Vidróczki teljesítménytúra

Szombatra a Vidróczki teljesítménytúrát néztem ki magamnak, abból is a 62-es távot. A 62 kilométerhez ingyen járt 2500 méter szint is, így a Kiss Péter 57-nél a táv/szint alapján kicsit könnyebb, a relatíve szűkebb szintidő miatt viszont jóval nehezebb túrára számítottam.

A túra bázisa a Bátonyterenye-Szorospataki ifjúsági táborban volt, már ide eljutni is egy kalandtúra, az út nyomokban aszfaltot tartalmaz, kb. 10-zel lehetett haladni kocsival, annyira borzalmasan szar az út. A tábor előtt nem sokkal meg beugrott, hogy hát jártam én már itt, na nem kocsival, hanem gyalog, talán a Vadrózsán, de nem biztos. Az tuti, hogy azt a nem annyira jó állapotban levő, egykori Mátra Fogadót, meg az utána levő, nem is tudom, milyen lerobbant épületet már láttam, amit hátulról kerül a túraút.

A 6 órás rajtot sikerült tartani, utam vissza a Mátra Fogadó felé, Északnak indult. Az aszfaltos utat hamar elhagytam, az erdőben jól látható volt az előző napokban lehullott csapadék nyoma sár és köd formájában. Több ellenőrzőpont volt kódfelírós, például pont az első is, amit észre sem vettem, mondjuk azt is csak később, hogy a jelzés élesen jobbra elkanyarodott. Amikor a jelzések hiánya miatt visszafordultam, akkor láttam meg a fára kötözött kódlapot is 😆. A túra az első őrzött pontig (Mátraszentlászló) viszonylag nyugisan telt, gyanús volt, hogy 8 kilométer után már zsíroskenyérrel kínálnak, de kellett is az energia, mert nemsokára a Galyavári kaptató következett. Galyavár felé a K+-t sikerült kétszer is elbambulni, szerecsére hátulról mindig utánam kiabáltak, hogy letért a jelzés 👍.

Egyre magasabban a köd is egyre sűrűbb lett, de a csúcs után Mátraszentimrére leérve egy kicsit már azért ritkult. Mátraszentimréről egy kört tettem Bagolyirtás, Fallóskút felé, majd úra Mátraszentimrén kellett pecsételni. Miközben a Nap folyamatosan próbált kisütni, Mátrakeresztes felé a Csörgő patakot kerülgettem úgy, mint a Kiss Péteren Lajosháza felé, de szerencsére ezt most megúsztam lábmosás nélkül. Keresztesről egy nagyobb kört kellett bejárni a Szalajkás-tető és a Világos hegy felé, ez utóbbi is egy igen gonosz tüskének látszik a szintrajzon, viszont a csúcsról már legalább látni is lehetett valamit így 45 kilométer után. A kaptatón már megfordult a fejemben, hogy lehet, ez lesz az első tt-m, ahol nem érek be szintidőn belül, mert ugyan Mátrakeresztesig egy hosszabb lejtmenet következett, de onnan újra fölfelé vezetett az út egy bizonyos, nem kevésbé gonosz csúcs felé, aminek a neve "Á"-val kezdődik és "gasvár"-ra végződik.

A turistaházat gond nélkül elértem, bár előtte a Kosik-tanyánál egy kódlapot kellett volna találni, de 5 perc keresgélés után sem leltem meg, így mentem tovább. A turistaház után kellett felkanyarodni a csúcs felé, amit már egyik porcikám sem kívánt, de hát nem kívánságműsor ez, kb. 13 perc alatt sikerült leküzdeni azt a nyamvadt 330 métert... amiben 147 méter szint van (43,7%). Kódfelírás után a lejtmenet sem volt könnyebb, sőt, a térdem fájt, mint az állat, de a turistaháztól kisebb hullámzásokkal már csak lefelé kellett menni egyenesen a táborig, az a lejtmenet már nem volt annyira meredek. Ezen a ponton már megnyugodtam, hogy be fogok érni időn belül.

Betyáros teljesítménytúra ez azzal a három őrült kaptatóval, a 15 órás szintidőből végül 27 percem maradt, a Kosik-tanyai kód hiánya semmilyen problémát nem okozott és még célbaértem, mielőtt tökre besötétesett volna. Nem voltam most túl jó formában, 4,1km/h lett az átlag a Kiss Péteren elért 4,4km/h után.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Vidróczki teljesítménytúra :: Vidróczki teljesítménytúra

Tovább >>

Zemplén Tavaszi Teljesítménytúra

A múlt szombaton a Zemplén Tavaszi Teljesítménytúrán indultam, annak is az 50 km-es távján. Tavaly már jártam itt és nagyon megtetszett az útvonal és a szervezők is nagyon kedvesek voltak.

Az ellenőrzőpontok többsége nem őrzött, itt kódot kellett felírni vagy az OKT-s bélyegzővel igazolni annak érintését. Voltak persze őrzött pontok is, először Makkoshotykán, majd Nagyhután, már a táv felén túljutva, ahol az energiapótlás zsíroskenyér formájában érkezett, a harmadik pedig Rudabányáskán volt, eredetileg a Gombász presszóban, de most a Szlovák tájháznál, mert itt volt a kocsmáros egy rendezvényen.

Az 50-es távot szépen keretbe foglalja a Szár-hegy és a Magas-hegy, előbbi bemelegítésnek, utóbbi levezetésnek 😁. A kalandparkban már majdnem készen van a Szár-hegy és a nemtudommi között kiépített kötélhíd vagy micsoda, elvileg hamarosan átadják, azt mindenképpen ki kell majd próbálni.

A túrát megelőzően elég sok eső esett, ezért sáros volt minden, főleg a túra első felében, szerencsére nem volt dagonya, annyira volt éppen vizes a föld, hogy a felső rétegen jókat lehessen korcsolyázni. Egész nap szép idő volt, nem volt nagyon meleg, nekem tökéletes túraidő volt, reggel 8 fok, majd délután 22-25 fok körül, a Szár-hegyi bemelegítő után le is vettem a pulcsit.

Tavaly 12:10 alatt teljesítettem a távot, most ebből kereken 1 órát sikerült lefaragni, pedig kb. 20 kilométer után bazira elkezdett fájni a jobb bokám, ami egy kicsit visszavetett, de sikerült fejben legyűrni a fájdalmat. Nem tudom, mi volt a baja, mert másnapra elmúlt.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Zemplén Tavaszi Teljesítménytúra :: Zemplén Tavaszi Teljesítménytúra

Tovább >>

Hanák Kolos teljesítménytúra

Az idei Kiss Péteren bepróbálkoztam az 57-es nehéz távval, amit sikerült is időben teljesíteni, de annak eredménye alapján a Mátrabércet még nem mertem bevállalni, mert jóval szűkebb a szintideje, így 13-án szombaton újra a 36 kilométeres Hanák Kolos távon indultam a Mátrabérc teljesítménytúrákon.

A kocsit ezúttal nem Gyöngyösön, hanem a célban, Szurdokpüspökiben hagytam és a nevezéskor regisztráltam a buszos szállításra, így reggel felvittek a Kékestetői rajtba. Már reggel kellemes meleg volt, délutánra meg 25 fok fölötti hőmérsékleteket jósoltak.

A túrám jól telt, végig jól éreztem magam, folyamatosan ittam, így most nem jelentkeztek rajtam a dehidratáció jelei. A vádlik szépen bemelegedtek a Kékes-Sombokor lejtmenetben, majd aztán a Csór-hegyi kaptatón, már itt szakadt rólam a víz. Egy jó darabig viszonylag egy sorban maradt a buszokkal felvitt Hanák mezőny, de persze közben érkeztek hátulról a Mátrabérces túratársak is.

Galyatetőt simán vettem, aztán volt némi Ágasvár, az emelkedőn eléggé feltorlódott a sor, de aztán a turistaháznál kicsit szétszéledtünk, Mátrakeresztesig ereszkedtünk. Jó kis frissítőpont volt itt, zsíroskenyérrel és társaival, tavaly itt épp ömlött az eső, de most nem kellett annyira kapkodni, volt idő enegriát raktározni a Muzsla mászáshoz, ami rögtön el is kezdődött a frissítőpontot elhagyva.

Ez a Muzsla mászás olyan, hogy kb. tízszer érzi azt az ember, hogy ez már a teteje lesz, aztán rádöbben, hogy mégsem, pedig tudom, hogy nem, hiszen nem egyszer jártam már itt korábban. A mászásba már bekapcsolódtak a Muzsla táv túrázói is, így aztán tényleg jó sokan voltunk, és együtt örülhettünk a csúcskőnek. Az utolsó ellenőrzőpont a csúcs után a tisztáson volt, utána már csak lejtmenet volt a célig. A borospincéknél egy társaság megint megtapsolt mindenkit, mint tavaly, aki a cél felé igyekezett 😊.

A túrát 4,6 km/h-ás átlaggal teljesítettem 7:36 alatt, a Mátrabérchez kb. 4,4 km/h kell legalább, hát talán jövőre már meg lehet próbálni.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Hanák Kolos teljesítménytúra :: Hanák Kolos teljesítménytúra

Tovább >>