközpont előtt azért még felvitt a Suba-lyukhoz, rég voltam már itt, de emlékeztem, hogy durvább, mint a Balla barlangi kaptató. A barlangot kihagytam, mert valami nyavajgós család volt bent és nem igazán voltam rájuk kíváncsi, így a lejtmenetet is letudva, már csak be kellett csorogni a célba.

Útvonal: - klikk ide -


Gyalogtúrák :: Bükk Kapuja geogo túra :: Bükk Kapuja geogo túra

Tovább >>

Mátrahegy teljesítménytúra

Tegnap ismét a Mátrában jártam, a Mátrahegy teljesítménytúra 40 km-es távján. Az időjárás előrejelzés szerint szép napos idő volt várható, na persze.

Attól nem tartottam, hogy ezúttal nem lesz sár, de a rajt utáni emelkedés során hamar kiderült, hogy a napsütésből sem lesz semmi. Galyatető felé haladva a múlt heti bükki túrához hasonlóan újfent ködbe veszett a mezőny, a csúcshoz közeledve azonban mintha tisztulni kezdett volna, a turistacentrumhoz felérve, ahol frissítőpont volt, még a csúcson levő kilátót nem lehetett látni, de néhány perc múlva már, ha halványan is, de megmutatta magát.

Lefelé fokozatosan tisztult az idő, de a hőmérséklet érezhetően alacsonyabb volt, kicsit fázott a kezem, de lusta voltam megállni és előszedni a kesztyűket, alacsonyabban úgyis melegebb idő volt. Parádsasvártól kisebb hullámzást követően kezdtük meg a második mászást a Kékes felé. Nem volt már köd, és a felhőzet is elvékonyodni látszott, itt-ott ki tudott sütni a Nap, ami már nagyon jól esett a kis zűrzavaros lelkemnek. Persze, bármilyen időben megyek, olyan nincs, hogy az időjárás miatt adjam fel, vagy el se induljak egy túrán, de a rossz idő csak rányomja a bélyegét az ember hangulatára.

A Kékest a Pisztrángos-tó felől, a K+, K- kombón közelítettük meg, ahol a Téli Mátra M és XL is visz, a csúcs közelében volt még néhány hófolt a pénteki "rendhagyó" havazásból. A csúcs eléggé szeles volt, és emiatt hideg is, a Tető étteremben gyors csekkolás után el is indultam lefelé, elég jól haladtam, kivéve a köves, meredek részeket. Mátrafüredet elérve már csak 4-5 kilométer volt hátra, és a januári Téli Mátrás emlékeimet elővéve láttam is előre, hogy azon a Z- jelzésen milyen szép, tiszta és könnyen járható lesz az ösvény 🤔 Jól emlékeztem, most is dagonya volt benne bokáig érő vízzel, annyi volt a küönbség, hogy most nem volt ott körülöttem másik 300 túrázó, meg az út végén nem jobbra a kőbánya felé, hanem balra már Gyöngyössolymos felé kellett fordulni.

Haluskás után már csak a Csáki-tető oldalában kell(ett volna) menni, de a műútról letérve, a Z+ elején az egész ösvény teljes szélességében állt a víz, így az egyel lentebbi, jelzés nélküli úton kerültem meg a dombot, ez valamivel szárazabb volt. A célba 9:12-es idővel érkeztem meg (4.8 km/h), a tavalyi 10:35-tel szemben.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Mátrahegy teljesítménytúra :: Mátrahegy teljesítménytúra

Tovább >>