Kiss Péter emléktúra

Idén a Kiss Péter emléktúrán is a hosszú távot választottam, kicsit tartottam attól az őrült 2890 méteres szintemelkedéstől, de bizakodva és lelkesen vetettem bele magam a Mátra erdeibe.

Kellemes, nulla fok körüli időben vágtam neki a távnak 7 óra körül, a rajt nyitását követően. Az első Kékes mászást gond nélkül letudtam, a keskeny ösvényeken most valamiért kicsit jobban bosszantott egyik-másik futó, mert majdnem elvárták, hogy én percenként ugráljak félre és engedjem el őket, mert ők futnak. Na én meg nem, szóval alapból úgy állok ehhez hozzá, hogy, ha menni akar, akkor kerüljön ki, én is szeretnék haladni, nem félpercenként félreállni, vagy épp azért az árokba ugrani, hogy ő haladhasson.

Na szóval, a Kékesen a Sas síházban az első zsíroskenyér terápia után indultam tovább a hegyoldalban az Ilona vízesés felé, itt egy kicsit megőrült a GPS-em, szóval az útvonalban lett némi krix-krax 😁 ez annyira nem zavart, az már inkább, hogy az így "összeszedett" +7 km miatt nem a valós átlagsebességemet mutatta, amit figyelni akartam a szintidő miatt. Na mindegy, a kapott itinerben voltak ajánlott idők 14:30-as teljesítéshez (a szintidő 15 óra volt), így azt figyeltem az ellenőrzőpontokon.

A terep változatos volt, a hegyek déli oldalán nem volt gond, máshol viszont volt sár bőven, a vízesésben is jó sok víz volt, szép volt 😍. A Szent István csevicétől Sombokor felé még azonos volt az útvonal a megszokott 37 km-es távval, utána viszont Lajosháza felé kellett egyet kerülni. A terep itt igazán kalandos volt, emlékeztem erre az útvonalra, a Vörösmarty turistaháztól ott vitt lefelé, ahol az első 2009-es Téli Mátra M távon felfelé kellett menni, patakátkelésben nem volt hiány. Ráadásul jó sok víz volt benne, és elég sokáig kihúztam lábmosás nélkül, de azért csak sikerült, anno a Téli Mátrán is belecsúsztam 🤣. Olyan erős volt a sodrás, hogy a leszúrt túrabotot is elvitte, én meg arra támaszkodtam és így lecsúszott a lában egy kőről, beleléptem a vízbe, onnan meg már mindegy volt, nagy léptekkel átgázoltam rajta. Szerencsére nem került sok víz a bakancsomba, és Lajosháza is ott volt már a közelben, ott kicsavartam a zoknikat (pótzokni természetesen a kocsiban).

Lajosházától Mátraházán át vitt az utam vissza a Sombokori ellenőrzőponthoz, onnan épp azon a szuper 40-45% os kaptatón küzdöttem felfelé magamat, amikor eleredt az eső, az még nagyon hiányzott. Fentebb, ahol kilankult, beöltöztem, nem úgy nézett ki az égbolt, hogy egyhamar elállna, de ezúttal nem lett igazam, a Sas síház ismételt meglátogatása után, a Kis-kő felé menet elállt az eső, így legalább nem lett még nagyobb a sár, kicsit féltem attól a Kis-kőtől a Markazi-vár felé vezető meredektől, bíztam benne, hogy nem lesz bokáig sáros. Kis-kőnél az ajánlott időhöz képesti kb. 40 perces előnyöm szinte teljesen elolvadt, és még hátra volt az az irdatlan hosszú meredek lefelé és felfelé vezető szakasz, itt egy kicsit aggódtam a szintidő miatt, de nem volt mit tenni, megkezdtem az ereszkedést a Markazi vár felé. Hát, azt hittem sose érek le, az alján már égtek a vádlijaim úgy is, hogy a túrabot nagyon sokat segített, itt sár szerencsére csak foltokban volt, közben persze folyamatosan jöttek szembe a túratársak, akik már megjárták a várat. Markaz fölött egy éles bal fordulóval kezdődött a vár felé emelkedés, ez nem volt annyira meredek, viszont patak folyt benne. A vár közelében sötétedett már be annyira, hogy lámpát kellett kapcsolni 🔦.

A vártól vissza Kis-kő felé az emelkedőt nem sikerült egymenetben letudni, persze még itt is egy csomóan elmentek mellettem, de ez nem szokott zavarni (egy kicsit azért mégis). Nagyon megörültem, amikor végre megláttam Kis-kő szikláit, frissítés után már csak Mátrafüredre kellett leereszkedni és még onnan fel a kalandparkba (dagonyában, patakban, persze).

Volt egy pont, amikor elbizonytalanodtam a teljesítést illetően, meg párszor keresztülsuhant a fejemben az az idesejövöktöbbet dolog, de végül 14:14 alatt sikeresen megugrottam ezt a hosszú és nehéz távot.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Kiss Péter emléktúra :: Kiss Péter emléktúra

Tovább >>

Téli Margita teljesítménytúra

Tegnap egy számomra még ismeretlen tájegységben, a Gödöllői-dombságban tettem próbára magam, a Téli Margita 40 teljesítménytúrán. A tájegység nevéből is adódik a nem túl nagy szintemelkedés, mindössze 650 métert kellett leküzdeni 40 kilométeren. Jó kis átvezető túra ez a jövő heti Kiss Péter 57 előtt, majd ott bepótolom az elmaradt szintet 😉.

Azért ez a túra is tartogatott kihívásokat, kezdésnek a rajt után kb. 5 kilométernyi városnézést, ugyanis majd' 1 óráig tartott, mire kiértünk Gödöllőről, mindezt a 3-as főút mellett a szombat reggeli élénkülő forgalommal 😕 nesze neked tiszta hegyi levegő. A városból végre kiérve a külterületi utcák (főként a temető környékén) elég durván szemetesek voltak, borzasztó volt a látvány, konkrétan az út közepén voltak széthagyva a szemeteszsákok félig szétesve, de az út széle sem volt semmivel tisztább.

Az első ellenőrzőpont után az autópályát keresztezve, végre a forgalom zajától eltávolodva kezdhettük meg a Margita "mászását", a csúcsot is fák borították, így onnan semmilyen kilátás nem volt. A domb (hegy?) tetején volt ugyan egy kilátó, ugyanolyan, mint a Nagy-hársason, egy 50 éves betoncső benne vaslétrával és kb. ugyanannyira tűnt bizalomgerjesztőnek, mint amaz, szóval inkább kihagytam, ráadásul a fák is fölénőttek, szóval nem sokat láttam volna fentről sem.

A Margitáról lefelé sem történt semmi izgalmas, igazából eléggé egyhangú volt a táj, sehonnan nem lehetett látni semmit, csak mentünk az erdőben, ami persze nem baj, mert imádok az erdőben lenni, csak egy kicsit unalmas volt az útvonal. A Domony-völgybe leérve azért volt némi változatosság, a lovastanyánál láthattunk megannyi szép pacit, itt volt egy ellenőrzőpont is. Itt kb. minden táv találkozott, így elég sokan voltunk, itt kaptunk először folyadékot (vizet, teát), de volt nálam, szóval nem volt gond belőle és még hőségriadó sincs.

Ezután újra átkeltünk az autópálya alatt, majd a vasútnál egy IC elrobogását megvárva ismét emelkedni kezdtünk. Hamarosan megint elhalkult a forgalom zaja (azért 2-3 kilométerre a pályától is lehetett hallani 🙁), majd az 5. ellenőrzőponttól visszafelé indultunk, még egy kicsit emelkedve, majd lefelé, a vasút mentén estünk be újra a városba, de még innen is volt hátra vagy 5 kilométer és asztfaltos, földes utak váltották egymást. A város ezen oldalán levő külső részek is eléggé szemetesek voltak, de bent a városban szép tiszta volt minden.

Az útvonal keresztülvitt az egyetemi erdőn, ami kb. a város közepén található, majd a vasutat újta keresztezve az állomás aluljáróján át, egy nagy parkon keresztül érkeztünk vissza a célba. Egész nap szép napos idő volt, már majdnem meleg, a pulcsi hamar lekerült, 18 fok simán volt szerintem. Maga a túra jól szervezett volt, kedves pontőrökkel, jól követhető útvonalleírással.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Téli Margita teljesítménytúra :: Téli Margita teljesítménytúra

Tovább >>

Bükki Kihívás éjszakai teljesítménytúra

Ha már visszatekintés, akkor a Bükki Kihívás kapcsán is képbe kerül a Téli Mátra, hiszen az első kihívásom 2022-ben teljesítettem, amikor a Téli Mátra még elmaradt a covid miatt. Ezt a kihívást épp a Téli Mátra napjára ütemezték, így jól jött helyette, egyben ez volt az első éjszakai túrám. Akkor volt némi hóvihar, meg a Tar-kő és Három-kő is benne volt az útvonalban, emlékszem, a hóviharban alig találtam meg a Három-kőn valami bokorra felakasztott szúróbélyegzőt 🤣.

Tavaly irtó szerencsések voltunk ezen a túrán, igaz a szélvihar miatt, akkor hivatalosan nem rendezték meg a hosszú távot, de a renitensek, akik mégis elundultunk, később megkaptuk a kitűzőket. A legjobb az volt tavaly, hogy épp Telihold 🌕 volt, így sok helyen fejlámpa sem kellett. Ebben az évben a Teliholdat elkerültük, cserébe tök jó idő volt, majdnem tavaszi, kicsit szeles, de nem vészesen.

Az útvonal ugyanaz volt, mint a tavalyi, 45km, a kihívást most az jelentette, hogy az ellenkező irányba kellett menni, nehogy megszokjuk 😶. A terep jellemzően saras volt, a fakitermelések helyszínén elég durván, magasabban volt még némi jég mutatóban, de jól lehetett haladni. A fordított irány miatt a szokott éjszakai zöldséglevest most a Guba-háznál szervírozták, utána már csak a Varró-házi szúróbélyegző volt hátra.

2022-ben az első éjszakai túrámat kemény 3.8km/h-ás átlaggal sikerült abszolválni, akkor 3:27-kor értem célba, idén ekkor már ágyban voltam 😊, 0:55-kor értem be szuper 4.8km/h-ás átlaggal.

Útvonal: - klikk ide -


Teljesítménytúrák :: Bükki Kihívás éjszakai teljesítménytúra :: Bükki Kihívás éjszakai teljesítménytúra

Tovább >>