Decathlon Mátra teljesítménytúra

Valamikor 10 éve vettem részt a Decathlon Mátra túrán, akkor a 25km-es távon, most hétvégén az 50-esen indultam. A rajt/cél a Sástói kempingben volt, reggel kellemes ködös idő volt, a kocsit a kalandparkban tettem le.

Már a rajt után látszódott, hogy jóval több a sár, mint a nemrég teljesített Mátrai Csillagokon, a Kozmáry-kilátó felé már bepiszkoltam a frissen tisztított bakancsot. Az 50-es távon is elég sokan indultak, így a kilátó felé vezető keskeny ösvényen sokan összejöttünk. A kilátó után megcéloztuk a Kékest, ezúttal a piros jelzésen, de kb. félúton kitérve Kis-kő felé (szerencsére nem kellett lemenni a Markazi várhoz 😉).

Kékes után újfent a sípályán vitt lefelé az utam, jóval nagyobb volt a fű, mint a MCSÉT-en, így inkább a szélére, a köves részre szorultunk, ami annyira nem tetszett, viszont világosban azért mégis haladósabb volt. Mátraházán nem volt ellenőrzőpont, a Hatökör ura nevű elágazás felé kellett továbbmenni, még mindig lefelé. Innen már jóval sárosabb volt az út a hegy északi oldalán, az elágazásnál vált szét az 50-es és a 25-ös táv.

A következő tüske a szintrajzon Galyatető volt, majd Mátraalmásig megint lefelé, itt valamivel barátságosabb volt a terep. Nem volt dögmeleg, meg nem is tűzött nagyon a Nap, de azért az emelkedőkön párologtattam rendesen. Vettem végre egy ivócsöves kulcsaot, így egyszerűbbé téve a hidratálást, bár ez a túra éppen egy csomó településen átmegy, ahol mindig tudtam a kutakról bögréből inni, a kulacsot meg tartogathattam.

A következő ellenőrzőpont Mátraszentimrén volt, persze közben a Galyavári rettenettel, az, de nem hiányzott már megint... Szentimrétől már szinte csak lefelé tartottam, kisebb-nagyobb huplikkal, meg a végén a nagyon nem várt Lajosházával és a S4 jelzéssel felfelé, már Sástó felé. Olyan is volt az út, mint sejtettem, itt-ott gyakorlatilag járhatatlan, főleg az emelkedés elején, ahol a jelzett úttól 10-20 méterre letérve sikerült olyan helyeket találni, ahol nem akartam folyton lecsúszni a patak irányába. Ráadásul itt már mindenféle táv túrázói megfordultak, a rövidek is, így aztán volt ki szétdagonyázza az egész utat. A SO jelzést elérve már lankult legalább, Farkas-kúttól meg már szintben, enyhe lejtővel estem be a célba.

A célban volt egy nagy sátor, ahol lehetett "frissíteni", amolyan önkiszolgáló módon zsíroskenyér és társai meg mindenféle szörpök voltak, megfordult már itt előttem párszáz ember, annak megfelelően is nézett ki a hely, zsíroskenyérre ekkor már nem fájt a fogam (menet közben azért jól esett volna, de ott meg csak ilyen apró nápolyik voltak), szóval nem is töltöttem itt sok időt. A kocsihoz visszafelé időben már ugyan ment a libegő, de csakazéris' gyalog mentem vissza a kalandparkba, fel azon az átkozott lépcsőn... ☠

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Decathlon Mátra teljesítménytúra :: Decathlon Mátra teljesítménytúra

Tovább >>

Bükkinyúlsz teljesítménytúra

A 7. Bükkinyúlsz túrámon (ami az 1+6. rendezés 🙂) a tavalyihoz hasonlóan a 60-as távon indultam. Most is korán érkeztem, hogy 6 óra körül el tudjak indulni, ráadásul most szuper Bükkinyúlsz logós pulcsikat is gyártottak, néhány darabot, amit a rajtban lehetett megvenni, nem a nevezéskor, így ott toporogtam már a pultnál, amikor még ki sem hozták a dobozt. Sikerült elsőként gyorsan félrerakatni egy M-es méretet és már készen is álltam a rajtra. 6 óra előtt volt néhány perccel, de gondoltam bepróbálkozok az indulással, úgysem múlik semmi azon a pár percen, el is engedtek, elsőként rajtolhattam, végre elmondhattam magamról, hogy első vagyok egy TT-n... persze, ez csak az első ellenőrzőpontig tartott ki, főleg, hogy a Millenniumi kilátó felé a faluból felvezető utat mindig elnézem, most is sikerült 😂.

Már itt is hót sár volt minden, a kilátótól lefelé csúszott, mint az állat, már itt elkezdtek előzni a túratársak. Párás, felhős, nyirkos idő volt, de legalább nem esett, cserébe az Ördögtorony felé vezető úton a magas, vizes fű hamar eláztatta az elvileg vízhatlan bakancsomat. A S- jelzésen tartottam Kács felé, egyre több víz volt a bakancsban, pedig folyton a pocsolyákat lestem, a fű miatt elég nehéz volt őket észrevenni, elkerülni. Annyira elmerültem a dologban, hogy nem vettem észre, hogy letér a jelzés jobbra és persze most senki sem volt mögöttem, hogy szóljon. Sikerült vagy 300 métert mennem potyában, mire észrevettem, hogy rossz az irány. Visszaérve a helyes útra, tisztult a terep, nem volt már fű, így egy kicsit tudtam gyorsítani, visszahozandó az elveszített időt.

Kácsra beérve leültem egy nemtudommire, hogy kicsavarjam a zoknikat, nem húztam szárazat, nem láttam sok értelmét, úgyis vizes lesz - gondoltam. Kács után a Latorvár következett, az emelkedő és a domb teteje is fullon volt - vizes - fűvel, a tetőn ismét zoknit csavartam, majd felkészültem lelkileg a meredek (sáros?) lejtőre, a szúróbélyegző most nem a tetőn, hanem lejjebb az útelágazódásnál (😆) volt. Békénypuszta és Kisgyőr között a Nagy-Dobrák-tető és egy másik névtelen dombot kerülve meggyűlt a bajom a sárral, irtó nehezen jutottam fel, majd le is, ráadásul figyelnem kellett azt a bizonyos eltévedős legelőt is, de most határozottan másfelé vitt a track, mint tavaly, azt figyeltem, így nem gabalyodtam bele a villanypásztorba sem.

Kisgyőrben a kocsmánál zsíroskenyeres energiapótlás, majd a Kőlyuk-galya felé vezető hosszú emelkedő jött. Az emelkedő egyes szakaszai nagyon csúsztak, sokkal több energiát vitt el az egyensúlyozás, visszacsúszkálás, mint a sima felmenetel. Innen egy hosszú hullámzó szakasz következett, lassan a Nap is kisütött, esőnek nem volt jele, már a bakancsom is egész jól megszáradt. Répáshutára beérve egy társaság babgulyást főzött a falu közepén, invitáltak egy tányér levesre meg némi rövidre, előbbit az időszűke, utóbbit is az időszűke miatt nem fogadtam el, de nagyon kedvesek voltak 😊 Ráadásul a falu határában a szokott helyen volt a következő ellenőrzőpont, szintén zsíroskenyérrel, a pont után még persze fel kellett menni a Balla-barlanghoz is, ahol alig találtam meg a szúróbélyegzőt, mert a tábla túlsó szélére tették.

A Katalin-völgyi dzsungeltúra után a Hosszúvölgyi elágazás felé vitt tovább az utam, és menet közben már megdörrent az ég, és nemsokára eleredt az eső, de úgy rendesen. Sűrű erdőben jártam épp, olyan sötét lett, hogy alig láttam valamit. A sűrű növényzet egy ideig felfogta az esőt, de amikor ritkult, muszáj volt beöltöznöm, persze, volt aki pólóban meg rövidnadrágban ment tovább, nekem nem volt kedvem bőrig ázni. Kb. 10 perc múltán elcsendesedett az eső, a Hosszúvölgyi ellenőrzőpont után el is állt, gyorsan levettem az esőkabátot, mert az Ódor mászásra meleg lett volna. Az Ódor felé tartó "aszfaltos" úton kicsit kiléptem, éreztem, hogy most nem fog menni az emelkedő egymenetben, nem is ment, vagy kétszer meg kellett állnom. Az Ódor frissítés után már csak a végső lejtmenet volt hátra, jó sáros utakon persze.

Most valahogy nem aggódtam a szintidő miatt, mint a Vidróczkin, pedig elégé ki lett centizve a vége, 14 percem maradt a 14 órából, de sikerült, az a lényeg 😍.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Bükkinyúlsz teljesítménytúra :: Bükkinyúlsz teljesítménytúra

Tovább >>

Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra

A hétvégén második alkalommal indultam a Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúrán, a 40-es távon. A tavalyi emlékeim eléggé élesek erről a túráról, emlékszem, hogy a 10 órás menetidőből elég sokat töltöttem káromkodással az istenverte sár miatt, és most sem számítottam sokkal jobb terepre, mert a Mátrát is szépen megöntözték az elmúlt napokban.

Tanulva a tavalyi rajtolás körüli anomáliákból, most jóval korábban érkeztem, felvettem az itinert és ott voltam az indítóasztalnál már vagy negyed órával 19:00 előtt. Az itinerfelvétel és az indítás most is szerencsétlenül volt elhelyezve az udvaron, de legalább az első 10 rajtolóban lehettem, így nem torlódott fel a sor előttem a Sár-hegy egynyomtávos ösvényén. A dugót sikeresen elkerülve konstatáltam, hogy most még patak sem folyik az emelkedőn lefelé, így egy egész kellemes bemelegítő mászásban volt részem.

A Szent Anna kápolna után kiszélesedett az út, Mátrafüredig ezen a szakaszon volt némi sár, foltokban állt a víz az úton, de abszolút járható volt. Mátrafüred környékén kezdett sötétedni, a falut elhagyva, a Kékes mászás megkezdésekor kapcsoltam lámpát. A Kékes-menet szerencsére sármentes volt, még jó, a sziklás terepen, fél 11 körül értem fel, majd a sípályán át 30 perc múlva már lent is voltam Mátraházán. A lejtmenet közben láttam 1-2 villámot szemből, Nyugat felől, de a hangja nem ért el, jó messze lehetett.

Mátraházáról tovább ereszkedtem Mátrafüred felé, éjfél körül felkelt a Hold, nagyon szép volt ebben a pillanatban 🌔, bár a fák miatt nem lehetett túl sokat látni belőle. Mátrafüreden a Kozmáry-kilátó felé tartva nagyobb csoportokban jöttek szembe fiatalok, akikről elsőre nem tudtam eldönteni, hogy bulizók-e vagy túrázók. Közelebb érve láttam némelyiküknél túrabotot, aztán az ellenőrzőponton mondták, hogy a 15-ös táv indulói voltak. Ez kb. fél 1-kor volt, fogalmam sincs, hogy mikor rajtolhattak (21 óráig lehetett), ha még csak itt jártak 10 kilométernél. Na mindegy, végülis belefért az idejükbe, meg jó idő is volt, szóval miért ne? 

Sástó felé indultam, ahol tavaly meggyűlt a bajom a mocsaras szakaszokkal, de meglepődtem, hogy most nem volt itt dagonya, és még az ellenőrzőpontot is elsőre megtaláltam 😆. A következő bajos szakaszom a Lajosháza felé vezető S4 volt, ami nem csak bazi meredek, de tavaly végig dagonyás volt, akkor kb. fél óra kellett ahhoz a másfél kilométerhez, most ez is jóval hamarabb sikerült, csak a Lajosháza előtti pár 10 méter csúszott nagyon. Lajosháza után ezúttal jobba figyeltem arra, hogy a jelzés az Őrlőmű előtt letér balra a dózerútról, mert ezt tavaly sikerült benézni. A Hold közben folyamatosan emelkedett, de itt olyan magasak a fák és sűrű az erdő, hogy nem jutott még át a fénye.

A Cser-kő bánya után nemsokára meghallottam a Haluskás ellenőrzőponton szóló ébrentartó rádiót, gyors bélyegzés után Gyöngyössolymos felé vettem az irányt. Itt már ritkább volt az erdő, a falu előtt el is tűnt, már jobban látszódott a Hold, vékony páraráteg szűrte a fényét. Solymos előtt két fiatal a fűben fekve bámulta az eget, hát ezt is lehet a szintidő terhére 😊. Kb. 1 órával érkeztem korábban Solymosra, mint tavaly, akkor itt már bőven világosodott, most még nem érzékeltem a felkelő Nap sugarait, bár a világító Hold miatt csalóka is volt az ég. A Bába-kői (-kövi? 🤔) ellenőrzőpont után már csak 1 maradt hátra, Farkasmálynál egy hotel alatt vártak a pontőrök, fölöttük a teraszon meg jókedvű emberek beszélgettek hol gyengébb, hol erősebb intenzitással, ők sem tudtak aludni 🍻.

A célba 4:02-kor értem be, 4,5km/h-s átlaggal, 1 órával hamarabb, mint tavaly. A tavalyi túra minden kellemetlen emléke eloszlott, amikor kiderült, hogy még mindeféle szendvics, húsleves (ez utóbbit választottam) és még kávé is volt, így kell ezt! 😀.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra :: Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra

Tovább >>